Irány Hollandia!

Aki kíváncsi a folytatásra, a másik blogon megtalál! :)

http://emmasingel.blogspot.com

(Emmasingel az utca neve, ahol a Design Academy van.)

Viszlát, Berlin!

Lassan ideje lenne bezárni ezt a blogot, de semmi kedvem, főleg, hogy még nem találtam ki, mi legyen az új blog neve. :PP Berliner Katze csak nem lehet, hollandul viszont elég bénán mondják, hogy macska, történetesen "kat", így hát "Eindhovener kat" egészen biztosan nem lesz (azt meg hagyjuk, hogy tehetem-e a városnév után az "-er"-t. :P)

Az utolsó napok nagyon zsúfoltak voltak, akartam még írni, de aztán haza lett víve a laptopom, mobilról meg lassú volt pötyögni.

Utolsó hétvégén még kimentünk a Mauerparkba árulni, szuper hétvége volt, aztán aznap este már jöttek is Apuék, én szokás szerint az erkélyen lógtam, mint anno két éve, és vártam, hogy felbukkan a magyar rendszámú autó. Dobozokat raktunk össze, pogácsát ettünk, én meg elkezdtem pakolni. A neheze hétfőre maradt, nah az elég durva volt, volt pár kanapén fetrengős holtpont, amikor reménytelenül sok apró cucc tornyosul pl a asztalon, rémes volt. Ezt biztos, hogy nem akarom többet végig csinálni, Eindhovenbe nem fogok ennyi cuccot magammal vinni, főleg nem ilyen kis vackokat (haha, ezt majd 4 év múlva visszaolvasom, jó?).
Baromi nehéz volt rendszerezni a dolgokat... Van a bőrönd, ami Korfura jön nyaralni, van egy bazinagy 30 kilós (mmint leendő 30 kilós), amibe mennek a feladott eindhoveni cuccok, aztán a kicsi kézipoggyász amiben a fontosabb és kisebb cuccok vannak, amiről fogalmam nincs, hogy fog kijutni majd (végül nagyméretű kézipoggyász néven feljön majd velem a gépre), azok a cuccok, amik Berlinben maradnak és onnan fognak lassan Hollandiába transzportálódni, azok, amik mennek haza és kellenek még, mert pl otthon azokat hordom, de ki már nem viszem, meg azok, amik haza mennem de igazából nem kellenek. Hmm, leírva is durva, nem csoda, hogy ennyit szenvedtem vele. :P

Ennek ellenére a kocsi elindult kedd hajnalban, félálomban hordtuk le a hűvös hajnali Berlinbe a cuccokat, megint visszafeküdtünk aludni, és nem lehetett nem arra gondolni, amikor 2 éve ugyanez történt, csak fordítva, és fogalmam nem volt, mi vár rám a jövőben. Meg persze nem lehet nem átgondolni, mi minden történt 2 év alatt, megérte-e kint lenni, mit kellett volna tenni, számtalan kérdés, aminek igazából már semmi értelme, mert most már Hollandia felé kell reménykedve nézni, nem Berlint siratni, ahonnan amúgy annyira szabadulni akartam még tavasszal.

Ez a két év pedig valójában nettóban olyan 1 és negyed lehetett, amennyit haza jöttem, nem beszélve az idén tavaszról, amit abszolút itthon is töltöttem Pesten. Valahogy tavaly nyáron csúsztak el a dolgok, amikor vége lett a Volkshochschule-nak, amikor már nem hívtak a műhelybe, de még nem lehetett tudni, mi lesz ezzel, amikor a Mauerpark akadozva ment. A hideg, esős nyár, mikor itthon 40 fok volt, én meg egyszer voltam strandon a jéghideg vízben, 26 fokban, szélben. Oké, bocs, napelemmel működöm. :P (És tudom, hogy Hollandia is ugyanez lesz, jó ha szokom. :P) Ősszel már nem sikerült visszavergődni a kurzusra, mert a VHS-ben csak októberben indult volna, inden más persze baromi drága volt, de a némettel a fő gondot az okozta, hogy a VHS kurzuson a B1.2 után a B2.1 valami olyan durva szakadék volt, hogy a B2-ből már semmit nem értettünk azok, akik együtt folytattuk a kurzust még júniusban. Hát persze, menjünk a Brückenkurs-ra, volt a válasz, ami viszont 1 éves, és csak heti 2x3 óra, na és akkor ha lenyomod ezt az egy évet, na AKKOR kezdheted a B2.1-et (azaz a középfok alját). Persze a többi VHS-ben meg nem volt szabad hely, vagy a legtöbb csak B1-ig tart kurzust, azaz alapfokig, onnantól heti 2x2 óra, vagy ilyesmi van, az meg kevés... Hát igen, ezen a ponton kellett volna elhinnem, hogy valamennyire igenis tudok németül. :P [Amúgy ez nagy tanulság volt, baromság arra várni, hogy majd a bolygóegyüttállás, ha majd tökéletesen fogok tudni németül, ha majd stbstb.]

Ami különösen nehézzé tette a búcsút a végén, hogy az utolsó 5 hét, amit kint töltöttem, szuper volt. A Mauerpark minden várakozást felül múlt, kb 1x esett az eső éjjel, strandra mentünk, városban mászkáltunk, imádtam kint lenni. Ha ilyen lett volna még a felvételi előtt Berlinben, esélyes, hogy eszem ágában sem lett volna sehova elmenni. :P

Nos, lassan búcsúzik tehát a Berliner Katze blog innen, két világ közt a kikötőből (izé, Berlin és Eindhoven között Budapestről), köszönjük a figyelmet, várunk mindenkit a folytatásban a holland blogra! ;)

A Fotózás

Kitaláltam, hogy kéne egy normális fotóanyagot csinálni az ékszerekről, mert a tárgyfotók szépek ugyan, de elég élettelenek. Ha az ember ingyen fotót szeretne, a legjobb helyen jár, Berlinben ugyanis minden van ingyen, csak tudni kell a varázsszavakat. "Jó gyakorlati lehetőség", "jól mutat majd a portfóliódban", stbstb. ("Fizetni sajnos nem tudunk..." - ha nem lett volna egyértelmű. :P)

Viszont az, hogy végül összejött a fotózás, a jó kapcsolatoknak köszönhető. ;) A lakótársunk ugyanis modellkedik, így a legjobb embert kérdeztem meg, hogy lehetne villámgyorsan összehozni egy fotózást. Birke német módra intézkedett, és vállalta a modellkedést, lett fotós, elment helyszíneket fotózni, aztán ruhákat válogattunk, szetteket állítottunk össze, fotóztunk le, szóval komoly előkészületek folytak ám, nem csak úgy "csapjunk a lecsóba"-módjára ment a dolog.

összeállítások próbálgatása

Szombat délután elindultunk együtt a Hauptbahnhofra, hogy találkozzunk Hanssal, a fotóssal, és úgy terveztünk, hogy a kormányzati negyed szuper geometrikus épületei között ejtjük meg a fotózást. Hmm, milyen üres a híd. Hmm, miért áll ott egy rendőrautó? Nem baj, lesétálunk a másik hídhoz, max kerülünk egy kicsit. Hmm, az is üres. Jé, az egész kormányzati negyed üres, így jobban belegondolva. Szóval hiába a helyszínválogatás, előfotózás, a kormányzati negyed teljesen le volt zárva szombaton. :( Végül maradtunk a Spree másik oldalán, lettek fotók a hídnál, parton, bár utólag be kell látnom, hogy kb mindegy, milyen helyszínt választottunk... ugyanis Hansnak olyan profi felszerelése volt, hogy a háttér lényegében az összes fotón lényegtelen, annyira életlen az egész.

fotózás közben

A képek zseniálisak lettek, Birke nagyon profin pózolt és szegény tűrte a tűző napon, 30 fokban a meleg blézert is, Hans profin fotózott, én meg eldöntöttem, hogy soha nem leszek fotóasszisztens, ugyanis nekem kellett tartanom az árnyékoló cuccokat, a szél pedig ennek köszönhetően majdnem befújt a Spree-be párszor. :P (Hans megnyugtatott, hogy amennyi rendőr van most itt, kb 20 mp és kikapnak a vízből úgyis. :P)

A fenti képen csodás fejet vágok, épp hunyorgok a napsütés fele... :P Ez az árnyékoló cucc, amit a fejem fölött kellett egyensúlyozni és a szélben kb vitorlaként működik. :P

Egyébként komoly szerződést írtunk alá mindhárman a fotózás előtt, mit, hol és hogyan lehet publikálni, úgyhogy a kész képeket egyelőre nem fogom megmutatni, vagy nem a blogban legalábbis.

Egyebek

...amik nem érdemelnek külön posztot.
Berlinben nyár van, teljesen megdöbbentő. Tavaly volt vagy 2 nap egész nyáron, amikor a 30 fokot közelítette a hőmérő, alulról. Most vasárnapra már 35 fokot mondanak, és hetek óta egyáltalán nem esett. Tegnap elmentünk a pankowi szörnyűséges strandra - hát a vize azóta sem lett melegebb. :P

Vasárnap majdnem hőgutát kaptunk a Mauerparkban. Volt az a pillanat, amikor el akartam menni mosdóba, úgy 15 perce, de nem lehetett, mert épp tolongtak az emberek a stand előtt (juhú), így mire elszabadultam, azt hittem, felforrt az agyvizem. :P Bevizeztem teljesen a hajam, és mire vissza értem az asztalhoz, kb 8 perc alatt már száraz volt megint a hajam.

Voltunk a Hamburger Bahnhofnál, ami anno pályaudvar volt nem meglepő módon, most viszont múzeumként funkcionál. Végül nem mentünk be, mert 14 euró lett volna a belépő. :/ Ellenben sétáltunk sokat a jó melegben a Spree parton a kormányzati negyedben, ültünk a lépcsőkön, néztük a sétahajókat, meg kószáltunk a Mittében.

Hétvégén fotózáson voltam, de erről lesz külön poszt.

Mindjárt cuccolok haza... :(

A tárgyaktól való elválásról :P

Lassan eladogatom a cuccaim... annyira lehangoló. :/ Amiket nagy nehezen megszereztem 2 év alatt, azokat most eladom - természetesen olcsóbban. :( Az előbb vitték el a szabóbabát, na azt pl nem volt egyszerű megszerezni, hetekig néztem az ebay-t. És valószínűleg jó darabig megint nem lesz ilyenem. :( (Ékszereket fotóztam rajta egyébként.) Már elvitték a szuper kis szekrényt, amiben az összes kézműves cuccom elfért, és alig bírtuk haza cipelni az IKEA-ból, a biciklimet, amit viszont tényleg megsirattam, mert kb 15 éves volt és rengeteget bicikliztem rajta anno... Kaptam egy szuper mountain bike-ot, amit el is loptak egy hét múlva a tárolóból. Utána lett ez, a piros-fekete csodaszép biciklim, amit annyit használtam Nagytétényben... Berlinben meg alig, mert annyira fájt tőle a vállam. :/ És olyan jól fel lett újítva, mielőtt ki lett hozva... :(
Aztán elvitték a kenyérsütőt is, amit még otthon vettem a Vaterán és valahova a világ végére mentünk el érte átvenni. Kétszer sütöttünk benne kenyeret. :P 

Szívem szerint a szuper ikeás gurulós székemet is lepasszolnám, mert kb 10 perc után _nagyon_ fáj mindenem (gyerekszék amúgy, nem csoda), de enélkül kb használhatatlan az ötvös asztalom.

Csomó ruhát is eladtam már, és még többet fogok a gyűjtőbe dobni hamarosan.

Lehangoló folyamat, fogyasztói társadalom, stbstb. A bútoraimat meg sem próbálom szétszedni és eladni, majd a következő lakóval kifizettetem, amennyiben bútorozott szobát szeretne. :P (Ez amúgy mindenhol szívás, hogy bútorozatlanul adják ki a szobákat, aztán oldd meg a szállítást valahogy. :/)

*sóhaj*

Deutsche Küche

Eddig is gyanítottam, hogy nem véletlen van ennyi török meg ázsiai kajálda a városban. Tegnap volt szerencsém a német konyhához. Oké, egy plázás kifőzdében próbálkoztam a párolt káposztával, krumplipürével meg valami húsos cuccal - helyenként még mindig fáj a gyomrom, úgy tűnik, 1 nap alatt sem sikerült kiheverni. Maga a kaja nem tűnt olyan rossznak, bár tény, hogy mindennek kicsit fura állaga volt. De aki a magyar menzán szocializálódik, az nem fog gyanút ilyesmitől. :P Pedig kellett volna... És persze este 10-kor derül ki, hogy saridon nincs, sőt, semmilyen fejfájás csillapító.

Szóval innentől maradok a japán-olasz-török bármilyen más konyhánál, a német eddig sem volt jó élmény, még ha nem is kaptam eddig ilyen húzós gyomorrontást. :/
(tudom, hogy vannak szuper német éttermek, de az átlag büfés kaja pocsék, míg az átlag büfés török/olasz/stb-től legalább még nem voltam rosszul. Jó, lehet, hogy mázlim volt. :P)

Berghain és Mauerpark

A Berghain az egyik leghíresebb berlini klub, és részben arról ismert, hogy elég nehéz bejutni. :P Beállsz az 1-2 órás sorba, aztán sorra kerülsz, és ha a biztonsági őrnek olyan kedve van, nem enged be. Helló, mehetsz haza. Szerintem megérné nyitni mellette 2-3 másik helyet azoknak, akik nem jutottak be. :P Nem mehetsz be általában, ha külföldi vagy. Ha sokan vagytok együtt. Ha van rajtad sapka. Vagy ha nincs. Vagyis nem nagyon lehet tudni, mitől függ.

Nos, Gábor egyik tanítványa rendszeresen fellép itt DJ-ként, így nem olyan nehéz bejutni, ha az ember fent van a vendéglistán. Haha, ahogy azt mi elképzeltük. :P Tavaly már egyszer nem engedtek be, pedig rajta voltunk a listán, bár akkor valószínűleg már senki nem mehetett be, mert este 10 óra volt. (A buli szombat éjféltől kb hétfő hajnalig tart.)

Hétvégén megint megpróbáltunk bejutni, annyi nehezítéssel, hogy aki felírt minket, hajnal 5-kor lépett fel. Így jobb híján azt találtuk ki, hogy nem fekszünk le aludni, hanem oda megyünk fél 4 fele, aztán el 6-kor, akkor alszunk úgy egy órát, és megyünk ki a Mauerparkba árulni.

Gondolom már ki lehetett találni, hogy megint nem engedtek be. :P Elvileg nem ment el az sms, amiben a nevünk volt. :P 

Úgyhogy némi téblábolás és nulla alvás után haza jöttünk. 7-kor (hajnalban) már ágyban is voltam. :P Nem volt egyszerű ezek után kimenni 9-kor a parkba... a szuper helyünket már el is foglalták addigra, de baromi mázlink volt, mert lepakoltunk a tavalyi helyre, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Rá két percre érkezett meg a másik két állandó árus, nekik még szorítottunk helyet, és már be is telt a hely.

Este 5 után jöttünk csak el, és már 10-kor ágyban voltunk. Én kb 12 órát aludtam egyhuzamban, annyira fáradt voltam ezek után...

Amúgy soha nem gondoltam volna, hogy hajnal 6 előtt nem lehet pisilni az Ostbahnhofnál és az Alexanderplatzon sem. Azt hiszem, még soha ilyen lassan nem értünk haza aznap reggel. :PP (a WC center - tényleg ez a neve - csak 6-kor nyit, mi meg még pont előtte voltunk.)

Primark

Szerda délelőtt elmentünk a város másik végébe a Primarkba. Mondjuk meglepően hamar oda értünk... A helyről azt kell tudni, hogy többnyire ruhákat árulnak, nagyon olcsón, emiatt iszonyatos taposás van. Londonban voltunk egyszer, próbafülke közelébe jutni esélytelen, az egész boltban minden szét van dobálva, mert szerencsétlen eladók nem bírják a tempót. Akkor mondjuk muszáj volt pl vékonyabb cipőt venni, ugyanis téli bakancsban voltam és akkor már tudtuk, hogy a vulkáni hamu miatt nem jutunk haza egyhamar. Illetve de, Párizson keresztül, ahol viszont már 25 fok volt. Hú de rég volt. :)
Na de most elnéztünk az itteni Primarkba is. Voltak egész jó cuccok is, kár, hogy azok semmivel sem voltak olcsóbbak, mint a H&M-ben. Persze, volt néhány nagyon olcsó (és persze gagyi) dolog, de olyan pocsék minőségben, hogy fogalmam nincs, ki akarja megvenni. Akkor már ezerszer inkább a Mauerpark, 3 euró fölött szerintem még nem vettem ruhát.
Vettünk pl 1 euróért vaníliás szobaillatosítót. Kapásból kettőt, egy jó lesz a fürdőbe. Nos, azóta, kettő van a fürdőben, mert nem lehetett megmaradni tőle a szobában. :P Viszont lett cuki neszesszerem, ami azért jó, mert nem merev falú, vagyis csak annyi helyet foglal a bőröndben, amennyit muszáj.
A taposás annyira nem volt vészes, köszönhetően a hétköznapnak, de így is elég idegesítő volt. Fél órát álltam a próbafülkékhez, aztán kiderült, hogy kb az összes üres. Azért állunk ennyit sorba, mert atombiztos a rendszer a lopások kivédésére. Aztán a pénztáraknál megint hosszú sor...
Max annyi értelme volt elmenni, hogy a lakásfelszerelés részük viszont egész jó, pl biztos, hogy nem fogok Eindhovenbe törülközőt cipelni magammal, hogy aztán más ne férjen a bőröndömbe, majd veszek ott 3 euróért nagyot és puhát (van kint is Primark).

Hétvége

A hétvége a szokásosnál is mozgalmasabbra sikerült. Szombaton elmentünk a Martin Gropius Bau-ba Itten & Klee kiállítást nézni, és ha már arra jártunk, bóklásztunk kicsit a Potsdamer Platz környékén. Fura, hogy ez a része mennyire más a városnak, mint amerre amúgy mászkálni szoktam. (Mondjuk erre múlt héten a fogorvosnál is rácsodálkoztam már.) A kiállítás egyébként szuper volt, érdekes volt látni, hogy pl Itten korai képei még mennyire akadémista festmények voltak, aztán milyen színtanulmányok lettek belőle a végén...

Vasárnap szokás szerint irány a Mauerpark, viszont két hete foglaltunk fedett asztalt, most először. Persze most vasárnap ragyogó napsütés volt, úgyhogy kb semmi értelme nem volt a fedett asztalnak, esetleg annyiból volt jó, hogy nem tűzött oda annyira a nap. Viszont hiába az előre befizetés, asztalt a helyszínen kell foglalni reggel. Azaz mehettünk ki reggel 6-ra, hogy jó helyünk legyen. Végül tényleg kiértünk 6 után nem sokkal. Ilyen korán sem mászkáltam még a városban... :P Vicces volt, mert meglepően tele voltak az utcák, többnyire buliból részegen hazavergődő fiatalokkal. Amikor 9 fele menni szoktunk, olyankor pont nyugi van: a bulizók már haza mentek, a többiek meg még nem keltek fel.
Végül egész jó helyet kaptunk. Leterítettük az asztalt, aztán mentünk haza aludni. :P 3/4 10 fele mentünk csak vissza, akkor már elég nagy nyüzsgés volt a parkban. Végül sikerült egy csomó ruhát is eladni (merthogy ezért akartam annyira fedett asztalt: csomó olyan cucc van, amit nem akarok vissza vinni Pestre, pl ruhák, amiktől megpróbáltam megszabadulni kisebb-nagyobb sikerrel).

Egyébként teljesen megdöbbentően nyár van Berlinben is, ma pl simán strandidő. És egész hétre napsütést mond. Hihetetlen! :)

Fogorvos

No sikerült eljutni a fogorvoshoz ma délelőtt. Lassan magamhoz is térek. :P Leszedte a fogkövet, pedig pár hónapja lett leszedve, aztán kaptam érzéstelenítőt, de nem hatott nagyon, kaptam megint, az sem hatott annyira, ráadásul szokás szerint a lyuk "nagyobb, mint vártam", vagyis nem csak a felületét tisztította le, hanem megint fúrt egy csomót a doki. És hát eléggé fájt. :/ Utána kb olyan voltam, mint akit fejbe vertek, de azért elsétáltunk a Maybachufer-hez a török piacra, ha már szép idő volt és a piac is a közelben volt. Itt vettünk a tavaly a Lilla foteléhez huzatnak való anyagot. Most jól bevásároltunk mindenféle zöldség-gyümölcsből, mert jóval olcsóbb és szebb volt, mint ahol mi lakunk. Fotó nincs, sajna épp nem hajlandó fotózni a telefonom mert tele a memória, hiába törlök ezt-azt, mást pedig már nem akarok uninstallálni a telefonról, mert rendszeresen használt appok maradtak csak fent.
A kedd délelőtt amúgy tökéletes a piacozáshoz, kivételesen elviselhető volt a tömeg. Az árak meg furák: 3 avokádó 1 euró, míg itt az Aldiban 1 db kerül 1 euróba. Mondjuk annyira nem esik útba, hogy oda járjunk rendszeresen vásárolni...

Grr

A bejegyzés címe nem ez lett volna eredetileg, de akkor kezdem a végén: kiesett a tömés a fogamból. Ráadásul ez egy elég nagy lyuk, ránézésre kb hiányzik a fél fogam, ha levegőt veszek, már attól fáj, meg kicsit alapból is. Baromi mérges vagyok... a mögötte levő fogam 3x lett tömve az elmúlt 3 hónapban. Már nem vagyok benne teljesen biztos, de asszem ez is 2x. És ez a lyuk nagy, akkor miért nem marad benne a tömés??? 4 napja jöttem vissza Berlinbe, mikor essen ki, ha nem amint kijöttem? De emiatt nem fogok most haza menni (hogy aztán megint kiessen 3 hét múlva), addig fogok orvost keresni, amíg valaki meg nem csinálja az EU-s kártyára. A magyar fórumon amúgy azt mondták, el kell fogadniuk az eu-s kártyát ebben az esetben... nos, muszáj lesz nekik. :P

Amúgy pocsék idő van. Már nagyon bánom, hogy nem a vastag kabátban jöttem vissza. :( Délben még szép idő volt, aztán lényegében egész délután esett és fújt a szél. Összefutottunk Zs-vel, akivel már másfél éve ősszel is találkoztunk itt, és amúgy Hollandiában tanul (és még Budapestről ismerjük). :) Volt valahol Kreuzbergben valami utca fesztivál (itt kb minden héten van valami), de hatalmas tömeg volt, így inkább felsétáltunk a Viktoriaparkba, ami elvileg Berlin legmagasabb pontja. Aztán eleredt az eső, próbáltunk valami beülős helyet keresni, de mindenhol tömeg volt, konkrétan sehol nem találtunk szabad asztalt. Végül valami török-szerű büfében kötöttünk ki (ahol kiesett a tömés a fogamból - sajna más nem hagyott ennyire mély nyomot :P). Zs. mesélt sokat Hollandiáról, ő egyébként két és fél éve él Maastricht-ban.

Holnap elvileg Mauerpark, bár esélyes, hogy szét fogok fagyni. Meg jó lenne, ha elállna az eső, mert most nem fedett asztalunk lesz. :/

Tandem

A tandem ez esetben nem a biciklit jelenti, még csak nem is a tandem ugrást, hanem a nyelvcserét. Tavaly már tandemeztem egy német lánnyal, értelem szerűen nekem a németet kellett gyakorolnom, ő meg valami tévedés folytán magyarul akart tanulni (igazából önkéntes volt Pécsett és már nagyon is jól beszélt magyarul, csak gyakorolni akart). Tandem partnert találni általában nem egyszerű, mert kevés ember akar valamiért magyarul tanulni. ;)

Ma délután viszont egy ázsiai sráccal találkoztam, aki valójában kanadai. Most viszont nem a németet, hanem az angolt gyakoroltuk, illetve természetesen a magyart is. A magyart kb véletlenszerűen választotta, valami nagyon más nyelvet akart, mint az angol/német/francia (és meg is találta :P), meg persze volt már Budapesten és nagyon tetszett neki. Most egy évet tölt Berlinben, azaz már csak felet, egyébként utazgat ide-oda, mint általában sok ázsiai, akikkel itt összefutottam eddig (meg sok nyugat-európai fiatal az egyetem megkezdése előtt). Megdicsérte az angol nyelvtanomat. :) Alapvetően egész jól elbeszélgettünk, szerencsére az angolom egészen beszélgető-képes szinten van ezek szerint. A megértés viszont sokkal nehezebb, sokszor elharapja a szavakat, és nem is beszélt túl lassan. :P

Igazából a magyarral még nagyon az elején jár, iszonyúan lassan teszi össze a mondatokat, viszont egész ügyesen ragoz és szerintem meglepően jó a kiejtése is. Én viszont most szembesültem azzal, hogy mennyire nehéz nyelv a magyar. Mit miért úgy ragozol, ahogy... Na meg azzal is, hogy mennyiszer mondom azt, hogy "így nem mondjuk magyarul" - vö. hányszor kaptam én meg ugyanezt a német lakótársamtól. :P Pl magyarázd el, miért fordítjuk úgy az 'I have a party'-t hogy bulit tartok, vagy bármi hasonló, de semmiképp nem "van egy bulim". Az volt a vicces, hogy néha könnyebb volt német példamondatot mondani, mert a német jelentése közelebb állt a magyarhoz (pl lust/kedv).

Másik gond, amivel már én is sokszor szembesültem, hogy a szótár kiad 8 változatot egy szóra, de nem tudod, melyiket is használd az adott szituációban. Vagy nem is adja ki azt a jelentést, amit kéne. Pl mesélte, hogy jön egy ismerőse, aki náluk fog lakni 10 napig, és majd kocsit akarnak bérelni, hogy megnézzék Németországot. Kérdeztem, hogy van jogsija neki is? Erre azt válaszolta angolul, hogy van, de nincs sok gyakorlata a vezetésben, mindezt az experience szóval. Amire a szótár csak a tapasztalat jelentést dobta magyarul. De úgy furán hangzik, hogy nincs sok tapasztalatom a vezetésben, az egy kicsit mást jelent szerintem ebben a helyzetben. Jó, mondjuk itt nem olyan nagy az eltérés :P

Azt is megtudtam, hogy Toronto jó hely, kicsit hasonlít Berlinhez. Majd jól megnézzük egyszer. :)

Szoba

Mostanra kezdem egy kicsit megszokni, hogy visszakaptam a szobámat. Mondjuk idáig takarítottam... és a fiókokat csak holnap fogom rendbe rakni, majd utána jön a felesleges cuccok szétszortírozása, szóval gyanítom, hogy innentől folyamatosan pakolni fogok.

Mondjuk dobott volna némileg a hangulatomon, ha az előző fél évben itt lakók néha takarítottak volna. Fél évnyi port feltakarítani elég húzós volt. Azóta felmostam, az ágyneműt kitettem szellőzni, az ötvös asztalon is kezdek kiigazodni. Az otthonról vissza hozott akrilfestékeket egyébként jó, hogy jól lezárt zacskóban hoztam vissza, ugyanis az egyik kiborult a bőröndömben. :P Vicces volt mindenről arany festéket mosni (mmint ami a zacskóban volt, vagyis többnyire a többi üvegről).

Amúgy meg hűvös van, és kicsit már bánom, hogy nem a vastagabb kabátomban jöttem vissza.

Reggel leugrottunk egy szuper kis kávézóba a közelben. A hely tulajdonosa angol, és nagyon szimpatikus volt, látszik, hogy nagyon lelkesen csinálja a helyet. Nagyon guszta palacsintákat árulnak a kávé mellett, a végén pedig meg is kínált minket egy-egy mini spenótos-sajtos palacsintával. Mi meg jól belelkesedtünk, hogy ilyen helyet kéne nyitni Pesten is. Aztán rájöttünk, hogy már van, a Nagyi Palacsintázója. Nos, az mondjuk köszönő viszonyban sincs ahhoz képest, amit itt ettünk. :P

Annyira sok cuccom van, fogalmam nincs, mi lesz azokkal, amiket nem akarok Eindhovenbe vinni, és haza vinni sem látom értelmét. :/

fél év

Ér egyáltalán Budapestről berlini blogot írni...?*
Nos, valójában kicsit több, mint 6 hónapja vagyok itthon Pesten, és három nap múlva megyek vissza, ezúttal kicsit hosszabb távra, mint azt az elmúlt fél évben tettem (amikor mindig vissza akartam költözni, de sosem sikerült :P).

Mindenképpen jó döntés volt maradni, hiszen sikerült a felvételi, ami az itteni angol gyakorlások meg órák nélkül nem sikerült volna (köszi mindenkinek, majd jön egy "akik nélkül nem jöhetett volna létre"-rész is <3 ;). Ma pedig elmentem angol nyelvvizsgázni, és a végére már majdnem elhittem, hogy tudok angolul. A szóbeli szerintem teljesen rendben volt, a magnó szerintem extrém kiszúrás volt azzal, hogy nyitva volt az ablak, visszhangzott a terem és halk volt a magnó, szóval meglátjuk, milyen lesz. :P

Legalább kicsit kinyaralhattam magam, annyira, hogy már annyira nem sírnék a pesti 38 fokért. :) Majd igyekszem erre gondolni, amikor nyár közepén fázni fogok Berlinben.
Lassan csomagolnom kéne, de egyelőre nem sok kedvem van, részben mert már előre látom, hogy küzdhetek az akrilfestékeimért (a biztonsági szolgálat a reptérről azt írta, felvihetem a gépre, de ha pechem van, ezt hosszasan magyarázhatom majd a helyszínen is :/).

Az elkövetkező 5 hetet Berlinben töltöm, aztán pár nap Korfun, és augusztus 6-án jövök haza. Berlinben pedig többnyire nyaralni fogok, igyekszem megnézni, ami eddig kimaradt, veszek megint bérletet, felmegyünk a TV-toronyba, meg persze Mauerpark, mert az elmaradhatatlan (ha nem esik az eső :P). Majd igyekszem frissíteni a blogot. :)
Aztán irány Hollandia!

Rövid

Most csak egy hétre jöttem vissza ugyan, de már most visszasírom a budapesti időt. Míg otthon kb 12 fok van, itt ma olyan 3 fok lehetett, és olyan jeges szél fújt, hogy sapkán keresztül is megfájdult a fülem. Hétvégére pedig megint havat mondanak, és -3 fokot. Brrr...

Délután elugrottam az egyik török büfébe enni egy shawarma-t. Különösebben nem kell sokat beszélni az eladóval, a srác mégis levágta, hogy nem német vagyok. Sejtettem, hogy meg fogja kérdezni, honnan jöttem... :P Persze tippje sem volt, de amikor mondtam, hogy Magyarországról, még vagy kétszer visszakérdezett a biztonság kedvéért, és aztán elrohant a munkatársáért - aki meg magyarul köszönt rám. :)) Kiderült, hogy 27 éve él Magyarországon, ott volt gyros büféje, ott nőttek fel a gyerekei is, ő most költözött ki Berlinbe pár hónapja (amúgy arab). Az is kiderült, hogy a németet sem felejtettem el, mert az eladó srác (aus Tunézia :) meg németül kérdezgetett, szóval hol magyarul, hol németül folyt a társalgás. Vicces volt. :)

És most először nem kérdeztek vissza a pékségben, amikor répatortát kértem. :P
És megint rácsodálkoztam, hogy mennyire más itt bemenni _bármilyen_ boltba. Az eladó mosolyog, holtbiztos, hogy jó hétvégét vagy további szép napot kíván, ha viszont kívánod, fülig ér a szája. És úgy összességében, bemegyek egy boltba, és úgy távozom, hogy azt érzem, az eladó a világ legjobb munkáját végzi, holott nyilván nem fizetik túl (nem beszélve a 400 eurós munkákról), mégsem éreztetik soha, hogy unják, vagy utálják a munkájukat (amiről természetesen a vevő tehet :P).

Lassan 6 óra, és itt még tök világos van. Csak épp minden egyenletesen szürke, lehetne akár délelőtt is. :P