2013. március 8., péntek

Rövid

Most csak egy hétre jöttem vissza ugyan, de már most visszasírom a budapesti időt. Míg otthon kb 12 fok van, itt ma olyan 3 fok lehetett, és olyan jeges szél fújt, hogy sapkán keresztül is megfájdult a fülem. Hétvégére pedig megint havat mondanak, és -3 fokot. Brrr...

Délután elugrottam az egyik török büfébe enni egy shawarma-t. Különösebben nem kell sokat beszélni az eladóval, a srác mégis levágta, hogy nem német vagyok. Sejtettem, hogy meg fogja kérdezni, honnan jöttem... :P Persze tippje sem volt, de amikor mondtam, hogy Magyarországról, még vagy kétszer visszakérdezett a biztonság kedvéért, és aztán elrohant a munkatársáért - aki meg magyarul köszönt rám. :)) Kiderült, hogy 27 éve él Magyarországon, ott volt gyros büféje, ott nőttek fel a gyerekei is, ő most költözött ki Berlinbe pár hónapja (amúgy arab). Az is kiderült, hogy a németet sem felejtettem el, mert az eladó srác (aus Tunézia :) meg németül kérdezgetett, szóval hol magyarul, hol németül folyt a társalgás. Vicces volt. :)

És most először nem kérdeztek vissza a pékségben, amikor répatortát kértem. :P
És megint rácsodálkoztam, hogy mennyire más itt bemenni _bármilyen_ boltba. Az eladó mosolyog, holtbiztos, hogy jó hétvégét vagy további szép napot kíván, ha viszont kívánod, fülig ér a szája. És úgy összességében, bemegyek egy boltba, és úgy távozom, hogy azt érzem, az eladó a világ legjobb munkáját végzi, holott nyilván nem fizetik túl (nem beszélve a 400 eurós munkákról), mégsem éreztetik soha, hogy unják, vagy utálják a munkájukat (amiről természetesen a vevő tehet :P).

Lassan 6 óra, és itt még tök világos van. Csak épp minden egyenletesen szürke, lehetne akár délelőtt is. :P