Lassan éledezik a gépem a múlt heti vinyó behalása után... Sajna photoshop-om még mindig nincs, így a fotókat sem tudom szerkeszteni, méretezni, stb. Így kénytelen leszek képek nélküli, rövid helyzetjelentést írni.
Voltunk pl múlt hét végén a Tempelhof-on, ahol sárkányeregetős parti volt. A régi reptéren amúgy is mindig nagy a szél, és mindig vannak páran, akik sárkányt eregetnek, de most elképesztő mennyiségű ember volt kint. Nagyon látványos volt, bár a fülem a téli sapkában is majd' lefagyott, és a mi kis sárkányunk az istennek nem akart repülni. :(
Aztán voltunk a Lillánál vacsorázni, aki szerintem egy hadsereget várt helyettünk, annyi kaja volt. ;) A történet előzménye, hogy segítettünk neki elhozni Pankow másik végéből két fotelt meg egy asztalt (igen, a villamoson :), aztán kinéztünk a török piacra, vettünk olcsón textilt, és varrtunk rá huzatot. Cserébe pedig mentünk, és megettünk mindent, amit a hűtőszekrényében találtunk. :P
Kitartóan Mauerparkozunk továbbra is, bár az utolsó hétvége már igencsak őszi volt. Reggel nagyon hideg volt, mire kipakoltunk, már tűzött a nap, akkor már a sima hosszú ujjú is soknak tűnt, majd délután négy fele azt hittem, megfagyok, főleg a talpam (az amúgy télen hordott cipőmben). Viszont a tömeg rendületlenül jön, asztaltársunk pedig márciustól kint van árulni, így ha jól értem, lényegében márciustól decemberig lehet árulni, csak megfelelően rétegesen kéne tudni öltözni.
Most pedig megyek mindjárt zenekart fotózni a berlini őszbe. Majd lesznek képek is, ha sikerül olyan verziót leszedni a photoshopból, amit sikerül feltelepíteni a gépre. :/
2012. szeptember 25., kedd
2012. szeptember 6., csütörtök
Egy év
Pont egy éve költöztem ki Berlinbe... azt hiszem. ;) A kiköltözés dátumát valamiért minden itteni ismerősöm tudja (mmint mindenki a sajátját, nyilván ;), én csak a tavalyi blogbejegyzés alapján következtetek.
Nagyon minimál formában jöjjön egy rövid összefoglaló.
- Most fog beköltözni a 3. lakótársunk, mióta itt lakom. Norbi márciuban ment el, Lui most, szeptember elején. Lassan mi is nézünk másik lakást, mert bár most jól érzem magam itt, tudom, hogy februárban nem egészen ezt fogom gondolni, amikor nem süt be a nap hónapok óta, és már egyáltalán nem is főzünk, mert a fürdő-konyha-folyosó háromszögben 12 fok van, reggel pedig a jeget kapargatjuk a konyhaablakból. Belülről.
- Lenyomtam az egy hónapos B+-os eltévelyedés után egy komplett nyelvtanfolyamot a Volkshochschule-ban, A2-től B2.1-ig. Hogy minek, azt nem tudom mondjuk... mmint nyelvtani feladatokat remekül tudok megoldani, beszélni azért kevésbé.
- Kb 4 hónapig még valami munkahely-szerűm is volt. Hogy miért lett vége, azóta sem derült ki (rákérdezésre a diplomatikus "jelenleg nincs javítandó munkák" választ kaptam), de lényeg, hogy 4 hónapot javítgattam ékszereket egy nagy ékszerboltban. Őszintén szólva az azzal járó stressz nem hiányzik egy csöppet sem, és relatíve keveset is kerestem, de gyakorlat szempontjából nagyon jól jött. Már nem ijedek meg egy köves gyűrű méretének kisebbre vételétől. ;)
- Nem felvételiztem sehova. A MOME-ra a legkevésbé (haha :P), az UDK-ra sem, ami nem kifejezetten védhető döntés, de valahol nem bánom annyira. Ellenben mostanra sikerült eldöntenem, hogy idén mindenképpen újra próbálom, és légyszi, vegyetek fel... elegem van a végtelen felvételi körökből, most már ott a helyem, oké? :P
- A karácsonyi időszakot követően még tavasszal próbálkoztam egyszer dizájnvásározni, aztán abba hagytam. Többnyire nézelődő sem volt, nem, hogy vevő... Ellenben június óta kitartóan Mauerparkozunk vasárnaponként, mostanra már igazán széles választék készült a "Berlin kollekcióból" (igazából geometrikus a neve, de mindegy :).
- Kitaláltam és megcsináltam a gombos kollekciót, ami most kitartóan várja a sorsát a fiókban, aztán meg a fent említett geometrikusat.
Elképesztően semmi nem történt az elmúlt egy évben, érzéseim szerint. :P
Nagyon minimál formában jöjjön egy rövid összefoglaló.
- Most fog beköltözni a 3. lakótársunk, mióta itt lakom. Norbi márciuban ment el, Lui most, szeptember elején. Lassan mi is nézünk másik lakást, mert bár most jól érzem magam itt, tudom, hogy februárban nem egészen ezt fogom gondolni, amikor nem süt be a nap hónapok óta, és már egyáltalán nem is főzünk, mert a fürdő-konyha-folyosó háromszögben 12 fok van, reggel pedig a jeget kapargatjuk a konyhaablakból. Belülről.
- Lenyomtam az egy hónapos B+-os eltévelyedés után egy komplett nyelvtanfolyamot a Volkshochschule-ban, A2-től B2.1-ig. Hogy minek, azt nem tudom mondjuk... mmint nyelvtani feladatokat remekül tudok megoldani, beszélni azért kevésbé.
- Kb 4 hónapig még valami munkahely-szerűm is volt. Hogy miért lett vége, azóta sem derült ki (rákérdezésre a diplomatikus "jelenleg nincs javítandó munkák" választ kaptam), de lényeg, hogy 4 hónapot javítgattam ékszereket egy nagy ékszerboltban. Őszintén szólva az azzal járó stressz nem hiányzik egy csöppet sem, és relatíve keveset is kerestem, de gyakorlat szempontjából nagyon jól jött. Már nem ijedek meg egy köves gyűrű méretének kisebbre vételétől. ;)
- Nem felvételiztem sehova. A MOME-ra a legkevésbé (haha :P), az UDK-ra sem, ami nem kifejezetten védhető döntés, de valahol nem bánom annyira. Ellenben mostanra sikerült eldöntenem, hogy idén mindenképpen újra próbálom, és légyszi, vegyetek fel... elegem van a végtelen felvételi körökből, most már ott a helyem, oké? :P
- A karácsonyi időszakot követően még tavasszal próbálkoztam egyszer dizájnvásározni, aztán abba hagytam. Többnyire nézelődő sem volt, nem, hogy vevő... Ellenben június óta kitartóan Mauerparkozunk vasárnaponként, mostanra már igazán széles választék készült a "Berlin kollekcióból" (igazából geometrikus a neve, de mindegy :).
- Kitaláltam és megcsináltam a gombos kollekciót, ami most kitartóan várja a sorsát a fiókban, aztán meg a fent említett geometrikusat.
Elképesztően semmi nem történt az elmúlt egy évben, érzéseim szerint. :P
2012. szeptember 3., hétfő
Megint új lakótárs
Hosszas szerencsétlenkedés után ismét új lakótársunk van. Az egész kezdődött azzal, hogy hónap közepe táján kiderült, hogy Lui-nak nem hosszabbították meg a gyakornoki helyét (mint úgy Berlinben általában), így viszont átköltözik Neukölln-be a haverjaihoz. Feladtuk a hirdetést egy szerdai napon, csütörtökön kiválasztottuk a kb 50 levélből, hogy ki szimpatikus, pénteken és szombaton eljöttek megnézni, majd vasárnap írtunk annak, akit választottunk. Aki vissza írt, hogy már van másik szobája. (Amúgy egy lengyel grafikus lett volna.) Írtunk a következő kiszemeltnek (délnémet óvónő), aki egy nappal később szintén jelezte, hogy még sem...
Oké, hirdetés újra fel, másnap megint itt toporgott egy csomó ember, és végre, van lakótársunk. Birke, Jena-ból, jogot tanul, és szimpatikus a zenei ízlése. Utóbbi nagyon fontos egy olyan lakásban, ahol mi lakunk (több 20 éves fiú ide nem jön, aki német hiphop-ot hallgat, illetve azt gondolja, hogy a WC, meg úgy általában az egész lakás magától takarítódik ki :P).
Volt még az előző körben egy olyan kis közjáték, hogy becsöngetett hozzánk egy srác, hogy jött lakást nézni. Akinek nem is írtunk levelet... de ő betoppant, hogy miért nem írtunk neki, ő azért is megnézi. (A lakcím amúgy nem volt benne a hirdetésben, csak az utca, meg, hogy közel a metró, így képes volt végig nézni a metróhoz közeli házak kapucsengőit... szimpatikus indítás, nem? :) Gábor megmutatta neki a lakást, és mondta neki, hogy sok a jelentkező, ő egy hónapig keresett szobát anno, és a többi.
Másnap irány a Mauerpark, a villamos megállóban véletlen kiszúrtuk, hogy ez a srác tart éppen a házunk fele. Vasárnap reggel 10-kor. Huhh, ezt a találkozást megúsztuk... gondoltuk mi. :P Ugyanis amikor jöttünk haza, még mindig ott ült a kapuban, este 6-kor. Nyilván nem őt választottuk...
A mai nap giga-rendrakásról szót, miután sajna egyértelművé vált, hogy a szobámat nem tudom átrendezni (a galéria oszlopa miatt nem fér el máshol az ágy). Megelégeltem, hogy mindenhol kósza fonalgombolyagokba botlok, hogy az egyre bővülő akrilfesték készletem be sem ré egy cipős dobozba, meg amúgy a cipős doboz sem fér el sehova. Kipakoltam az összes kézműves fiókom, így alapos rendszerezés után lett egy szabad fiók (most már tele fonallal :P), a festékeknek meg szereztem egy keskeny polcot az ötvös asztal fölé, hogy kéznél legyenek.
A TheiaDesign pedig minőségi bővülésen esett át - avagy asztal nagyhatalom lettünk. Kalandos módon sikerült szereznünk egy szuper és nagyon könnyű kemping asztalt, így mostantól véégre nem egy toldásokkal együtt 40x60-as, hanem egy 100x60 cm-es hatalmas asztalon tekinthető meg a kollekció a Mauerparkban. :P
Oké, hirdetés újra fel, másnap megint itt toporgott egy csomó ember, és végre, van lakótársunk. Birke, Jena-ból, jogot tanul, és szimpatikus a zenei ízlése. Utóbbi nagyon fontos egy olyan lakásban, ahol mi lakunk (több 20 éves fiú ide nem jön, aki német hiphop-ot hallgat, illetve azt gondolja, hogy a WC, meg úgy általában az egész lakás magától takarítódik ki :P).
Volt még az előző körben egy olyan kis közjáték, hogy becsöngetett hozzánk egy srác, hogy jött lakást nézni. Akinek nem is írtunk levelet... de ő betoppant, hogy miért nem írtunk neki, ő azért is megnézi. (A lakcím amúgy nem volt benne a hirdetésben, csak az utca, meg, hogy közel a metró, így képes volt végig nézni a metróhoz közeli házak kapucsengőit... szimpatikus indítás, nem? :) Gábor megmutatta neki a lakást, és mondta neki, hogy sok a jelentkező, ő egy hónapig keresett szobát anno, és a többi.
Másnap irány a Mauerpark, a villamos megállóban véletlen kiszúrtuk, hogy ez a srác tart éppen a házunk fele. Vasárnap reggel 10-kor. Huhh, ezt a találkozást megúsztuk... gondoltuk mi. :P Ugyanis amikor jöttünk haza, még mindig ott ült a kapuban, este 6-kor. Nyilván nem őt választottuk...
A mai nap giga-rendrakásról szót, miután sajna egyértelművé vált, hogy a szobámat nem tudom átrendezni (a galéria oszlopa miatt nem fér el máshol az ágy). Megelégeltem, hogy mindenhol kósza fonalgombolyagokba botlok, hogy az egyre bővülő akrilfesték készletem be sem ré egy cipős dobozba, meg amúgy a cipős doboz sem fér el sehova. Kipakoltam az összes kézműves fiókom, így alapos rendszerezés után lett egy szabad fiók (most már tele fonallal :P), a festékeknek meg szereztem egy keskeny polcot az ötvös asztal fölé, hogy kéznél legyenek.
A TheiaDesign pedig minőségi bővülésen esett át - avagy asztal nagyhatalom lettünk. Kalandos módon sikerült szereznünk egy szuper és nagyon könnyű kemping asztalt, így mostantól véégre nem egy toldásokkal együtt 40x60-as, hanem egy 100x60 cm-es hatalmas asztalon tekinthető meg a kollekció a Mauerparkban. :P
2012. augusztus 23., csütörtök
Megint vissza
A meghosszabbított otthoni pihenés után most már tényleg muszáj volt vissza jönni Berlinbe, így most a szokásos kis szobámban ülök, háttal az ablaknak, hogy ne lássak semmit az amúgy csodaszép időből. :P Az első sokk az volt, hogy itt is sötét van már fél 9-kor, holott nyáron simán egy órával később sötétedett. Aztán meg, hogy bizony tényleg hűvösebb van, főleg este. Ma egyébkét nagyon szép, napsütéses idő van, napon kifejezetten strandidő, olyan 30 fok fele, árnyékban viszont fázom, mivel folyamatosan fúj a szél.
Hamarosan belevágunk megint a lakótárskereső projektbe, lehet megint castingolni, meg izgulni, hogy ki költözik mellénk. Közben én is úgy döntöttem, hogy kifestem a szobám, meg kicsit át is rendezem, hogy a laptoppal közelebb kerüljek az ablakhoz és télen a radiátorhoz.
A másik meg, hogy érdekesen kezdenek itt is összefonódni a szálak. Még amikor júliusban utoljára árultam a Mauerparkban, egy lány érdeklődött, hogy nincs-e DaWanda webshopom, mert ajánlani szeretné. Én elég gyorsan leráztam azzal, hogy van, de üres, mert elég körülményes nekem a használata (sokkal bonyolultabb, mint az Etsy, és angol-francia-németül lehetne feltölteni a cuccokat, de valahogy nincs átjárhatóság a nyelvek között...). Erre ma látom, hogy a Facebookon valaki lájkolta a Theiadesign-os fotókat. Persze nem sikerült kideríteni, ki lehet az illető, azon kívül, hogy német. Később láttam, hogy üzenetem jött az Etsy-n is, és az a lány írt, aki a Facebookon nézte a cuccaim: hogy egy ismerőse mesélte neki, hogy látta a szuperjó ékszereimet a Mauerparkban, és nagyon tetszettek neki, meg a blogom is hú de szuper, és a DaWanda milyen jó alternatíva az Etsy helyett, ha van kedvem, írjak neki mailt. Ráadásul a DaWanda most nagyon nyomul Berlinben, az összes vásáron kint vannak, meg rendeznek olyan vásárokat, amire csak válogatott árusok mehetnek, plusz kiadnak félévente egy termékajánló katalógust is... Azt hiszem, itt az ideje egy újabb kísérletet tenni velük. :)
Holnap meg az Etsy Lab partyjára megyek. :)
Hamarosan belevágunk megint a lakótárskereső projektbe, lehet megint castingolni, meg izgulni, hogy ki költözik mellénk. Közben én is úgy döntöttem, hogy kifestem a szobám, meg kicsit át is rendezem, hogy a laptoppal közelebb kerüljek az ablakhoz és télen a radiátorhoz.
A másik meg, hogy érdekesen kezdenek itt is összefonódni a szálak. Még amikor júliusban utoljára árultam a Mauerparkban, egy lány érdeklődött, hogy nincs-e DaWanda webshopom, mert ajánlani szeretné. Én elég gyorsan leráztam azzal, hogy van, de üres, mert elég körülményes nekem a használata (sokkal bonyolultabb, mint az Etsy, és angol-francia-németül lehetne feltölteni a cuccokat, de valahogy nincs átjárhatóság a nyelvek között...). Erre ma látom, hogy a Facebookon valaki lájkolta a Theiadesign-os fotókat. Persze nem sikerült kideríteni, ki lehet az illető, azon kívül, hogy német. Később láttam, hogy üzenetem jött az Etsy-n is, és az a lány írt, aki a Facebookon nézte a cuccaim: hogy egy ismerőse mesélte neki, hogy látta a szuperjó ékszereimet a Mauerparkban, és nagyon tetszettek neki, meg a blogom is hú de szuper, és a DaWanda milyen jó alternatíva az Etsy helyett, ha van kedvem, írjak neki mailt. Ráadásul a DaWanda most nagyon nyomul Berlinben, az összes vásáron kint vannak, meg rendeznek olyan vásárokat, amire csak válogatott árusok mehetnek, plusz kiadnak félévente egy termékajánló katalógust is... Azt hiszem, itt az ideje egy újabb kísérletet tenni velük. :)
Holnap meg az Etsy Lab partyjára megyek. :)
2012. július 27., péntek
Sommerbad Pankow
Ez most egy időzített bejegyzés, azaz mire ez kikerül a blogba, mi (elvileg) épp a strandon leszünk. :)
Végre Berlinbe is megérkezett a nyár, immáron másodszorra, és az U-bahn-ban pont elkaptam a hírek között, hogy ismét csak hét végéig tart. Ennek örömére a tegnap délutánt a közeli strandon töltöttük, illetve ezt tervezzük holnapra is (vagyis már, mert hogy péntekre időzítettem a bejegyzést. :)
Katt a nagyobb képekért!
A fürdő maga hatalmas területen fekszik, az öltözők, és a medencék melletti lezárt, nagyon régi lelátó pedig a Feneketlen-tó melletti parkszínpadot juttatja eszembe. Elég lepukkant hangulata van az épületeknek, de a medencék teljesen újak, a park pedig gyönyörűen gondozott, hatalmas fákkal. Van egy keskeny úszómedence, egy gyerek-, egy normál pancsolós- és egy "ugró" medence - utóbbiba érkeznek azok, akik vállalják, hogy jó magasról a medencébe vetik magukat. Egyetlen gond, hogy a vizet nem fűtik, ennek megfelelően a hőfok kb 20 C körül van. A német tanárom ezen eléggé ledöbbent, mi meg viccelődtünk vele, hogy ugyan, ez a németeknek nem hideg - nos, ez kivételesen nem teljesen igaz, mert sokan eléggé dideregve álldogáltak a medence partján. :) Mondjuk a tegnapi 32 fokban(!) ez a hideg víz sem volt annyira rossz.
A strandbelépő egységesen 4 euró egész Berlinben. Tegnap meglehetősen sokan voltak, de a fő gond nem is ez volt, hanem sokszor azt éreztem, hogy állatkertben vagyok... pl amikor megdobtak egy fél gyros-sal (nem nekem szánták, a srác a haverját akarta megdobni, csak mellé ment). Aztán repült mellettünk dinnyehéj is... :P
A fürdő területné folyamatos biztonsági szolgálat üzemel, tegnapi érkezésünkkor pl épp öt kisgyereket pakoltak be 2 rendőrautóba, és hajtottak el velük. :P
Érdekes még, hogy összesen 2 fabódéban lehet kaját és jégkását kapni, ezen kívül nincsenek fagyis, kukoricás, vattacukros standok, és nem lehet úszógumit, fürdőruhát, vízipisztolyt sem venni. (A medencébe amúgy labda, úszógumi bevihető, és sajna ugrálni is lehet. :P)
Még képek a strandról:
Végre Berlinbe is megérkezett a nyár, immáron másodszorra, és az U-bahn-ban pont elkaptam a hírek között, hogy ismét csak hét végéig tart. Ennek örömére a tegnap délutánt a közeli strandon töltöttük, illetve ezt tervezzük holnapra is (vagyis már, mert hogy péntekre időzítettem a bejegyzést. :)
Katt a nagyobb képekért!
Hatalmas fák, sok fű, fölöttünk pedig a Tegel-re tartanak a leszállni készülő repülők :)
A fürdő maga hatalmas területen fekszik, az öltözők, és a medencék melletti lezárt, nagyon régi lelátó pedig a Feneketlen-tó melletti parkszínpadot juttatja eszembe. Elég lepukkant hangulata van az épületeknek, de a medencék teljesen újak, a park pedig gyönyörűen gondozott, hatalmas fákkal. Van egy keskeny úszómedence, egy gyerek-, egy normál pancsolós- és egy "ugró" medence - utóbbiba érkeznek azok, akik vállalják, hogy jó magasról a medencébe vetik magukat. Egyetlen gond, hogy a vizet nem fűtik, ennek megfelelően a hőfok kb 20 C körül van. A német tanárom ezen eléggé ledöbbent, mi meg viccelődtünk vele, hogy ugyan, ez a németeknek nem hideg - nos, ez kivételesen nem teljesen igaz, mert sokan eléggé dideregve álldogáltak a medence partján. :) Mondjuk a tegnapi 32 fokban(!) ez a hideg víz sem volt annyira rossz.
Itt valami lelátó lehetett régen
A kép alján a sötétbe vesző rész az öltözők épülete
A strandbelépő egységesen 4 euró egész Berlinben. Tegnap meglehetősen sokan voltak, de a fő gond nem is ez volt, hanem sokszor azt éreztem, hogy állatkertben vagyok... pl amikor megdobtak egy fél gyros-sal (nem nekem szánták, a srác a haverját akarta megdobni, csak mellé ment). Aztán repült mellettünk dinnyehéj is... :P
A fürdő területné folyamatos biztonsági szolgálat üzemel, tegnapi érkezésünkkor pl épp öt kisgyereket pakoltak be 2 rendőrautóba, és hajtottak el velük. :P
Kajás bódék, beton, német zászló
Érdekes még, hogy összesen 2 fabódéban lehet kaját és jégkását kapni, ezen kívül nincsenek fagyis, kukoricás, vattacukros standok, és nem lehet úszógumit, fürdőruhát, vízipisztolyt sem venni. (A medencébe amúgy labda, úszógumi bevihető, és sajna ugrálni is lehet. :P)
Még képek a strandról:
2012. július 26., csütörtök
Bréking! Mókus fotók!
Pár napja jellegzetes ropogásra figyeltem fel a szobámban ülve. Ahogy kinéztem az ablakon, rögtön kiszúrtam a közeli fán egy mókust. Nagyon cuki, komoly akrobata mutatványokkal gyűjti be a mogyorót, aztán biztonságosabb helyre vonul vele, feltöri, és megeszi. A mogyoró héjával már tele az egész udvar. :) Néha egészen közel van az ablakunkhoz, így sikerült az új fényképezőgéppel néhány fotót lőni róla.
Klikk a képekre a nagyobb mókusért! (vagyis a nagyobb képekért, na :)
Klikk a képekre a nagyobb mókusért! (vagyis a nagyobb képekért, na :)
2012. július 16., hétfő
UDK nylít nap
Teljesen véletlen péntek este megtudtam, hogy most van az UDK-n (Universität der Künste Berlin) a nyílt nap. Tavaly sikerült lekésnünk, ugyanis vasárnap korábban zártak, és már pakoltak, mire oda értünk. Most időben indultunk, így a szombat délutánt az egyetem formatervezés- és textil tanszékén töltöttük.
Ide felvételiztem tavaly formára, aztán a folyosón kitett munkákat meg a feladatokat látva úgy döntöttem, nekem ez "túl forma", és oké, hogy a formatervezés nem áll olyan messze az ékszertől, annyira nem akartam ide menni. Aztán megtaláltam az amszterdami sulit, és ezek, meg az elmúlt 4 évnyi felvételi után végképp nem volt kedvem idén felvételizni.Annyira nem bánom, hogy nem próbáltam meg idén, annak ellenére, hogy jövőre biztos, hogy megint beadom a mappámat.
Itt van pár fotó, ami a kipakoláson készült (bár amúgy a blog frissítését erősen hátráltatja, hogy továbbra sem tudom letölteni a képeket a telefonomról, hétvégén ráadásul a hipstamatic alkalmazás is behalt, ugyanis még a telefon albumába sem sikerült leszednie a képeket... így most le kell mentenem egyesével a hipsta-ból a képeket a telefonra és elküldeni magamnak mailben... az internetről meg inkább ne is beszéljünk... na ezért nem frissül a blog. :P)
Kiegészítés: képek még sem nagyon lesznek, mert kb egyáltalán nincs internet...
Ide felvételiztem tavaly formára, aztán a folyosón kitett munkákat meg a feladatokat látva úgy döntöttem, nekem ez "túl forma", és oké, hogy a formatervezés nem áll olyan messze az ékszertől, annyira nem akartam ide menni. Aztán megtaláltam az amszterdami sulit, és ezek, meg az elmúlt 4 évnyi felvételi után végképp nem volt kedvem idén felvételizni.Annyira nem bánom, hogy nem próbáltam meg idén, annak ellenére, hogy jövőre biztos, hogy megint beadom a mappámat.
Itt van pár fotó, ami a kipakoláson készült (bár amúgy a blog frissítését erősen hátráltatja, hogy továbbra sem tudom letölteni a képeket a telefonomról, hétvégén ráadásul a hipstamatic alkalmazás is behalt, ugyanis még a telefon albumába sem sikerült leszednie a képeket... így most le kell mentenem egyesével a hipsta-ból a képeket a telefonra és elküldeni magamnak mailben... az internetről meg inkább ne is beszéljünk... na ezért nem frissül a blog. :P)
Kiegészítés: képek még sem nagyon lesznek, mert kb egyáltalán nincs internet...
2012. július 2., hétfő
Nyári szünet
Ma volt az utolsó nap a nyelvsuliban, hivatalosan novemberben folytatódna a mi kurzusunk. Épp petíció írás és aláírás gyűjtés folyik, hogy nyár végén indulhasson újra, ugyanezzel a társasággal. Egyelőre még az is elég messze van...
Hiányozni fognak a többiek, a tanárt is nagyon szerettem, és annyira megszoktam, hogy szeptember óta minden reggel elmetrózom a Senefelder Platz-ig, aztán ha szép az idő, lesétálom a 3 megállót vissza.
Igaz, ez az utolsó kurzus már közel sem olyan volt, mint az eddigiek. Szeptemberben a B+ tanfolyamot kezdtem, ami az alap- és középfok közti ismétlő kurzus. Lassú volt, és rengeteg nyelvtan anélkül, hogy beszéltünk volna. Így kerültem végül az A1.2-re (ha jól emlékszem...), ahol viszont remek társaság volt, és kisebb változásokkal az előző tanfolyam végéig együtt is maradtunk. Aztán indult a B2.1, és arra már csak 4-en mentünk a csoportból, de csatlakoztak hozzánk az októberben megismert B+ csoportból jópáran, illetve ők azóta elvégezték a "Brückenkurs" névre hallgató, szintén nyelvtanismétlős tanfolyamot. És ezután kezdték csak a B2.1-et, amit mi ismétlések nélkül az alapfokú anyag után kezdtünk. A tankönyv mintha nem is az előzőnek lett volna a folytatása, és mi négyen valahogy folyton le voltunk maradva, hiszen a többiek lényegében egy éven keresztül gyakorolták eddig azt, amiről mi előtte nem sokkal hallottunk először.
Ez a kép eredetileg még télen készült. :) Marilyn, Ytong és Magda balról jobbra. Bolívia, Kína és Lengyelország képviseletében. (Ytong amúgy tegnap a nyakamba ugrott az esti meccsnézésen a plázsnak kikiáltott homokos tetőteraszon, Berlin is kicsi ezek szerint... :) Cserediákként tanul formatervezést ebben az évben, július végén megy vissza Kínába, illetve Amerikába, mert a barátja karácsonykor eljegyezte, és ő ott él. Annyira jók ezek a történetek... :)
Ma délelőtt ismételtünk, aztán búcsúztunk: a tanárunk eszméletlen finom parfé-szerű cuccot hozott (már a decemberi brunch-ra is ilyet hozott :), meg filmet néztük: az ír csoporttársunk forgatott rövidfilmet néhány tanulóról szintén a csoportból. Ki vagy, honnan jöttél, hogy állsz a némethez, mik a tervek. Mondjuk már mindenkiről tudtuk eddig is, ki honnan jött, de érdekesek voltak ezek a rövidfilmek. Aztán elbúcsúztunk tényleg, én még adtam ajándékba egy tűzzománc nyakláncot a tanárnak, aki nagyon aranyos volt és nagyon örült neki. :)
Holnaptól pedig nyári szünet vagy mi... este már boldog-boldogtalannak önéletrajzot küldtem, aki Goldschmied szóval adott fel hirdetést. :P És ha végre kialudtam magam, ideje feltölteni minden elfekvő ékszert az Etsy-re, folytatni az újakat, bebiciklizni a városba (ha épp nem esik :P), találkozni sulin kívül az ismerősökkel, meg persze tanulni tovább a németet, hiszen nem sok értelme lenn, ha most a szünet alatt mindent elfelejtenénk. :P (Mondjuk szerintem ez kb lehetetlen, miután ma telefonon állásinterjúztam pl...)
Hiányozni fognak a többiek, a tanárt is nagyon szerettem, és annyira megszoktam, hogy szeptember óta minden reggel elmetrózom a Senefelder Platz-ig, aztán ha szép az idő, lesétálom a 3 megállót vissza.
Igaz, ez az utolsó kurzus már közel sem olyan volt, mint az eddigiek. Szeptemberben a B+ tanfolyamot kezdtem, ami az alap- és középfok közti ismétlő kurzus. Lassú volt, és rengeteg nyelvtan anélkül, hogy beszéltünk volna. Így kerültem végül az A1.2-re (ha jól emlékszem...), ahol viszont remek társaság volt, és kisebb változásokkal az előző tanfolyam végéig együtt is maradtunk. Aztán indult a B2.1, és arra már csak 4-en mentünk a csoportból, de csatlakoztak hozzánk az októberben megismert B+ csoportból jópáran, illetve ők azóta elvégezték a "Brückenkurs" névre hallgató, szintén nyelvtanismétlős tanfolyamot. És ezután kezdték csak a B2.1-et, amit mi ismétlések nélkül az alapfokú anyag után kezdtünk. A tankönyv mintha nem is az előzőnek lett volna a folytatása, és mi négyen valahogy folyton le voltunk maradva, hiszen a többiek lényegében egy éven keresztül gyakorolták eddig azt, amiről mi előtte nem sokkal hallottunk először.
Ma délelőtt ismételtünk, aztán búcsúztunk: a tanárunk eszméletlen finom parfé-szerű cuccot hozott (már a decemberi brunch-ra is ilyet hozott :), meg filmet néztük: az ír csoporttársunk forgatott rövidfilmet néhány tanulóról szintén a csoportból. Ki vagy, honnan jöttél, hogy állsz a némethez, mik a tervek. Mondjuk már mindenkiről tudtuk eddig is, ki honnan jött, de érdekesek voltak ezek a rövidfilmek. Aztán elbúcsúztunk tényleg, én még adtam ajándékba egy tűzzománc nyakláncot a tanárnak, aki nagyon aranyos volt és nagyon örült neki. :)
Holnaptól pedig nyári szünet vagy mi... este már boldog-boldogtalannak önéletrajzot küldtem, aki Goldschmied szóval adott fel hirdetést. :P És ha végre kialudtam magam, ideje feltölteni minden elfekvő ékszert az Etsy-re, folytatni az újakat, bebiciklizni a városba (ha épp nem esik :P), találkozni sulin kívül az ismerősökkel, meg persze tanulni tovább a németet, hiszen nem sok értelme lenn, ha most a szünet alatt mindent elfelejtenénk. :P (Mondjuk szerintem ez kb lehetetlen, miután ma telefonon állásinterjúztam pl...)
szintén téli kép a harmadik emeleti ablakból. (a bal felső képen van két elem a berlini falból, a kinagyított fotó pedig a fal lebontásakor készült.)
Viszlát VHS Pankow!
Viszlát VHS Pankow!
2012. június 18., hétfő
tipikus idő
Kilátás az erkélyünkről
Meggyőződésem, hogy Berlinben sokkal gyorsabban változik az időjárás, mint otthon.
Mára 32 fokot ígért a telefon, így reggel némileg túlöltözve vastag szoknya, leggings, ujjatlan póló és kardigán szettben indultam suliba. Reggel 8-kor ez még majdnem kevés is volt. (Egyébként szombaton szakadó eső és kb 15 fok volt, tegnap napsütés, de így is max 22.) Délben már baromi meleg volt, koradélután pedig egyenesen fullasztó volt az idő. Persze árnyékban így is simán fáztam, napon a szél miatt még elviselhető volt, szélcsendes helyen viszont igazi strandidő.
Este elmentem az Etsy Lab Workshopjára, volt pár kósza felhő az égen - hmm, csak nem fog esni... És persze de, hatalmas felhőszakadás, dörög az ég, majd egy óra múlva ragyogó napsütés, csak épp fáztam, mire 9 körül haza indultam. Holnaptól ismét 20 fok, most épp nagyon erősen fúj a szél.
Tudom, nem volt túl izgi a téma, de tudnék írni hasonlóan érdekesen a helyi közlekedésről is (avagy hogy tegyünk meg 3 megállót metróval 10 helyett 30 perc alatt, illetve külön bejegyzést érdemelne a hétvégi közlekedés is, ugyanis folyton csúnyán megszívom a pótlóbuszokkal. :/)
2012. május 28., hétfő
Tavaszi tekercs
A blog frissítését némileg hátráltatja, hogy nem bírom letölteni a fényképeket a telefonomról, mert hiába csatlakoztatjuk bármelyik géphez, egyik gép sem ismeri fel a telefonom. Hurrá... Pedig voltunk múlt héten a Spree-n hajókázni, és nagyon szép fotók készültek (amiért amúgy naponta zaklatnak a csoporttársaim is...).
Az elmúlt két hétvégén a Mauerparkban árultunk. Az idő tökéletes volt, bár kicsit túl meleg, a vásárok is jól sikerültek. Valahogy meg kéne oldani, hogy ki tudjam vinni egyedül a cuccokat, de ez egyelőre teljesen reménytelennek látszik. :(
Viszont teszek fel képeket a múlt heti ebédről - meg ma is ez a terv, némi változtatásokkal. :)
Ez elvileg tavaszi tekercs lenne, gyakorlatilag elég szabadon értelmeztük a műfajt. :) Konkrétan amit találtunk és szimpatikus volt, azt tettük bele. Amúgy receptből is elég sok különbözőt találtam, ránézésre elég szabadon variálható, mint a szushi is.
A hozzá való édes-savanyú szósz, ami nélkül nem is igazi a tekercs. :)
Kívül rizstészta, amit kerek lapokban lehet kapni, forró vízbe kell mártani előtte, és utána lehet vele dolgozni. Benne koktélrák, uborka- és avokádó szeletek vannak, meg omlett. Nagyon finom volt. :)
A mai változatban uborka helyett répacsíkok lesznek benne.
Az elmúlt két hétvégén a Mauerparkban árultunk. Az idő tökéletes volt, bár kicsit túl meleg, a vásárok is jól sikerültek. Valahogy meg kéne oldani, hogy ki tudjam vinni egyedül a cuccokat, de ez egyelőre teljesen reménytelennek látszik. :(
Viszont teszek fel képeket a múlt heti ebédről - meg ma is ez a terv, némi változtatásokkal. :)
Ez elvileg tavaszi tekercs lenne, gyakorlatilag elég szabadon értelmeztük a műfajt. :) Konkrétan amit találtunk és szimpatikus volt, azt tettük bele. Amúgy receptből is elég sok különbözőt találtam, ránézésre elég szabadon variálható, mint a szushi is.
A hozzá való édes-savanyú szósz, ami nélkül nem is igazi a tekercs. :)
Kívül rizstészta, amit kerek lapokban lehet kapni, forró vízbe kell mártani előtte, és utána lehet vele dolgozni. Benne koktélrák, uborka- és avokádó szeletek vannak, meg omlett. Nagyon finom volt. :)
A mai változatban uborka helyett répacsíkok lesznek benne.
2012. április 25., szerda
Ismét Berlinben
Úgy tűnik, csak akkor írok, mielőtt megyek haza, meg ha vissza jöttem. :P
Pont egy hete megint Berlinben, most elég nehéz volt visszarázódni, de sokat dob a hangulaton a német csoportom, a kis lakóközösségünk meg a szép idő. Ja, meg, hogy dolgozom. Legalábbis néha. :)
Az ötvösműhelyben két maratoni napot húztam le: a mérleg egy zsibbadó csukló és egy hatalmas vízhólyag, na meg egy csomó befejezett gyűrű és fülbevaló, meg néhány kisebb javítás. Ezek közül az egyetlen húzós egy köves ezüst gyűrű volt, szerencsére egészen hamar és jól sikerült az is.
Voltam egy másik boltban is állásinterjún, ugyanis kicsit kevés ez az ötvösműhely - messze is van, 1-2 órás munkákért nem nagyon éri meg bemenni, és elég ritkán van annyi munka, hogy hívjanak. Amíg bent voltam szombaton, jött egy-két apróbb javítani való, tehát ezek szerint azért lenne munka, de ezek annyira egyszerű javítások voltak, hogy szerintem gyorsan megcsinálja, aki épp arra jár. Az új bolt egy ékszer- és gyöngybolt, az ékszerkészítés mellett eladni meg tanácsadni is kell - na az elég hamar kiderült, hogy utóbbi nem fog menni egyelőre. Amúgy nagyon szimpatikusak voltak, szerintem ez kölcsönös is volt, és felajánlották, hogy az elején elég lenne csak ékszereket készítenem, aztán idővel beállni eladni. Tökéletes lenne... :) Majd meglátjuk, visszahívnak-e próbanapra, ez után pedig 4 heten gyakorlat következik. Amúgy hosszú távra (minimum 2 év volt a hirdetésben) keresnek embert. És nagyon közel is vannak, konkrétan a sulim melletti utca, a kedvenc környékemen, kb 10 perc metróval, biciklivel és gyalog sem sok.
Kedd délelőtt az állásinterjú után kiültem egy kicsit a parkba, gyönyörű, tavaszi idő volt, meleg, mindenki kávéval a kezében mászkált, vagy biciklizett, a padon újságot olvastak és napoztak az emberek, és épp, hogy csak ébredezett a környék (10 óra múlt, itt a legtöbb bolt 11-kor vagy délben nyit, az ötvösműhely pl délben, ez a gyöngyös bolt meg délután 1-kor). Ilyenkor imádom Berlint... Meg amikor 8 körül kezd sötétedni. ;) Télen mondjuk cserébe volt, hogy 8-ra még sötétbe mentem suliba. A következő telet valahol délen szeretném tölteni. :P
A gyöngyös boltra vissza térve, nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ez a legjobb választás (ha megkapom, ugye), mert nem igazán ötvös-ékszereket kell csinálni. Viszont még így sem főállás lenne, így tudnám mellette csinálni a saját cuccaimat, meg beugrani javítani a másik műhelybe. De annak örülök, hogy egyáltalán vannak ilyen jellegű álláshirdetések, és hogy az összes munka, ahová eddig behívtak, az mind jó lett volna szakmailag. Mosogatni pl nem is hívtak vissza. :P
A német csoport továbbra is nagyon jó. Szuper a hangulat az órákon, szimpatikusak a csoporttársak... vasárnap az egyik lánynál lesz brunch, épp azon merengek, hogy mennyire okos ötlet melegítős kaját vinni (Gundel palacsinta), vagy találjak ki valami reggeli-szerűbbet. Hétvégén pedig még Potsdamba is megyünk (végre), jönnek ismerősök Pestről.
Lakótárs mondta, hogy van egy ismerőse, aki szeretne magyarul tanulni (ő már a második, nem értem, mi a fless benne :P), ma reggel rákérdeztem, és már írt is a lány a Facebookon. És hát inkább gyakorolni akar szerintem, mert elég jól tud. :)) Kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha összefutunk.
Ja, és lassan itt is nyitnak a strandok. :P
Pont egy hete megint Berlinben, most elég nehéz volt visszarázódni, de sokat dob a hangulaton a német csoportom, a kis lakóközösségünk meg a szép idő. Ja, meg, hogy dolgozom. Legalábbis néha. :)
Az ötvösműhelyben két maratoni napot húztam le: a mérleg egy zsibbadó csukló és egy hatalmas vízhólyag, na meg egy csomó befejezett gyűrű és fülbevaló, meg néhány kisebb javítás. Ezek közül az egyetlen húzós egy köves ezüst gyűrű volt, szerencsére egészen hamar és jól sikerült az is.
Voltam egy másik boltban is állásinterjún, ugyanis kicsit kevés ez az ötvösműhely - messze is van, 1-2 órás munkákért nem nagyon éri meg bemenni, és elég ritkán van annyi munka, hogy hívjanak. Amíg bent voltam szombaton, jött egy-két apróbb javítani való, tehát ezek szerint azért lenne munka, de ezek annyira egyszerű javítások voltak, hogy szerintem gyorsan megcsinálja, aki épp arra jár. Az új bolt egy ékszer- és gyöngybolt, az ékszerkészítés mellett eladni meg tanácsadni is kell - na az elég hamar kiderült, hogy utóbbi nem fog menni egyelőre. Amúgy nagyon szimpatikusak voltak, szerintem ez kölcsönös is volt, és felajánlották, hogy az elején elég lenne csak ékszereket készítenem, aztán idővel beállni eladni. Tökéletes lenne... :) Majd meglátjuk, visszahívnak-e próbanapra, ez után pedig 4 heten gyakorlat következik. Amúgy hosszú távra (minimum 2 év volt a hirdetésben) keresnek embert. És nagyon közel is vannak, konkrétan a sulim melletti utca, a kedvenc környékemen, kb 10 perc metróval, biciklivel és gyalog sem sok.
Kedd délelőtt az állásinterjú után kiültem egy kicsit a parkba, gyönyörű, tavaszi idő volt, meleg, mindenki kávéval a kezében mászkált, vagy biciklizett, a padon újságot olvastak és napoztak az emberek, és épp, hogy csak ébredezett a környék (10 óra múlt, itt a legtöbb bolt 11-kor vagy délben nyit, az ötvösműhely pl délben, ez a gyöngyös bolt meg délután 1-kor). Ilyenkor imádom Berlint... Meg amikor 8 körül kezd sötétedni. ;) Télen mondjuk cserébe volt, hogy 8-ra még sötétbe mentem suliba. A következő telet valahol délen szeretném tölteni. :P
A gyöngyös boltra vissza térve, nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ez a legjobb választás (ha megkapom, ugye), mert nem igazán ötvös-ékszereket kell csinálni. Viszont még így sem főállás lenne, így tudnám mellette csinálni a saját cuccaimat, meg beugrani javítani a másik műhelybe. De annak örülök, hogy egyáltalán vannak ilyen jellegű álláshirdetések, és hogy az összes munka, ahová eddig behívtak, az mind jó lett volna szakmailag. Mosogatni pl nem is hívtak vissza. :P
A német csoport továbbra is nagyon jó. Szuper a hangulat az órákon, szimpatikusak a csoporttársak... vasárnap az egyik lánynál lesz brunch, épp azon merengek, hogy mennyire okos ötlet melegítős kaját vinni (Gundel palacsinta), vagy találjak ki valami reggeli-szerűbbet. Hétvégén pedig még Potsdamba is megyünk (végre), jönnek ismerősök Pestről.
Lakótárs mondta, hogy van egy ismerőse, aki szeretne magyarul tanulni (ő már a második, nem értem, mi a fless benne :P), ma reggel rákérdeztem, és már írt is a lány a Facebookon. És hát inkább gyakorolni akar szerintem, mert elég jól tud. :)) Kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha összefutunk.
Ja, és lassan itt is nyitnak a strandok. :P
2012. március 26., hétfő
Telefon
Természetesen, miután lejárt a garancia, amellett, hogy kb 3 hónapig használtam, behalt a telefonom. A magyar számmal, mert a T... nem vállalta a gyári függetlenítést, holott elvileg kellett volna. Akinek nagyon hiányzom, a német számon érhet el, amíg otthon leszek, megcserélem a SIM kártyát és működni fog a magyar számom (mondjuk szívás, mert a német is kéne közben...). És az a különösen bosszantó, hogy ősszel visszaváltottam domino kártyára, így elvesztettem az összes eddigi pontomat, így új telefont sem fogok tudni kedvezményesen venni.
Azt hiszem, ez a telefon elég nagy tévedés volt... (mondjuk az iphone-nap is csak szívok mostanában, de mindegy.)
Délután tavaszi nagytakarítás volt, ami a konyhát, előszobát és az én szobámat érintette. Volt ablak- és felmosás is, kipakoltam a ruhákat, a téli cuccokat hátrébb száműztem, kivasaltam mindent, polcot fúrtunk, így előrébb jött az asztalom (bénán néz ki, de több a helyem), készült ebéd is, meg ilyenek. És van brutál erős porszívónk: konkrétan bekapta az egyik fél pár térzoknimat (mmint nem azt, ami rajtam volt :P), és már csak a porzsákban értem utol. (Nem szedtem ki végül, amúgy is lyukas volt...)
Azt hiszem, ez a telefon elég nagy tévedés volt... (mondjuk az iphone-nap is csak szívok mostanában, de mindegy.)
Délután tavaszi nagytakarítás volt, ami a konyhát, előszobát és az én szobámat érintette. Volt ablak- és felmosás is, kipakoltam a ruhákat, a téli cuccokat hátrébb száműztem, kivasaltam mindent, polcot fúrtunk, így előrébb jött az asztalom (bénán néz ki, de több a helyem), készült ebéd is, meg ilyenek. És van brutál erős porszívónk: konkrétan bekapta az egyik fél pár térzoknimat (mmint nem azt, ami rajtam volt :P), és már csak a porzsákban értem utol. (Nem szedtem ki végül, amúgy is lyukas volt...)
2012. március 25., vasárnap
Végre tényleg tavasz van
És hétvége, és dolgoznom sem kellett, így elsétáltunk a Böse Brücke-hez (itt húzódott anno a fal, van egy remek mini-kiállítás a hídfőnél retró, trabantos képekkel, stbstb), aztán felszálltunk az S-bahnra és a Potsdamer Platz-ig meg sem álltunk. A környéken egy csomó múzeum van, ott bóklásztunk egy kicsit, aztán átmentünk a Tiergarten-be, ami valójában még nem az állatkert, csak a neve alapján tűnik úgy. :) Nagyon szép, napsütéses idő volt, így volt kabát nélkül fűben napozás, bambultunk a kacsák és nárciszok felé, elsétáltunk a Bellevue kastély mellett, majd irány ismét az S-Bahn, átszálltunk a kedvenc M1-es villamosunkra (végig kanyarog a Mitte-n és a házunk előtt tesz le), és jöttünk haza.
Ma a szokásos bolhapiacos kört tettem, igaz, kivételesen csak a Mauerparkban voltam, az Arkonaplatz ma kimaradt. Délután a konyhában kíséreltem meg régóta hiányzó ízeket reprodukálni, szerintem nem túl nagy sikerrel. :P
A tegnapi napról képek itt:
https://picasaweb.google.com/105366303356532421688/PotsdamerPlatzTiergarten
Potsdamer Platz (na jó, mellette)
Ma a szokásos bolhapiacos kört tettem, igaz, kivételesen csak a Mauerparkban voltam, az Arkonaplatz ma kimaradt. Délután a konyhában kíséreltem meg régóta hiányzó ízeket reprodukálni, szerintem nem túl nagy sikerrel. :P
A győzelmi oszlop angyala (Siegessäule)
A tegnapi napról képek itt:
https://picasaweb.google.com/105366303356532421688/PotsdamerPlatzTiergarten
2012. március 19., hétfő
Munkahely
Nos, elvileg van munkám, gyakorlatilag viszont nem tudom, és ha igen, akkor mennyi... Mostanában visszahívtak pár helyről, ahová önéletrajzot küldtem (telefonon időpontot meg helyszínt egyeztetni horror, általában azt sem értem meg elsőre, melyik helyről telefonálnak...). Az egyik ilyen hely egy nagy ékszerbolt volt, ide pont ötvöst kerestek. Voltam állásinterjún múlt csütörtökön - szerencsére jól értettem a telefonban a helyet meg a címet is. :P A főnök egy szimpatikus, fiatal srác, az interjú viszonylag könnyű volt, a honnan jöttél, mit csinálsz, hol tanultál vonalon mozgott. Szombaton csináltam próbamunkát, amit elfogadtak.
Ami gond, hogy baromi nehezen értem meg, mi a feladat... Ismételten bebizonyosodott, hogy hatmillió olyan szót lehet használni egy viszonylag behatárolt területen is, amire nem számítasz, illetve, hogy bár értem az angol szavakat egyesével, a mondat jelentését még sem. :/
A bonyolítás a dologban, hogy fogalmuk nincs, mennyi munka lesz kb, ha van, hívnak. És számlát kéne adnom, ami itteni adószámot feltételez, ami viszont azért bonyolult, mert Magyarországra is kell számlát adnom. Kéne egy adótanácsadó, de az alsó hangon 100 euró lesz, viszont mindenképpen itteni adószámot kéne használnom, mert bár az EU-s számom érvényes, nagyon sokat kell majd adóznom otthon forintban (a viszonyítás kedvéért: itt 800 euró/hó-ig adómentes vagyok, elvileg...). További bonyolítás az itteni egészségügy, volt egy izgalmas köröm a múlt héten a fogorvosnál is, így előbb-utóbb el kell intézni ezt is.
A munka egyébként ékszerjavítás, amitől mindig is rettegtem, mert mi van, ha elszúrok valamit?? Ugyanakkor láttam már ötvöst rábízott javítandó ékszert elszúrni (valójában nem tudod, hogy ami a kezedbe került, miből, hogy készült, stb), tehát sajna ez benne van a pakliban. Javítani amúgy elég uncsi és sokszor para is a fent említett okok miatt, de olyan szükséges gyakorlat, amit nem lehet kihagyni. És sok-sok javítással arányosan az embernek több lesz az önbizalma, gyorsabban dolgozik, és precízebb lesz, vagyis mindenképpen hasznos az ilyen munka, még ha nem is túl kreatív. (Egyébként én szeretem, hogy minden egyes darab más megoldásmódot igényel, nincs két egyforma feladat.) Ja, és a műhelyfelszereltség súrolja az álom-határt: a polírozás pl mindig olyan dolog volt, amit ha nem volt muszáj, nem csináltam, ugyanis nem ment. Itt olyan gépek vannak, hogy egyszerűen nem is értem, mi volt benne a bonyolult. Kihúzom a fiókot, és csurig van reszelőkkel, polírfejekkel, egyéb eszközökkel, nem kell a gáztűzhelyen lábasban melegíteni a vizet, mert külön gép van rá, ami automatikusan ki-be kapcsol. Nagyon menő. :)
(Hehe, megírtam a bejegyzést, aztán lefeküdtem egy fél órára aludni, erre pont hívtak, hogy holnap be kéne ugrani a műhelybe. Hurrá! :) Mondjuk vicces lesz, 8-tól német, utána pont átérek a műhelybe, és alapból 8-ig vannak nyitva, meglátjuk, meddig kell bent lennem... amúgy a nyelvvizsga/nyelvtanfolyam fronton is van némi bonyodalom, de erről majd legközelebb.)
Drukkoljatok, hogy még sokáig legyen (sok) munkám! ;)
Ami gond, hogy baromi nehezen értem meg, mi a feladat... Ismételten bebizonyosodott, hogy hatmillió olyan szót lehet használni egy viszonylag behatárolt területen is, amire nem számítasz, illetve, hogy bár értem az angol szavakat egyesével, a mondat jelentését még sem. :/
A bonyolítás a dologban, hogy fogalmuk nincs, mennyi munka lesz kb, ha van, hívnak. És számlát kéne adnom, ami itteni adószámot feltételez, ami viszont azért bonyolult, mert Magyarországra is kell számlát adnom. Kéne egy adótanácsadó, de az alsó hangon 100 euró lesz, viszont mindenképpen itteni adószámot kéne használnom, mert bár az EU-s számom érvényes, nagyon sokat kell majd adóznom otthon forintban (a viszonyítás kedvéért: itt 800 euró/hó-ig adómentes vagyok, elvileg...). További bonyolítás az itteni egészségügy, volt egy izgalmas köröm a múlt héten a fogorvosnál is, így előbb-utóbb el kell intézni ezt is.
A munka egyébként ékszerjavítás, amitől mindig is rettegtem, mert mi van, ha elszúrok valamit?? Ugyanakkor láttam már ötvöst rábízott javítandó ékszert elszúrni (valójában nem tudod, hogy ami a kezedbe került, miből, hogy készült, stb), tehát sajna ez benne van a pakliban. Javítani amúgy elég uncsi és sokszor para is a fent említett okok miatt, de olyan szükséges gyakorlat, amit nem lehet kihagyni. És sok-sok javítással arányosan az embernek több lesz az önbizalma, gyorsabban dolgozik, és precízebb lesz, vagyis mindenképpen hasznos az ilyen munka, még ha nem is túl kreatív. (Egyébként én szeretem, hogy minden egyes darab más megoldásmódot igényel, nincs két egyforma feladat.) Ja, és a műhelyfelszereltség súrolja az álom-határt: a polírozás pl mindig olyan dolog volt, amit ha nem volt muszáj, nem csináltam, ugyanis nem ment. Itt olyan gépek vannak, hogy egyszerűen nem is értem, mi volt benne a bonyolult. Kihúzom a fiókot, és csurig van reszelőkkel, polírfejekkel, egyéb eszközökkel, nem kell a gáztűzhelyen lábasban melegíteni a vizet, mert külön gép van rá, ami automatikusan ki-be kapcsol. Nagyon menő. :)
(Hehe, megírtam a bejegyzést, aztán lefeküdtem egy fél órára aludni, erre pont hívtak, hogy holnap be kéne ugrani a műhelybe. Hurrá! :) Mondjuk vicces lesz, 8-tól német, utána pont átérek a műhelybe, és alapból 8-ig vannak nyitva, meglátjuk, meddig kell bent lennem... amúgy a nyelvvizsga/nyelvtanfolyam fronton is van némi bonyodalom, de erről majd legközelebb.)
Drukkoljatok, hogy még sokáig legyen (sok) munkám! ;)
2012. március 13., kedd
Új lakótárs
Nos, az előző lakótárs (aki magyar volt) kiköltözött március elsején, így majdnem két hete egy török-német sráccal lakunk együtt. Azt hiszem, a "szórakoztató" a legjobb szó erre. Sűrű mutogatásokkal és röhögésekkel tarkított párbeszéd-próbálkozások, többnyire németül, néha, nagyon kétségbe ejtő pillanatban angolul. És megdőlt az elmélet, miszerint csak a szavakat kell tudni: többnyire úgy kommunikálunk, hogy a srác mond valamit, és visszakérdezek, hogy mit akart, elmondja egy fokkal lassabban, úgy meg már kb értem. De ez a sebesség, meg a szavak elharapása... uhh.
Már akkor éreztem, hogy a ma este vicces lesz, amikor délután megkérdezte, hogy segítek-e rendbe rakni a konyház, kb 20 perc, nem több. Oké, gyorsan átnéztem a konyhával kapcsolatos szavakat. :D Aztán lepakoltuk a polcokat (lett sok új tányér, és nem volt elég hely), aztán mosogatás-kurzus következett, közben megérkezett a haverja, így a falat is letakarítottuk a pókhálóktól - mindezt kb 3 óra alatt, hol ketten, hol hárman, de volt, hogy négyen bénáztunk egymás lába alatt.
Néha jó lenne egy kikapcsoló gomb az agyamra... amikor mindezek után a magyar Etsy fórumban azon merengtem, hogy fogalmazzam meg németül amit mondani szeretnék, beláttam, hogy tényleg jobb lett volna már az elejétől fogva német lakótárssal lakni. :( (mondjuk nem én akartam magyarral lakni, ráadásul nem is volt benne sok köszönet :P)
Már akkor éreztem, hogy a ma este vicces lesz, amikor délután megkérdezte, hogy segítek-e rendbe rakni a konyház, kb 20 perc, nem több. Oké, gyorsan átnéztem a konyhával kapcsolatos szavakat. :D Aztán lepakoltuk a polcokat (lett sok új tányér, és nem volt elég hely), aztán mosogatás-kurzus következett, közben megérkezett a haverja, így a falat is letakarítottuk a pókhálóktól - mindezt kb 3 óra alatt, hol ketten, hol hárman, de volt, hogy négyen bénáztunk egymás lába alatt.
Néha jó lenne egy kikapcsoló gomb az agyamra... amikor mindezek után a magyar Etsy fórumban azon merengtem, hogy fogalmazzam meg németül amit mondani szeretnék, beláttam, hogy tényleg jobb lett volna már az elejétől fogva német lakótárssal lakni. :( (mondjuk nem én akartam magyarral lakni, ráadásul nem is volt benne sok köszönet :P)
2012. március 9., péntek
Munka
Az a baj ezzel a Berlinnel, hogy az ember rendszeresen botlik olyan álláshirdetésekbe, amiről azt érzi, hogy ez személyre szabottan neki szól. Részmunkaidős ötvös állás egy nagy ékszerboltban, esküvői tortákra marcipán díszek készítése, kedvenc és közeli boltokban egyéb eladói vagy kisegítői állás (Butlers, Accessorize, Bijou Brigitte, meg egy kis dizájnbolt a központban). Aztán az ember elküldi a személyre munkára szabott önéletrajzot, és vár. Sokat. A cukrászda mondjuk elmehet a fenébe, de ez egy hosszú történet... Oké, tudom, hogy otthon is így van, nem is válaszolnak a helyekről, annyi a különbség, hogy otthon nem nagyon éreztem azt egy munkánál sem, hogy ennyire személyre szabottan nekem lenne kitalálva, így meg folyamatosan húzzák előttem a mézes madzagot, és nem kapok semmilyen reakciót. :(
2012. március 1., csütörtök
Rövid helyzetjelentés
Előző lakótárs épp kiköltözik, hamarosan jön az új, egy török-német srác. Első körben szobát fest, aztán valamikor be is költözik. A lakótárs keresés horror volt, kb 100 levelet kaptunk, a kedvenc az volt, amelyik azt írta, hogy feleséggel, egy csecsemővel és két kutyával jönnének a szomszéd szobába.
Szombaton a TrendMafia dizájnvásárban fogok árulni, szerencsére nagyon baráti a rendszer, mert délután 1-től hatig tart az egész. Nincs annyira jó helyen, de azért remélem, hogy lesz forgalom. Így most ezerrel készülnek az új ékszerek, ugyanis a vásárban lehet a leggyorsabban letesztelni, tetszik-e valami az embereknek.
Végre március van!
Szombaton a TrendMafia dizájnvásárban fogok árulni, szerencsére nagyon baráti a rendszer, mert délután 1-től hatig tart az egész. Nincs annyira jó helyen, de azért remélem, hogy lesz forgalom. Így most ezerrel készülnek az új ékszerek, ugyanis a vásárban lehet a leggyorsabban letesztelni, tetszik-e valami az embereknek.
Végre március van!
2012. február 22., szerda
Sushi otthon
El vagyok maradva a bejegyzésekkel, így még várható egy sorozat a befagyott Weissensee-ről kb 3 héttel ezelőttről...
Ez a mostani is egy ilyen elmaradt bejegyzés: vasárnap sushit készítettünk itthon.
A bal felső kép feltekerés utáni állapot, utána kell szétvágni a tekercset (alatta levő kép). Jobb felsőn az algalap, rajta a sushi rizs, avokádó, majonéz, koktélrák. A gyékény azért van alatta, hogy könnyebb legyen feltekerni. Az algalap szélét meg kell nedvesíteni, ettől marad aztán egyben az egész (mondjuk a rizs is ragad, miután rizsecetet öntünk rá, így algalap nélkül is egyben maradna). Jobb középső képen a savanyított gyömbérszeletek figyelnek, ezt két sushi-falat között eszik, semlegesíti az ízeket, vagy mi. Jobb alsón a wasabi krém és a kedvenc Kikkoman szószunk.
A már említett avokádós-rákos tekercsen kívül készült egy barackbefőtt-koktélrákos is (oké, durván hangzik, de tényleg nagyon finom... eredetileg barack helyett mangó lett volna, de múltkor elég ízetlen mangót vettünk, így lett belőle barack.) A bal alsó kép jobb széle fele cuki sárga-rózsaszín gombócok helyezkednek el: ez rizs, rajta lazac és citrom. Ezek nem algalapba vannak csavarva. Úgy készül, hogy egy darab folpack közepére helyezzük a citromhéjat (az a vékony, sárga csík), rá a lazacot, pici citromot csurgatunk rá, és mehet rá egy kanál rizs. A folpack négy sarkát összefogjuk, és szorosan megcsavarjuk, így tulajdonképpen egy golyó lesz belőle, amibe beletapad a lazac meg a citrom is. Ha kiszedjük a folpackból, akkor is simán egyben marad.
Mi általában vékonyabb tekercseket csinálunk, kényelmesebben befér az ember szájába és nem kell utána öt percig szuszogni, mire sikerül lenyelni (amit sokszor pluszba nehezít, ha az ember véletlen túladagolja a wasabit...).
Ez a mostani is egy ilyen elmaradt bejegyzés: vasárnap sushit készítettünk itthon.
A bal felső kép feltekerés utáni állapot, utána kell szétvágni a tekercset (alatta levő kép). Jobb felsőn az algalap, rajta a sushi rizs, avokádó, majonéz, koktélrák. A gyékény azért van alatta, hogy könnyebb legyen feltekerni. Az algalap szélét meg kell nedvesíteni, ettől marad aztán egyben az egész (mondjuk a rizs is ragad, miután rizsecetet öntünk rá, így algalap nélkül is egyben maradna). Jobb középső képen a savanyított gyömbérszeletek figyelnek, ezt két sushi-falat között eszik, semlegesíti az ízeket, vagy mi. Jobb alsón a wasabi krém és a kedvenc Kikkoman szószunk.
A már említett avokádós-rákos tekercsen kívül készült egy barackbefőtt-koktélrákos is (oké, durván hangzik, de tényleg nagyon finom... eredetileg barack helyett mangó lett volna, de múltkor elég ízetlen mangót vettünk, így lett belőle barack.) A bal alsó kép jobb széle fele cuki sárga-rózsaszín gombócok helyezkednek el: ez rizs, rajta lazac és citrom. Ezek nem algalapba vannak csavarva. Úgy készül, hogy egy darab folpack közepére helyezzük a citromhéjat (az a vékony, sárga csík), rá a lazacot, pici citromot csurgatunk rá, és mehet rá egy kanál rizs. A folpack négy sarkát összefogjuk, és szorosan megcsavarjuk, így tulajdonképpen egy golyó lesz belőle, amibe beletapad a lazac meg a citrom is. Ha kiszedjük a folpackból, akkor is simán egyben marad.
Mi általában vékonyabb tekercseket csinálunk, kényelmesebben befér az ember szájába és nem kell utána öt percig szuszogni, mire sikerül lenyelni (amit sokszor pluszba nehezít, ha az ember véletlen túladagolja a wasabit...).
2012. február 21., kedd
Hello tavasz!
Tegnap végre már igazán tavasz volt: az utcák csak úgy ragyogtak a reggeli napsütésben, ahogy az U-Bahn suhant, kénytelen voltam még a kabátomat is kigombolni. És végre értelmes időben világosodik, már nem (majdnem) sötétben érek be órára.
Ehhez képet ma reggel amikor kiléptem a kapun, szállingózott a hó. Berlinben egész télen alig volt hó, max 1-2 centi esett, az sem nagyon maradt meg, pedig nem a hideggel volt a gond. Suliba menet a zebránál összefutottam egy csoporttársammal, addigra már szakadt a hó, így megvolt a téma, amíg beértünk. Aztán egész délelőtt hatalmas pelyhekben hullott... Órák után még egy mini hócsatára is futotta (semennyire sem tudok célozni), de addigra már inkább olvadt, csupa latyak volt az út.
Az időjárás jelentésnek pedig innentől nem hiszek, mert 6-8 fokot ígértek, nem pedig havat. :P
Ehhez képet ma reggel amikor kiléptem a kapun, szállingózott a hó. Berlinben egész télen alig volt hó, max 1-2 centi esett, az sem nagyon maradt meg, pedig nem a hideggel volt a gond. Suliba menet a zebránál összefutottam egy csoporttársammal, addigra már szakadt a hó, így megvolt a téma, amíg beértünk. Aztán egész délelőtt hatalmas pelyhekben hullott... Órák után még egy mini hócsatára is futotta (semennyire sem tudok célozni), de addigra már inkább olvadt, csupa latyak volt az út.
Az időjárás jelentésnek pedig innentől nem hiszek, mert 6-8 fokot ígértek, nem pedig havat. :P
2012. február 17., péntek
Berlinale
Összességében jó döntés volt a rövidfilm-szett. Voltak felejthető és izgalmas darabok is, jövőre pedig mi is indulunk - legalább a filmzene biztos jó lesz. :P
2012. január 24., kedd
Lakás...
Pont tegnap mondtam skype-on, hogy úgy tűnik, kábé megoldódott a biztosíték-para: decemberben már kb heti 3x cseréltük a biztosítékot. Most lecsavartuk teljesen a konyhában a vízmelegítőt, cserébe jéghideg vízzel próbálunk mosogatni. Mivel a konyhában amúgy is kb 16 fok van, már szinte fel sem tűnik. :P Így viszont még jobban kezd eluralkodni a káosz a konyhán, hiszen kinek van kedve huzamosabb időt ott tölteni?
Aztán péntek fele megint lement az áram, biztosíték csere, a szokásos. Aztán tegnap este megint. Mondjuk a vízmelegítő egy picit feljebb lett csavarba a fentebb említett állapotok miatt. Lakótárs lemegy kicserélni, bazi nagyot szikrázik, jobb híján eldobja/elejti a biztosítékot, ami eltörik, a foglalattal együtt. Összecelluxoztuk, második próbálkozásra a helyén is maradt. :P Viszont a mikrót kár elindítani, mert rögtön vibrálni kezd a lámpafény... Úgy feküdtem le aludni végül, hogy bekészítettem a gyertyát-gyufát, biztos voltam benne, hogy reggel már nem lesz áram. Aztán túléltük, de reggel is villogott a lámpa. Délelőtt viszont magától megjavult, és azóta is megy - nagy illúziók nincsenek, jó, ha pár napig. Vettünk biztosítékot meg foglalatot, de még nem cseréltük ki addig, amíg ez megy... És mindannyian nagyon reménykedünk, hogy a következő cserénél senkit nem vág agyon az áram.
Az előbb meg lakótárs jön be a szobámba, hogy figyi, kigyulladt a tapétám. Mmint az övé, nem az enyém. Mondjuk, tapéta nincs is a falon, viszont a cserépkályha mögött egy szakaszon tényleg békésen parázslott a vakolat. Fogalmunk nincs, mi történhetett, a kályhából kivezető cső tűzforró volt, körülötte kezdett megperzselődni a fal. De amúgy a kályha teteje is végig van repedve, ezt már korábban is tudtuk, miután minden egyes alkalommal, amik begyújtunk, fura, édeskés és nagyon büdös van a szobában.
Szóval, költözni kéne... mert ez így kezd túlélőkalandra emlékeztetni. Annak sem örülök, hogy van egy csurig töltött gázpalack a szobámban. Egyetlen szívás, hogy amellett, hogy a lakás nagyon jó helyen van, nagyon olcsó - na persze ezek után nem meglepő -, és hasonló áron nem fogunk találni lakható helyet. Legalább nyárig ki kéne húznunk valahogy, amíg lemegy a nyelvtanfolyam. Amúgy meg nyáron tényleg jó kis hely ez: besüt a nap, nem fagyunk szét a konyhában, szuper a közlekedés is... nemár. :(
Aztán péntek fele megint lement az áram, biztosíték csere, a szokásos. Aztán tegnap este megint. Mondjuk a vízmelegítő egy picit feljebb lett csavarba a fentebb említett állapotok miatt. Lakótárs lemegy kicserélni, bazi nagyot szikrázik, jobb híján eldobja/elejti a biztosítékot, ami eltörik, a foglalattal együtt. Összecelluxoztuk, második próbálkozásra a helyén is maradt. :P Viszont a mikrót kár elindítani, mert rögtön vibrálni kezd a lámpafény... Úgy feküdtem le aludni végül, hogy bekészítettem a gyertyát-gyufát, biztos voltam benne, hogy reggel már nem lesz áram. Aztán túléltük, de reggel is villogott a lámpa. Délelőtt viszont magától megjavult, és azóta is megy - nagy illúziók nincsenek, jó, ha pár napig. Vettünk biztosítékot meg foglalatot, de még nem cseréltük ki addig, amíg ez megy... És mindannyian nagyon reménykedünk, hogy a következő cserénél senkit nem vág agyon az áram.
Az előbb meg lakótárs jön be a szobámba, hogy figyi, kigyulladt a tapétám. Mmint az övé, nem az enyém. Mondjuk, tapéta nincs is a falon, viszont a cserépkályha mögött egy szakaszon tényleg békésen parázslott a vakolat. Fogalmunk nincs, mi történhetett, a kályhából kivezető cső tűzforró volt, körülötte kezdett megperzselődni a fal. De amúgy a kályha teteje is végig van repedve, ezt már korábban is tudtuk, miután minden egyes alkalommal, amik begyújtunk, fura, édeskés és nagyon büdös van a szobában.
Szóval, költözni kéne... mert ez így kezd túlélőkalandra emlékeztetni. Annak sem örülök, hogy van egy csurig töltött gázpalack a szobámban. Egyetlen szívás, hogy amellett, hogy a lakás nagyon jó helyen van, nagyon olcsó - na persze ezek után nem meglepő -, és hasonló áron nem fogunk találni lakható helyet. Legalább nyárig ki kéne húznunk valahogy, amíg lemegy a nyelvtanfolyam. Amúgy meg nyáron tényleg jó kis hely ez: besüt a nap, nem fagyunk szét a konyhában, szuper a közlekedés is... nemár. :(
2012. január 15., vasárnap
Ismét Berlinben
Holnap kezdődik (vagy inkább folytatódik) a nyelvtanfolyam, így péntek délután visszarepültem Berlinbe. Marha hideg van, de (még) nem esik a hó... Szerintem nem is fog, mert délelőtt végre bevittük a pincébe a biciklit. :P
Átrendeztük a szobát, így sokkal hangulatosabb, és végre nem kell a ruháim feléért a másik szobába rohangálnom. Kb sikerült kipakolnom is, bár még mindig vannak megoldandó problémák: pl a karácsony előtt készített rengeteg gombos ékszernek kéne valami tárolási módot találnom. :(
Délután kinéztünk a Mauerparkba is, ahol október óta nem is jártam. Teljesen meglepő volt, hogy másképp voltak az asztalok, és a kirakott cuccok is ás jellegűek voltak, mint korábban. Az átrendezés oka gondolom az volt, hogy télen kevesebben árulnak, de azért a nulla fok körüli hőmérséklet ellenére így is sok stand volt kint. Nézelődők is kevesebben voltak, így (na meg a hideg miatt) viszonylag gyorsan végig lehetett futni a parkon. Kivételesen metróval mentünk haza, annyira fáztunk...
Jövő héten vendégeink lesznek, plusz lesz egy vásár, amire lehet, hogy érdemes lenne kimenni árulni - így mozgalmasnak ígérkezik a következő hét is. :)
Átrendeztük a szobát, így sokkal hangulatosabb, és végre nem kell a ruháim feléért a másik szobába rohangálnom. Kb sikerült kipakolnom is, bár még mindig vannak megoldandó problémák: pl a karácsony előtt készített rengeteg gombos ékszernek kéne valami tárolási módot találnom. :(
Délután kinéztünk a Mauerparkba is, ahol október óta nem is jártam. Teljesen meglepő volt, hogy másképp voltak az asztalok, és a kirakott cuccok is ás jellegűek voltak, mint korábban. Az átrendezés oka gondolom az volt, hogy télen kevesebben árulnak, de azért a nulla fok körüli hőmérséklet ellenére így is sok stand volt kint. Nézelődők is kevesebben voltak, így (na meg a hideg miatt) viszonylag gyorsan végig lehetett futni a parkon. Kivételesen metróval mentünk haza, annyira fáztunk...
Jövő héten vendégeink lesznek, plusz lesz egy vásár, amire lehet, hogy érdemes lenne kimenni árulni - így mozgalmasnak ígérkezik a következő hét is. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)