Mindjárt utazom...

Lassan csomagolok, holnap ilyenkor már otthon leszek... Ma délután még a városban mászkáltunk, most még befejezek pár apróságot, illetve már kezdik elborítani az ágyamat a cuccok, amiket semmiképp nem akarok itt felejteni. Kicsit izgulok, ugyanis most lemértem újra a bőröndöm, és bizony 2 centivel magasabb a kézipoggyászként gépre felvihető méretnél. És mivel alig pakolok bele, nem nagyon akarok 50 eurót ráfizetni és rendes csomagként feladni 2 centi miatt... Legutóbb viszont kétszer is be kellett passzíroznom a fém dobozba, ami leméri, hogy nem nagyobb-e a csomagom, és másodjára majdnem a dobozzal együtt szálltam fel. :( Így most Gábor egy másik táskájával utazom, ami viszont meglepő módon majdnem ugyanakkora a mérőszalag szerint. Ránézésre viszont sokkal kisebb. (És amúgy a repülőn simán be tudtam csukni a csomagtartót a 2 centivel nagyobb bőröndömmel és a kabátommal együtt is. :P Szóval izgi van, mindenki drukkoljon, hogy simán felvihessem a gépre a táskám (és kérek egy kicsit kisebbet karácsonyra ;-).

A 12 pont

Volt ez a 12-es lista pár hete (hónapja?), hogy mi az, amit még 2012 előtt meg akarok csinálni. Nos, nem voltam valami hatékony...

1. megtanulni házi sushi-t készíteni :-)
- ez történetesen megvalósult, majd teszek fel fotókat is, nagyon menő sushit gyártottunk :)
2. megtanulni kötni (jó, tudom, minek...)
- ez még nem, de tényleg meg akarok tanulni. Ha valaki megmutatja, mit kell csinálnom, ha menet közben elhagyok egy-két szemet. :P
3. miccadesign.com weboldalt megcsinálni véééégre
- áhh, majd az ünnepek alatt talán... valami komolyabb oldalt kéne össze dobni, de nem értek hozzá, ugye :(
4. rendszeresen frissíteni az Etsy shopot (termékeket befotózni pl)
- ez egy kicsit megvalósult, de a karácsonyi dizájnvásár előtt nem volt rá időm, utána meg egyszerűen muszáj volt pihenni egy kicsit. Nagyon macerás retusálni a képeket, még mindig nem sikerül igazán jól befotózni a cuccokat. :(
5. felszámolni a káoszt a szobámban (avagy aminek nincs rendes helye, elrámolni)
- ez megtörtént, többször is. A mosogatás és a vasaláshoz hasonlóan végtelen történetnek tűnik... januárban valamit alakítani kéne a szobámon, mert még mindig nincs megoldva, hova tegyem pl a naponta használt tankönyveket, az ékszerállványokat, az újságokat/szórólapokat, és már éjjeli szekrényem sincs a fotelnak köszönhetően, amit nem tudok használni, mert oda pakolom a cuccokat. :( Komódot kéne venni, de reménytelen kocsi nélkül az elszállítása. :(
6. átköltöztetni a számítógépet a másik asztalra, hogy ne szakadjon le a vállam
- juhú, ez is megvan, most viszont a nap 24 órájában ég a lámpa, mert tök sötét van a szobában, és még a kevés fénynek is háttal ülök.
7. polcot fúrni a varrógépnek
- nem, de már nem is kell, jól van ott, ahol.
8. megírni a német önéletrajzot az egyszerűbb munkákhoz (ahová a szakmait nincs értelme beadni)
- ez is részben, mert órán átnéztük az önéletrajzot és kijavítottuk. De a projekt január elejére tolódott, direkt.
9. sütit sütniiii!
- részben, de még mindig sokkal jobban fázom a konyhában ahhoz, hogy rendszeresen hosszabb időt akarjak ott tölteni. :(
10. használni a Pesten vett textileket
- az számít, hogy asztalterítőnek használtam a vásárban? ;)
11. átrendezni a konyhát (kidobálni, ami csak a helyet foglalja, stb)
- ez is megvalósult, de folyamatosan termelődik a káosz :/
12. DaWanda shopot nyitni (?)
- megnyitottam, de nem töltöttem fel semmit, mert körülményes és nagyon hosszú formot kellett volna kitöltenem németül a szállítási, garanciális, meg egyéb infókról, mindezt úgy, hogy m.g az Etsy shop sem megy olyan intenzitással, mint kéne.

A 2012-es újévi fogadalmakkal még várok, de úgy tűnik, a felén már nem kell gondolkodnom. :P
Jövő kedden megyek haza Pestre, aztán január 13-án vissza. Úgy tűnik, munkám bőven lesz otthon is, be akarom adni a jelentkezésem a Gombold újra! pályázatra, és jan. 13-a a tervdokumentáció benyújtásának határideje. Ez elég körülményes lesz így, félig otthon, félig Berlinben, ráadásul maketteket kéne fotóznom, majd meglátjuk, sikerül-e valamit kihozni belőle.

tsüß silber Schmuck!

Tudom, ezer éve nem írtam, így pl nem számoltam be a TrendMafia dizájnvásárról sem. Majd lesznek fotók... Ma volt a nyelvsulis tanfolyamzáró karácsonyi parti, erről is lesz külön bejegyzés.

Amiről viszont írni akartam, hogy 1 óra alatt kerestem 85 eurót*. :-) Egyelőre még nem tértem magamhoz... Az egyik csoporttársam lemaradt a két héttel ezelőtti vásárról, és kérte, hogy hozzam be megmutatni a cuccaimat. Így ő megvett egy pár pici ezüst fülit 20 euróért. Igen, az kb 6000 Ft egy pár, kb 4 mm-es ezüst füliért. (ez volt az, a képen)

*megcsinálni mondjuk nem 1 óra volt, de ez így olyan jól hangzott :)

Haza felé pedig leragadtam egy bolt kirakatánál. Először úgy tűnt, gyerekjátékokat árulnak, de kiszúrtam a színes washi ragasztókat (imádom, de annyira drága ;-(), így tettem egy kört bent. Valamiért azt gondoltam, képes vagyok egyedül megkérdezni, beveszik-e az ékszereimet, mindezt németül. ;-) Persze a sütikkel próbálkoztam. A muffinokat és a fánkokat be is vette a tulaj, aztán szóba jött, hogy amúgy meg ötvös vagyok, és amikor már másodjára tette szóvá, hogy mennyire szép a gyűrűm, megmutattam az ezüstöket, csak az érdekesség kedvéért. És azonnal ki is fizette mindet. Én meg csak néztem, hogy mi van... hogy 20-25 euró/pár, és nem, hogy bizományiba, hanem ki is fizetik. Gondolom kb a duplájáért fogja kitenni eladni.

Az egészben az a megdöbbentő számomra, hogy otthon nem tudtam ezüst ékszereket készíteni, mert a dizájnboltoknak általában nincs engedélye nemesfém ékszerek árusítására, ráadásul ha azt mondtam, hogy 3000 Ft-ot (ugye ami 10 euró) szeretnék kapni /pár, akkor az áfa meg a haszon miatt 7200 Ft-ért került ki a polcra. Na jó, ha ezüstnél nem tesznek rá 100%-ot plusz az áfát, akkor is minimum 5000 Ft-ért. Annyiért meg nyilván senki nem veszi meg, mint ahogy már 3000 Ft-ért sem vette meg lényegében senki. A hópihés és szarvasos füliket úgy adtam el tavaly, hogy 5-et kérdezték meg az árát, mire valaki megvette. A madaras fülbevaló akciósan 2500 Ft lett volna tavasszal, nem tudtam végül eladni, mert drága volt. Itt meg minimum 30, de inkább 40 euróért fog kikerülni /pár (amúgy ezt nyilván félre értettem, de 60-nak hallottam...). És ha az eladó nem lenne biztos benne, hogy el tudja adni, akkor csak bizományiba vette volna be (a sütik így vannak ott).

 (itt egy kép a boltról... sajna ennél jobbat nem találtam)

És oké, tisztában vagyok vele, hogy otthon _soha_ nem tudtam volna 30-40 eurókért eladni a fülijeimet, mert nekem sem volt soha ennyi pénzem ilyesmire, és maximálisan megértem, hogy valaki ledöbben azon, hogy egy ekkora cucc mondjuk 3000 Ft-ba kerül... De azt már nehezebb volt elfogadni, hogy még ha el is mondtam, mennyi munka van vele, akkor sem értették meg, miért ennyi. Mert az Apacsban 300 Ft/db. És hiába magyaráztam, hogy de kézzel készült, az nem számít, ha az Apacsban tized annyi áron kapsz pici fülbevalót. Hogy nem egyedi? Hogy géppel nyomják? Kit érdekel? Mindkettő ezüst... akkor kerüljön ez is 300 Ft-ba.

Tudom, hogy irtó nagy mázli, ha találok még boltokat, akik beveszik az ezüstöket, meg kérdés, hogy mennyi idő alatt tudják eladni az ott hagyott darabokat... de most egyelőre nagyon jó érzés, hogy tervezhetek új darabokat (jövő héten vinnem kell még újakat), hogy ha sikerült megtalálni a célközönséget, akkor megveszik annyiért az ékszereimet, amennyiből nem csak az anyagköltségem térül meg. És vehetek ezüstöt is, mert eddig kb arra sem volt keret. :P

Ja, és amúgy sikerült egyedül elintéznem az egészet angol-németül, de azért inkább németül... (jó, azt most ne firtassuk, milyen szinten :D)

a felhős fülbevaló is átköltözött a Pappelallee-ra, ha erre jártok, nézzetek be hozzá ;)

statisztika

[ööö... a statisztika szerint ketten olvasnak az "Oroszországi Föderációból". Hmmm?]

Rend

Napok óta először végre rend van az asztalomon...
Holnap irány a TrendMafia nevű karácsonyi dizájnvásár! Idén már nem mentem a véletlenre: az összes létező karácsonyi dizájnvásár összes szabad időpontjára elküldtem a jelentkezést. És ez a taktika be is vált: ezen a hétvégén végre kipróbálhatom az itteni vásározást. Egy vásárt végül nem próbáltam meg, mert túl drága volt, a másik kettőbe nem jutottam be. Úgy tűnik, jól éreztem tavaly, hogy az itteni vásárokban nagyon figyelnek az asztalok felosztására: van kb 5 ékszeres, öt ruhás, könyves, fotós, grafikus, dizájner, mindenki nagy asztalt kap, nincs zsúfoltság, csak egy jól bejárható, áttekinthető rendezvény. Az elutasítás indoklása konkrétan mindkét esetben az volt, hogy már túl sok ékszeres stand van és ezért nem férek be. Ahová holnap megyek, ott 63 kiállító lesz, és ha jól láttam, pont 5-en leszünk ékszerrel.

És hogy végre rend van az asztalon... az utóbbi két hét lényegében a hétvégére készülésről szólt. És persze még mindig nem vagyok kész. :-) De annyit javult a helyzet, hogy az egymás mellett futó projektek egy része lezárult, így a szükséges alapanyagokat végre el tudtam pakolni. Még vár némi ragasztás, szerelés, aztán szórólap, árcédula tervezés, nyomtatás, vagdosás.
Lassan kezdek izgulni... :-)

Nem találom...

Amiatt nagyon vártam a költözést (amikor épp a legnagyobb felfordulás volt szeptember elején, csomagolás közben), hogy itt majd minden ott lesz, ahová teszem. Az ötvös szerszámok egy helyen, a hobbi cuccok egy fiókban, a kész ékszerek is külön, stbstb. Ehhez képest már az elején kiderült, hogy sokkal kevesebb a hely, mint amire számítottam (nem a hely, hanem a fiók, polc, doboz...). Így végül 3 különböző fiókban is vannak kész ékszerek, a többit meg inkább hagyjuk...

Nincs annál rosszabb, amikor valamiről teljesen biztosan tudom, hogy itt van, és mégsem találom.
(igen, elég sokáig kerestem tegnap az ezüst tisztító löttyöt, ma meg egyéb ékszer kellékeket :-/)

Deutsches Historisches Museum

Eredetileg a DDR múzeumba akartunk menni hétvégén, aztán végül csak öten voltunk (10 főtől volt kedvezmény :P), így átmentünk a Deutsches Historisches Museum-ba (talán Német Történeti Múzeum?) fotókiállítást nézni. Ha már úgyis ott voltunk, megnéztük az állandó kiállítást is. Monduk amikor már majdnem negyedik órája mászkáltunk az épületben, már nem különösebben dobott fel az ötszázadik páncéling, kódex vagy térkép. Iszonyúan nagy volt a történelmi részleg, mi meg nagyon fáradtak voltunk. A XX. századi rész viszont jó volt nagyon (ott még nem voltunk fáradtak, ott kezdtünk :-), mondjuk vicces úgy kiállítást nézni, hogy mindenhez hosszú leírás tartozik, amiből semmit nem értünk.

A fotókiállítás miatt viszont mindenképpen megérte bemenni.Voltak kortárs képek is, de alapvetően főleg a '70-es években készült fényképek voltak kiállítva. Kár, hogy a kapcsolódó könyv 25 euró volt. :(

 Ez az épület fedett belső udvara

 réges-régi NIVEA-s dobozok :)

Fürdőruha a '20-as évekből

 Ez volt a fotókiállítás plakátja

Vissza a régi kerékvágásba

Ennyi kihagyás után azért kicsit izgultam, amikor szokás szerint kora reggel elindultam németre... Hogy minek, azt nem tudom, mert a csoport továbbra is nagyon aranyos, jó volt megint ott lenni. Hoztam Dunakavicsot, amiről hamar kiderült, hogy az orosz és román csoporttársak is ismerik, csak más néven - hogy min, az nem derült ki, mert sajna épp halálra röhögték magukat a magyar "mogyoró" szón. ;-) (Amúgy szerintem a szimpla cukrozott mogyoróra gondoltak, de az nem egyenlő ezzel. :-P) Talán lassan változik valami a nyelvtanulásban is: most először viszonylag simán végig beszélgettük a szünetet, és bár tudom, hogy szörnyen rosszul beszélek, nem kellett órákat gondolkodni a szavakon, és a bénázások ellenére remekül megértettük egymást. Persze azért kívülállónak nagyon vicces lehet egy ilyen beszélgetés, a fele simán Activity-mutogatásból áll, de már fel sem tűnik, hogy kb minden mondatot heves kézmozdulatokkal illusztrálunk. :-D

Kölcsön kértem az egyik csoporttársam füzetét, hogy le tudjam másolni, amiről múlt héten lemaradtam. Nagyon szórakoztató a másolás, ugyanis alapvetően német-román nyelven íródott a füzet, így ami ott románul van, azt nekem célszerű magyarul írni a saját füzetembe.

Készülnek a karácsonyi gombos ékszerek, tegnap jelentkeztem pár karácsonyi dizájnvásárba, most várom a válaszokat. Igazából elképesztően sok munka van egy-egy gombos ékszerrel, még úgy is, ha nem számítom bele, hogy utána fotózni kell, majd retusálni a képeket, angol szöveget írni hozzá és feltölteni a webshopba. És őszintén szólva nagyon jól esik, hogy olyan árat írhattam rá, amiért ha megveszik, tényleg megéri nekem is. Persze, csak tudjam kivárni...

Lassan tényleg ide ér a tél, így nagyon vicces volt német órán, hogy a ki-mit-csinált-hétvégén kérdésre a csapat jelentős része válaszolta azt, hogy télikabátot próbált venni. Itt most valami II. világháborús emléknap volt hétvégén, illetve lesz jövő vasárnap is, így zárva volt a bolhapiac is, meg az üzletek (már, ami ne lett volna zárva alapból vasárnap). Sajna nincs olyan fotóm, ahol ugyanezen a területen látszanának az asztalok, de amikor bolhapiac van, akkor az egész placc tömve van emberekkel (és asztalokkal). Nagyon fura volt így üresen, még soha nem láttam így. Azt hittem, az asztalok mindig ott vannak, csak a parkot zárják be hétköznapra, de nem, ezek szerint minden vasárnap kirakják a nagy, 3 méteres standokat ponyvával, mindennel. (Innentől nem sajnálom az asztal bérleti díját...) Ilyen üresen:

Elköltöztem

A blog innentől kezdve itt működik tovább. Csak annyi történt, hogy a freeblogot ezentúl blogspotra kell cserélni a címben - ugyanis a Freeblogon elszállt az elmúlt 3 hónap összes bejegyzése, ami tulajdonképpen a teljes naplómat jelenti. Nagyobb falat lesz a kreatív blog költöztetése, ugyanis az elmúlt 3-4 év összes bejegyzését át kéne mentenem, de az export nem működött, amikor erre kísérletet tettem pár hónappal ezelőtt. :-/

Amíg távol voltam, Berlinbe megérkezett a tél. Gábor szerint ugyan csak "télke", szerintem akkor már legyen inkább "igazi ősz" - lényeg, hogy jelentősen hűvösebb lett. Ezt még tényleg nem lehet télnek nevezni, az ennél sokkal rosszabb lesz.

A vonat út elég nyugisan telt, kivételesen már 9 körül lehajtottuk az ágyakat (fekvő kocsi, az alsó és középső ágyat - vagy inkább polcot - le kell hajtani az alváshoz, én pedig ez elmúlt napok rohanása és a megfázás miatt kb végig is aludtam az éjszakát. Még a drezdai ácsorgást sem vettem észre, pedig valaki le is szállt a fülkéből. Németországban sűrű köd fogadott a hideg mellé, de ez inkább a nyomasztó és unalmas köd volt, nem az, amitől izgalmas lesz a táj.
Ma már szerencsére kisütött a nap, igaz, én csak az ágyból lesem, ugyanis kénytelen vagyok kipihenni a megfázást. :-/

Egy külföldi blogban olvastam, hogy írjunk össze 12 olyan dolgot, amit még 2012-ig szeretnénk megcsinálni. Nos, nem tudom, össze jön-e a 12, de bőven vannak elmaradásaim, így tényleg írok egy listát, miket nem kéne elfelejtenem mostanában. Nem lesznek benne az olyan nyilvánvaló dolgok, mint a német tanulás, karácsonyi ajándékok befejezése, stbstb. Ja, és nem fontossági sorrendet jelölnek a számok.

1. megtanulni házi sushi-t készíteni :-) (ha más nem, januárban megyünk a Volkshochschule-ba kurzusra, de találtunk szuper ázsiai boltot olcsó alapanyagokkal)
2. megtanulni kötni (jó, tudom, minek...)
3. miccadesign.com weboldalt megcsinálni véééégre
4. rendszeresen frissíteni az Etsy shopot (termékeket befotózni pl)
5. felszámolni a káoszt a szobámban (avagy aminek nincs rendes helye, elrámolni)
6. átköltöztetni a számítógépet a másik asztalra, hogy ne szakadjon le a vállam
7. polcot fúrni a varrógépnek
8. megírni a német önéletrajzot az egyszerűbb munkákhoz (ahová a szakmait nincs értelme beadni)
9. sütit sütniiii!
10. használni a Pesten vett textileket
11. átrendezni a konyhát (kidobálni, ami csak a helyet foglalja, stb)
12. DaWanda shopot nyitni (?)

Jó, a 4-es pont pl kicsit csalás, mert azt is minden évben megfogadom, hogy rendesen válaszolok a leveleimre, mégsem sikerül soha. Igazából azt hiszem, ide nem is ért volna felírni a rendszeres tevékenységeket. No mindegy. :-)

Lassan vissza...

Lassan indulok vissza - egészen pontosan holnap ilyenkor már a vonaton fogok bőgni zötykölődni.

Milyen volt két hónap után újra Pesten lenni?
Fárasztó... Ugyanis szinte megállás nélkül sütis fülbevalókat gyártottunk (lett vagy 150 pár), 2 tűzzománc tanfolyamot is tartottam, próbáltam elintézni egy rakás dolgot (bank, mobiltelefon, találkozók, boltok, stb). Ennyiből jobb is, hogy csütörtök reggel már nem tudok bemenni németre, legalább aznap pihenhetek, aztán már úgyis ott a hétvége.

Fura volt, hogy mennyire kicsi a lakásunk, de a város maga is mintha nagyon kicsi lenne. Nem hiányzott, hogy a ma esti rohanásban még a villamos is lerobbant, hogy körülményes volt egyik helyről a másikra eljutni bérlet nélkül. Második nap kapásból megfáztam, nagyon durván köhögök, holnap nagyon fognak szeretni a vonaton... Végre eljutottam a Wampra is, de ott is majdnem rohannom kellett, és valahogy a hangulat sem volt az igazi, alig lézengett ott pár ember.

Amúgy meg persze jó, hogy ennyi mindent sikerült elintézni, a gesztenyés palacsinta, a madártej, melegszendvics, és még sorolhatnám a rengeteg olyan finomságot, amit mostanában hiányoltam kint. :-)

Remélem egy fokkal könnyebb lesz vissza menni most, hogy már ott is vár rám egy szoba, nem csak a 4 üres fal, középen egy matrac, meg egy félig összeszerelt ágykeret.

Búcsú

Mármint Berlintől, egy kis időre. Holnap délután repülök haza, szerencsére ezúttal szó szerint: a Schönefeldről megy a gépem. Vissza persze megint vonattal, de erre egyelőre nem is gondolok. Majdnem egy hetet leszek otthon, és már nagyon sűrűsödnek a programok, hová-mikor-minek, stb. Lesz két tűzzománc foglalkozás, Wampra menés, boltokkal egyeztetés, sütizés, és ezer más dolog.

Búcsúzóul mutatok pár képet, milyen szép itt az ősz. (Amúgy nagyon jó idő van, 15 fok körüli hőmérséklet, napsütés, hullanak a falevelek - szerintem ez a legszebb időszak a városban.)

Áram nélkül...

Volt az Elműnek pár éve egy plakátja, amin az a szöveg állt, hogy "ha áram van, minden van". Nos, erre tegnap este nem egyszer rádöbbentünk. Pár hete (természetesen vasárnap) gyanútlanul bekapcsoltam a hajszárítót, ami azonnal levágta a biztosítékot. Akkor rájöttünk, hogy hajszárító és mosógép együtt nem, sőt, mosógép inkább ne menjen egyszerre semmivel.

Tegnap délután arra jöttünk haza, hogy megint nincs áram. Lakótárs elvileg csak mosogatott és mosott, de a történet ugyanaz, azt leszámítva, hogy múltkor elhasználtuk az utolsó biztosítékot. Itt pedig vasárnap kábé megáll az élet. Úgy nagyjából fél nyolcig még vicces is volt az egész (hétkor sötétedik), aztán rájöttünk, hogy a teához még lehet vizet forralni a tűzhelynél, fürödni pl már nem fogunk. És a reggeli pirítósnak is tutira lőttek. Sőt, még kávét főzni sem lehetett (volna) reggel, mert a konyhában annyira sötét volt hétkor, hogy a gyertyák sem sokat dobtak a helyzeten.

Igen, már vettünk új biztosítékot, természetesen pluszba is (úgy 4 db-ot...). Viszont a tegnap este elég kalandosra sikerült így.

Itt már eléggé a tél felé közelít az időjárás. Reggel köd volt, a tévétorony teteje teljesen beleveszett a szürkeségbe, ha nem fagytam volna szét (na jó, nem lettem volna késésben), csináltam volna róla fotót. A legrosszabb a hideg szél, így lassan kesztyűt is kell hordanom a sapka mellé.

A német tanfolyam jó nagyon, egyáltalán nem bántam meg, hogy csoportot váltottam, viszont elég fárasztó minden reggel 8-ra beérni. Ráadásul hó elején még másik csoportba jártam fél 12-től, így csúcsidőn kívüli bérletet vettem, ami csak délelőtt 10-től érvényes. Így elvileg reggel nem is használhatnám a bérletem. :-(

Volt viszont a múlt héten Festival of Lights, erről majd lesznek fotók is, meg írok is róla hosszabban. Jövő héten pedig utazom haza, szerencsére legalább oda repülővel.

Kicsit béna a csapat...

Mostanában (egészen gyakran) úgy érzem, mint ha fogyatékosokkal lennék körül véve (mmint magamat is ide értve). Történt ugyanis, hogy csoportot váltottam a nyelvsuliban. Az utóbbi időben egyre inkább azt éreztem, hogy nem ez az én szintem: ugyan értem a feladatokat, és meg is tudom csinálni, de ennek a csoportnak a tematikája az, hogy átvesszük az alapfok utáni nyelvtant, illetve azokat, amik majd a középfokhoz kellenek. Így mostanában már szinte egész órán csak nyelvtanoztunk, én meg kezdtem azt érezni, hogy még kevesebbet beszélek németül, mint amikor otthon intenzív tanfolyamra jártam. Ugyanakkor már ismertem a csoportot és megszerettem a tanárt is... Végül a tanár tanácsára megnéztem egy jóval lejjebbi szinten tartó csoportot. Ezt is ő tartja, így legalább tanárt nem kell váltanom. És úgy tűnik, jó döntés volt. A csoport nagyon kedves, szünetben beszélgetünk, míg az előző csoportban valahogy mindenki a maga dolgával foglalkozott. És ugyan én már tanultam ezt a nyelvtant, mivel intenzív tempóban nyomtuk végig a tankönyvet otthon az alapfok miatt, inden leckére két óra jutott, ami nagyon kevés. Így most az a fura helyzet állt elő, hogy ezeket az anyagokat már tanultam, de használni még sem tudom őket. Na de ez most megváltozik, mert csomót beszélünk végre. És hülyére gyakoroljuk - ma pl - hogy alatt-mögött-fölött-stb. :-)

A cím pedig arra utal, hogy szünetben lelkesen ismerkedünk, de átlag 5 perc egy mondat összerakása, és/vagy mire megérti a másik, mire gondoltál. Igazából nagyon vicces, de tényleg kezdem magam nagyon hülyének érezni - ami mondjuk normális, ha az embernek annyira minimál tudása van az adott nyelvből, mint egy kétévesnek. A nap fénypontja az volt, amikor kikerestem a szótárból egy szót, majd megmutattam a japánoknak, akik kikeresték (a német szót) a saját szótárukból, majd iszonyúan elkezdtek röhögni, mert nyilvánvalóan valahol elcsúszott a fordítás és tök más szó jött ki a végén, mint ami az adott szövegbe passzolt volna. Ilyenkor lehet próbálkozni még az mutogatással vegyített körülírással. Meg a leírással. Néha lerajzolással. Nagyon vicces mindenesetre. :-)

A csoportról meg ízelítőül annyit, hogy holnap megyünk partizni beülni a Szimplába a román csoporttársammal, akinek magyar a barátja, és aki amúgy perfekt olasz, mert az apukája olasz, illetve elbúcsúztattuk a másik csoporttársam, aki épp Japánba repült két hétre, mert a férje ott csinál valami munkát, és amúgy félig japán, félig bolíviai. Teljesen meghökkentő kombinációkkal lehet találkozni. :-)

Lényeg, hogy ez a csoport nagyon kedves (pl szünetben a japánok az ékszereimet fotózták, amikor sikerült tisztázni a "Goldschmiedin" szó jelentését), és mind tök kezdők meg bénák vagyunk, de az a jó, hogy ez senki nem zavar, és a legkevésbé sem ciki bénázni a mondatokkal, mert mind ugyanezt csináljuk.
A tanár pedig a többiek szerint a suli legjobb nyelvtanára - és ezzel én sem tudok vitatkozni szerencsére. :-)

Új blog

Nem, mint ha ezt a blogot olyan gyakran frissíteném, de azért muszáj volt ey másik blogot is csinálnom. ;-)

Az előzményekről...
Van ugye a Theia név, amit ezer éve használok, és eredetileg nicknév volt, de lassan az ékszereim is ezen a néven kezdtek el futni. Aztán befejeztem az ötvös iskolát, és előállt az a fura helyzet, hogy egy név alatt futottak a sütis ékszerek, meg az ötvös cuccok is. A kettő nagyon más kategória: mind árban, mind szaktudásban, vagy hogy mondjam.. lényeg, hogy a sütis fülbevaló hobbi, míg az ötvösség ennél több. A kettő pedig már nem ment egy név alatt. Az is zavart, hogy itt kint elkérhetem azt az árat az ékszereimért, amiért szívesen is adom, otthon viszont senki nem vette volna meg ennyiért. Azt meg nem akartam, hogy "800 Ft / 10 euro" - hogy a klasszikust idézzem. :-P Így az új ékszerek új név és új blog alá költöztek, itt lehet majd figyelemmel kísérni:

http://miccadesign.tumblr.com/

A blog angol nyelven fut, de semmi komoly tartalmi dologról nem lesz benne szó, már csak a korlátozott angol tudásom miatt is. Inkább képek - nem csak az ékszerekről, amúgy is -, hangulatok, Berlin, új ékszerek, ilyesmik. Sokkal gyakrabban fog frissülni, mint ez a blog, így a képek miatt érdemes lesz követni.

Lesz majd rendes weboldal is, üzemel az Etsy shop is, ahová folyamatosan töltöm fel az új- és még el nem adott régi dolgokat is.

Arkonaplatz

Épp őszi szünet van az iskolákban, így a nyelvsuli is szünetel erre a hétre. Ettől még a német tanulás nem áll meg. :-P

A vasárnapot szokás szerint a Mauerparkban töltöttük, illetve ellátogattunk egy másik közeli bolhapiacra is, az Arkonaplatz-ra. Ez a vásár sokkal kisebb alapterületen fekszik, és alapvetően más a hangulata, mint a Mauerparknak. Arányaiban több a régiség, a bútorok, vintage cuccok, emellett persze ugyanúgy vannak használt ruhák és mindenféle kacatok.

táskák és könyvek minden mennyiségben

kuglóf formák és poharak

képkeretek

rozsdás kilincstől kezdve minden megtalálható

Konkrétan képkeretet szerettem volna venni, ugyanis a napokban egyre inkább azt éreztem, hogy valami nagyon hiányzik a szobámból. A hosszabbik fal teljesen üres, de pl polcot nem lehet felszerelni, mert az ágy vége és a fal között már kevés a hely. Ráadásul leülni is csak az ágyra lehet, nincs hova pakolni, a laptopot pedig az ötvös asztalon egyensúlyozom, mert a másik asztalon a kézműves cuccok foglalják a helyet - már pedig a gyurmákat nem fogom napi 5x ide-oda pakolni, ha hozzá akarok férni a géphez. Hogy lehet ezek változtatni nulla forintból (elnézést, euróból) és nulla alapanyagból? A képkeret is ennek a szobavariálós projektnek a része lett volna, de sajnos az Arkonaplatzon az én pénztárcámhoz képest már elszaladtak az árak - így végül nem vettem képkeretet, sajnáltam rá 8-10 eurót.

Azóta javában zajlik a szoba átalakítása, de erről majd egy következő posztban. :-) Egyelőre úgy tűnik, sikerül 0 euró közelében maradni, és a szoba is otthonosabb lesz.

(Volt egyébként egy ismerősöm, aki amint kiköltözött, rengeteg időt fordított arra, hogy az IKEA-ba mászkáljon és a szobáját dekorálja. Akkor nagyon nem értettem, miért költ feleslegesen ennyi pénzt az amúgy csúnyán lepukkant szobára - hát most sajna megértettem. Itt egy teljesen lepusztult szoba, egy idegen ország, város, és időnként bizony fogalmam nincs, mit keresek itt. Persze, hogy az ember legalább a saját szobájában szeretné magát otthon érezni. Néha még mindig fura belépni az előszobába, vagy a fürdőbe - mit keresek én itt?? Ez nem az otthonom... :-/)

Egyébként "új ékszerek" fedőnéven teljesen új kollekció készül. Néhány fotót már sikerült csinálni hétvégén. Ja, és közben beköszöntött az ősz, így egyelőre fogalmam nincs, mikor lesz megint annyi napfény, hogy le tudjam fotózni az ékszereket és a szobát. :-(

Collegium Hungaricum Berlin

Múlt héten egy rég látott ismerőssel futottunk össze (mmint direktbe) a Collegium Hungaricumban. A találkozó helyszínét az adta, hogy kiszúrtam a Facebookon, hogy épp Kovásznai György filmvetítés lesz aznap este. A vetítésből végül nem sokat láttunk, mert kint üldögéltünk, kihasználva az enyhe időt.

A történetben az a vicces, hogy még valamikor télen(?) láttam a a Nemzeti Galériában otthon a Kovásznai kiállítást. Gábor akkor nem tudott eljönni megnézni, így ha már a kiállítás jött Berlinbe, itt volt az ideje megnézni - ugyanis nem csak vetítés volt aznap este, hanem kiállítás is.
A két kiállítás meglepő módon egészen más volt. A Galériában rengeteg rajz, festmény volt, filmvetítés alig (mondjuk a Habfürdőt sikerült megnéznem), itt pont az ellenkezője volt: filmrészletek, rövid animációk, videók, és csak néhány festmény, skicc volt kiállítva (gondolom a komolyabb festményeket már bonyolult szállítani, plusz az őrzés, biztosítás, miegymás). A Galériában látottak alapján kissé más benyomásom volt Kovásznairól, mint a CHB-s kiállítás megtekintése után.

részlet A napló című rövidfilmből

Részlet a Riportré c. animációs filmből

Zs. filmet néz :-) (sajnos a kiállításon kevés volt a fény ahhoz, hogy fotózni lehessen...)

A Collegium Hungaricum pedig nagyon szimpatikus hely. Az épület maga a Museumsinsel (múzeum-negyed tulajdonképpen) mögött található, kiülős résszel, bent kiállítótermekkel, koncertekkel. Azért megvan a hangulata, amikor az ember ül a félhomályban, várja, hogy elkezdődjön a jazz koncert, a falakon körbe Kovásznai animációk futnak, az asztalokon gyertya ég, én meg töröm a fejem, hogy milyen zene szól, ami annyira passzol ide, és valahonnan ismerem... (aztán kiderül, hogy Nouvelle Vague :-) És az is fura volt, hogy ennyi magyar beszédet hallok, noha én alapból két magyarral lakom együtt. :-P
A Collegium Hungaricum jó hely - és ha esetleg október végén jártok erre, ugorjatok be Gábor koncertjére is! ;-)

Weissensee

Valójában még múlt hét közepén bicikliztünk ki a Weissensee-hez, de amilyen lelkesen fotózok, olyan nehezen szánom rá magam a képek retusálására, rendszerezésére.

Weissensee Berlin északi (Pankow keleti) részén fekszik, nagyon kellemes, nyugis környék. Itt található egyébként Európa egyik legnagyobb zsidó temetője, mi ezt csak kívülről láttuk. Helyette eltekertünk biciklivel Weissensee strandfürdőhöz, illetve körbe néztünk a tavat körülvevő parkban is. Szerencsére az utóbbi időben szép, napsütéses idő van, így remek időt fogtunk ki a kiránduláshoz.

A tó partján már 130 éve is fürdő állt, bár az épületek inkább a '80-as évek Balatonját idézték. Strandbüfé gofrival, homokos part, kertmozi, hintaágy.

A hűvös idő (22 fok) és még hidegebb víz ellenére voltak, akik fürödtek. (Mások meg kabátban kávéztak. ;-)

Lehet csónakázni is, nyáron pedig, amikor üzemel a strand, filmvetítések mellett táncestek is vannak.

Ilyen egy kevésbé retro látkép a parkból fotózva. Szerda délután rengetegen voltak a parkban, egy pici állatkerten kívül egy nagyon modern játszóteret is találtunk, de sokan bicikliztek, futottak, sétáltak, vagy csak üldögéltek a padokon.

Még több fotó a Picasán!

Volkshochschule, integrationskurse

...vagyis népfőiskola (adott esetben a pankowi), integrációs nyelvi kurzus. Végre elindult a nyelvtanfolyam, és egészen december közepéig tartani is fog. Legalábbis, ez a szett. "B+" névre hallgat, ami a B1-re épül, vagy valami ilyesmi. 20-an vagyunk, a legtöbben olaszok, de van japán, spanyol, grúz, szerb, lengyel, amerikai is, a teljesség igénye nélkül. Azért néhányan elég bután néztek az "Ungarn" szó hallatán a bemutatkozásnál. :-P

A fenti kép az iskola ablakából készült. Nagyon hangulatos udvara van, már erősen sárgul a gesztenyefa, szemben pedig egy gyönyörű templom áll. Ja, és a másik oldalon a park - de ezt kár kiemelnem, az utóbbi időben ugyanis az az érzésem, hogy itt minden utca minimum 2 kilométeres és parkban végződik.

Az iskolában egyébként nem csak nyelvoktatás van (és nem csak integrációs abból sem), például ha majd egyszer lesz annyi pénzem, ide fogok járni rajzolni is, de van Photoshop oktatástól kezdve jógán át minden.

Ez a már emlegetett szemközti templom.

Az idő egyébként elég erősen őszies, tegnap egész nap szakadt az eső, kb 17 fok lehet, ma szimplán csak nem hajlandó kisütni a nap. Én meg nem vagyok hajlandó egyelőre vastagabb pulcsit hordani. :-) (Oké, kardigánban és kabátban még nem vállalhatatlan az idő.) Ha elég bátor leszek, legközelebb biciklivel megyek órára.

Internet nélkül

Az van, hogy az előző lakó elvitte a modemet, mert beijedt, hogy büntetést kell fizetnie, ha nem adja le időben. Az új viszont nem érkezett meg. A helyi szolgáltatónak ugyanis nincs semmilyen személyes ügyfélszolgálata, így csak telefonálni lehet, a modemet pedig kiküldik, nem lehet személyesen elhozni, azt viszont nem mondják meg, mikor. Így napok óta alig merünk kimozdulni, de a modem csak nem jön.

Viszont a Hong-Kongból rendelt csomagom egy hét alatt ide ért, legalább az megtalált.

Ma végre eljutottunk az IKEA-ba is, és sajna súlyos vagyonokat hagytam ott, viszont végre lett fiókos szekrényem, így már a kézműves cuccokat is ki fogom tudni pakolni a papírdobozokból. Mondjuk durva volt a 13 kilós csomagot plusz egyéb cuccokat haza cipelni az S-bahnon...

A babysitterkedés elég döcögősen alakul, végül tegnap délután kellett mennem a bölcsibe, és egyben négy órát töltöttem a kislánnyal, akire vigyáznom kell. Elég agysorvasztó program. ;-) Na jó, nagyon cuki a kislány, és igazából nem is sírt, de pont annyira pici, hogy nehéz igazán lekötni. A délután legnagyobb felfedezése az volt, hogy a plüssméhecskét hozzá lehet csapkodni az asztalhoz, és akkor brutálisan fülsértő hangot ad ki. Néztünk német rajzfilmet is, hát nem tudom, melyikünk értett belőle többet. ;-) Örülök, hogy végül jól alakult a délután, de azért főállásban biztos nem vigyáznék gyerekekre: iszonyúan nagy figyelmet igényel, még a telefonomért is csak úgy mertem kimenni az előszobába, hogy magammal csaltam a gyereket, ugyanis ha két percre ott hagytam valahol, hiába nézett éppen mesét, megijedt és sírni kezdett.

Hétfőn indul a német tanfolyam, végül nem annyira intenzív, csak heti 3x2,5 óra. Amikor kiderült, hogy megvan a b1 nyelvvizsgám, azt mondták, mindenképpen "b+"-ra menjek, ami lényegében b2.1, abból pedig már nincs 5x5 órás kurzus. Mondjuk, nem bánom. Nem hiszem, hogy a nyelvtudás feltétlen attól függne, mennyit ülök bent az iskolában. 5x5 óránál nagyobb az esélye, hogy lemaradok, így legalább tudok készülni az órákra.

Normális internetet akarok...! (most telefonról nyomjuk hárman, napok óta nem sikerült betölteni az index.hu-t. Sem.)

Nyár és ősz

Ez az idő annyira tipikus Berlinben... Reggel ragyogó napsütés, rögtön el is kezdtem nyafogni, hogy tökéletes Mauerparkban kószálós idő lenne, jajj de kár, hogy ma ezer más dolgunk van. Aztán végül csak kibicikliztünk, így évek óta először újra nyeregbe pattantam, és leteszteltem, milyen állapotban van a legalább 10 éves bringa. Egyúttal volt szerencsém az itteni bicikliutakhoz is. Itt is para így közlekedni a városban - na nem az autósok miatt, hanem mert annyian közlekednek két keréken, hogy a kereszteződésekben és a bicikliúton komoly torlódások vannak. Viszont van egy hangulata, amikor az ember az Eberswalderstrasse felé teker, körülöttünk pezseg az élet, emberek kávéznek a kiülős teraszokon, szemben pedig megcsillan a tévétorony tetején a napsütés...

A Mauerparkban viszont ha nem is a fél város, de minimum a teljes Prenzlauerberg kint piknikezett. A bicikliket végül egy szerpentinen feltolva a kutyafuttató felső végén tudtuk letenni, ugyanis az összes biciklitároló, oszlop, bokor, fa körbe volt pakolva bringákkal.

A piacon most csak gyors kört (t)ettünk, délután kettő óra tájt már szinte elviselhetetlen volt a tömeg. Azért a Mauerpark jó, hangulatos és inspiratív, és kivételesen jó idő volt (mmint a nyárhoz képest is). A tömeg és az út közepén bambulás mondjuk engem is idegesít, de imádom, hogy egy-egy asztalt akár percekig lehet nézni, és mindig észre veszel rajta valami újat. Meg különben is, a Mauerpark az a hely, ahol a vágyak testet öltenek ;-), így lett maneki neko-m, táskám, retro sminkecsetem, csillámbambim, mittudomén. Az ember rákattan valamire, aztán kimegy a piacra, és már rég eszébe sem jut a korábbi kattanás, az adott tárgy előbb-utóbb szembe jön vele. Pl integető macskát több boltban is néztem a belvárosban, de drága volt, ahhoz képest, hogy giccses és műanyag. Aztán egyszer a Mauerparkban ráakadtam egyre, egy euróért. Vagy a csillámporos, nagyon giccses bambi dekor, amit a Butlersben néztem ki tavaly... Teljes áron drága volt, akciósan már nem kaptam, erre tavasszal lett a piacról, 3 euróért. Ha szép idő van, és vasárnap, egyszerűen ott a helyem. (A dolog amúgy nem a pénzköltésről szól, hanem a kincsekről - nem mindig muszáj venni valamit, ha meg igen, akkor is 99%-ban 5 euró alá jön ki a végösszeg.)

A parkból már a hivatalos bicikli úton tekertünk haza, így nagyságrendekkel gyorsabban haladtunk, mint a macskaköves mellékutcákon (én akartam "várost nézni" ;-). Délután szurkoltam a Lakásfelújító Különítménynek, hogy senki ne potyogjon le a létráról, így a mai nap folyamán lett csipke- és sötétítő függönyünk, asztalom, szekrényem, és egy kanapé is, így lassan kezd otthonná válni a lakás. Este pedig egyik pillanatról a másikra beborult az ég, hatalmas felhőszakadás lett. Kitartott egész este, és olyan sűrűn villámlott, hogy szinte hosszú másodpercekig nappali világosság volt. Lassan csendesedik a vihar, talán még fűtés is lesz ezen a télen (a háttérben épp a konvektort szerelik a hozzá értő kezek).

Kerestem egy szekrénynyi pénzt ;-)

Voltam gyerekvigyázni, bár azért annyira nem volt megérdemelt ez a pénz, mert ma nem egyedül kellett vigyáznom a kislányra - ennek ellenére nagyon büszke voltam. ;-) Kezdve, hogy egyedül eltaláltam Charlottenburgba - vagy inkább kezdve ott, hogy megfelelő járatra szálltam, vagy, hogy egyáltalán el mertem indulni egyedül.

A bölcsiben (Tagesmutter - igazából néhány szabadidős anyuka összeáll és hivatalos keretek között vigyáz pár gyerekre) nagyon kedvesek voltak, és mivel épp parti volt, még tortát is kaptam. Egy kislány most megy oviba, ez volt a parti apropója. :-) Azért még kicsit aggódom, mi lesz, ha egyedül kell elhoznom a gyereket, ugyanis amint apu eltűnt 5 percre a mosdóból, hatalmas sírás és hiszti kerekedett (na jó, nem hiszti, hanem igazi, szívszaggatóan keserves sírás, és nagyon reménytelen volt elmagyarázni, hogy apu mindjárt jön, gyere, keressük meg).

A szekrénynyi* pénz meg úgy jön a képbe, hogy sikerült leselejtezett szekrényt vennünk, ami pont egy euróval volt kevesebb, mint a fizetésem. Na most lehet tippelni, hogy a szekrény volt olcsó, vagy én keresek sokat. ;-)


*hogy kéne helyesen ragozni...? a helyesírási szótár nem segít, a google-ben közel azonos a találat, a freeblog helyesírás ellenőrzője szerint viszont nem így...

Megérkeztem...

Tudom, hogy ez a legkevésbé érdekes téma, ennek ellenére már látom, hogy visszatérő lesz: az időjárás. Hideg van. Nagyon.
Na jó, nem, de sokkal hidegebb, mint otthon, olyan 16 fok fele, fúj a szél, és biztos, hogy felesleges volt 3 darabnál több ujjatlan pólót hozni mondván, hogy még ősz van.

Az utazás nem volt túl izgalmas, viszont nagyon jó kis társaság verődött össze: egy drezdai lánnyal, aki önkéntes táborban volt Magyarországon már kontaktot is cseréltünk ("majd megtanulsz németül!" :-), a másik nagyon kedves úti társam egy német nő volt, aki viszont tanult Magyarországon is, és sokat utazik haza, így jól beszél magyarul. Vele is biztos, hogy fogok még találkozni.

Délután meglátogattuk a családot, ahol egy kétéves kislányra kell majd vigyáznom, és hamar kiderült, hogy megint nagyon kicsi a világ... Gábor ugyanis ismerte az apukát. :-) Pénteken megyek hozzájuk megint, egyelőre még nem egyedül kell a kislányért a bölcsibe mennem, majd jövő héttől.

Az este jó része azzal telt, hogy megpróbáltuk a használtan vett IKEA ágyat összerakni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, ugyanis a középső tartó lécet képtelenek voltunk összeilleszteni. Aztán begyújtani sem sikerült a szobában (igen, ennyire hideg van). Még szekrényt kéne szereznünk a ruháimnak (az biztos, hogy csak olyat keresünk, ami már alapból össze van szerelve és el lehet hozni egyben, mert elég reménytelennek tűnik az egyszer összerakott, majd később szétszedett IKEA-s bútorok újbóli összerakása. :-/)

#1

Miután a MÁV online jegyvásárló rendszere összekapta magát és hajlandó volt működni, megvettem a vonatjegyet. 1 hét múlva ilyenkor már a szlovák oldalon zakatol majd velem együtt a vonat, 7-én érkezem Berlinbe.

És ha minden jól megy, aznap délután már megyek is látogatni egy családot, ahol egy kétéves kislányra kell majd vigyáznom, másnap pedig becsatlakozom a nyelvtanfolyamba is. De ezek még nagyon sok mindentől függnek...