Lassan ideje lenne bezárni ezt a blogot, de semmi kedvem, főleg, hogy még nem találtam ki, mi legyen az új blog neve. :PP Berliner Katze csak nem lehet, hollandul viszont elég bénán mondják, hogy macska, történetesen "kat", így hát "Eindhovener kat" egészen biztosan nem lesz (azt meg hagyjuk, hogy tehetem-e a városnév után az "-er"-t. :P)
Az utolsó napok nagyon zsúfoltak voltak, akartam még írni, de aztán haza lett víve a laptopom, mobilról meg lassú volt pötyögni.
Utolsó hétvégén még kimentünk a Mauerparkba árulni, szuper hétvége volt, aztán aznap este már jöttek is Apuék, én szokás szerint az erkélyen lógtam, mint anno két éve, és vártam, hogy felbukkan a magyar rendszámú autó. Dobozokat raktunk össze, pogácsát ettünk, én meg elkezdtem pakolni. A neheze hétfőre maradt, nah az elég durva volt, volt pár kanapén fetrengős holtpont, amikor reménytelenül sok apró cucc tornyosul pl a asztalon, rémes volt. Ezt biztos, hogy nem akarom többet végig csinálni, Eindhovenbe nem fogok ennyi cuccot magammal vinni, főleg nem ilyen kis vackokat (haha, ezt majd 4 év múlva visszaolvasom, jó?).
Baromi nehéz volt rendszerezni a dolgokat... Van a bőrönd, ami Korfura jön nyaralni, van egy bazinagy 30 kilós (mmint leendő 30 kilós), amibe mennek a feladott eindhoveni cuccok, aztán a kicsi kézipoggyász amiben a fontosabb és kisebb cuccok vannak, amiről fogalmam nincs, hogy fog kijutni majd (végül nagyméretű kézipoggyász néven feljön majd velem a gépre), azok a cuccok, amik Berlinben maradnak és onnan fognak lassan Hollandiába transzportálódni, azok, amik mennek haza és kellenek még, mert pl otthon azokat hordom, de ki már nem viszem, meg azok, amik haza mennem de igazából nem kellenek. Hmm, leírva is durva, nem csoda, hogy ennyit szenvedtem vele. :P
Ennek ellenére a kocsi elindult kedd hajnalban, félálomban hordtuk le a hűvös hajnali Berlinbe a cuccokat, megint visszafeküdtünk aludni, és nem lehetett nem arra gondolni, amikor 2 éve ugyanez történt, csak fordítva, és fogalmam nem volt, mi vár rám a jövőben. Meg persze nem lehet nem átgondolni, mi minden történt 2 év alatt, megérte-e kint lenni, mit kellett volna tenni, számtalan kérdés, aminek igazából már semmi értelme, mert most már Hollandia felé kell reménykedve nézni, nem Berlint siratni, ahonnan amúgy annyira szabadulni akartam még tavasszal.
Ez a két év pedig valójában nettóban olyan 1 és negyed lehetett, amennyit haza jöttem, nem beszélve az idén tavaszról, amit abszolút itthon is töltöttem Pesten. Valahogy tavaly nyáron csúsztak el a dolgok, amikor vége lett a Volkshochschule-nak, amikor már nem hívtak a műhelybe, de még nem lehetett tudni, mi lesz ezzel, amikor a Mauerpark akadozva ment. A hideg, esős nyár, mikor itthon 40 fok volt, én meg egyszer voltam strandon a jéghideg vízben, 26 fokban, szélben. Oké, bocs, napelemmel működöm. :P (És tudom, hogy Hollandia is ugyanez lesz, jó ha szokom. :P) Ősszel már nem sikerült visszavergődni a kurzusra, mert a VHS-ben csak októberben indult volna, inden más persze baromi drága volt, de a némettel a fő gondot az okozta, hogy a VHS kurzuson a B1.2 után a B2.1 valami olyan durva szakadék volt, hogy a B2-ből már semmit nem értettünk azok, akik együtt folytattuk a kurzust még júniusban. Hát persze, menjünk a Brückenkurs-ra, volt a válasz, ami viszont 1 éves, és csak heti 2x3 óra, na és akkor ha lenyomod ezt az egy évet, na AKKOR kezdheted a B2.1-et (azaz a középfok alját). Persze a többi VHS-ben meg nem volt szabad hely, vagy a legtöbb csak B1-ig tart kurzust, azaz alapfokig, onnantól heti 2x2 óra, vagy ilyesmi van, az meg kevés... Hát igen, ezen a ponton kellett volna elhinnem, hogy valamennyire igenis tudok németül. :P [Amúgy ez nagy tanulság volt, baromság arra várni, hogy majd a bolygóegyüttállás, ha majd tökéletesen fogok tudni németül, ha majd stbstb.]
Ami különösen nehézzé tette a búcsút a végén, hogy az utolsó 5 hét, amit kint töltöttem, szuper volt. A Mauerpark minden várakozást felül múlt, kb 1x esett az eső éjjel, strandra mentünk, városban mászkáltunk, imádtam kint lenni. Ha ilyen lett volna még a felvételi előtt Berlinben, esélyes, hogy eszem ágában sem lett volna sehova elmenni. :P
Nos, lassan búcsúzik tehát a Berliner Katze blog innen, két világ közt a kikötőből (izé, Berlin és Eindhoven között Budapestről), köszönjük a figyelmet, várunk mindenkit a folytatásban a holland blogra! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése