statisztika

[ööö... a statisztika szerint ketten olvasnak az "Oroszországi Föderációból". Hmmm?]

Rend

Napok óta először végre rend van az asztalomon...
Holnap irány a TrendMafia nevű karácsonyi dizájnvásár! Idén már nem mentem a véletlenre: az összes létező karácsonyi dizájnvásár összes szabad időpontjára elküldtem a jelentkezést. És ez a taktika be is vált: ezen a hétvégén végre kipróbálhatom az itteni vásározást. Egy vásárt végül nem próbáltam meg, mert túl drága volt, a másik kettőbe nem jutottam be. Úgy tűnik, jól éreztem tavaly, hogy az itteni vásárokban nagyon figyelnek az asztalok felosztására: van kb 5 ékszeres, öt ruhás, könyves, fotós, grafikus, dizájner, mindenki nagy asztalt kap, nincs zsúfoltság, csak egy jól bejárható, áttekinthető rendezvény. Az elutasítás indoklása konkrétan mindkét esetben az volt, hogy már túl sok ékszeres stand van és ezért nem férek be. Ahová holnap megyek, ott 63 kiállító lesz, és ha jól láttam, pont 5-en leszünk ékszerrel.

És hogy végre rend van az asztalon... az utóbbi két hét lényegében a hétvégére készülésről szólt. És persze még mindig nem vagyok kész. :-) De annyit javult a helyzet, hogy az egymás mellett futó projektek egy része lezárult, így a szükséges alapanyagokat végre el tudtam pakolni. Még vár némi ragasztás, szerelés, aztán szórólap, árcédula tervezés, nyomtatás, vagdosás.
Lassan kezdek izgulni... :-)

Nem találom...

Amiatt nagyon vártam a költözést (amikor épp a legnagyobb felfordulás volt szeptember elején, csomagolás közben), hogy itt majd minden ott lesz, ahová teszem. Az ötvös szerszámok egy helyen, a hobbi cuccok egy fiókban, a kész ékszerek is külön, stbstb. Ehhez képest már az elején kiderült, hogy sokkal kevesebb a hely, mint amire számítottam (nem a hely, hanem a fiók, polc, doboz...). Így végül 3 különböző fiókban is vannak kész ékszerek, a többit meg inkább hagyjuk...

Nincs annál rosszabb, amikor valamiről teljesen biztosan tudom, hogy itt van, és mégsem találom.
(igen, elég sokáig kerestem tegnap az ezüst tisztító löttyöt, ma meg egyéb ékszer kellékeket :-/)

Deutsches Historisches Museum

Eredetileg a DDR múzeumba akartunk menni hétvégén, aztán végül csak öten voltunk (10 főtől volt kedvezmény :P), így átmentünk a Deutsches Historisches Museum-ba (talán Német Történeti Múzeum?) fotókiállítást nézni. Ha már úgyis ott voltunk, megnéztük az állandó kiállítást is. Monduk amikor már majdnem negyedik órája mászkáltunk az épületben, már nem különösebben dobott fel az ötszázadik páncéling, kódex vagy térkép. Iszonyúan nagy volt a történelmi részleg, mi meg nagyon fáradtak voltunk. A XX. századi rész viszont jó volt nagyon (ott még nem voltunk fáradtak, ott kezdtünk :-), mondjuk vicces úgy kiállítást nézni, hogy mindenhez hosszú leírás tartozik, amiből semmit nem értünk.

A fotókiállítás miatt viszont mindenképpen megérte bemenni.Voltak kortárs képek is, de alapvetően főleg a '70-es években készült fényképek voltak kiállítva. Kár, hogy a kapcsolódó könyv 25 euró volt. :(

 Ez az épület fedett belső udvara

 réges-régi NIVEA-s dobozok :)

Fürdőruha a '20-as évekből

 Ez volt a fotókiállítás plakátja

Vissza a régi kerékvágásba

Ennyi kihagyás után azért kicsit izgultam, amikor szokás szerint kora reggel elindultam németre... Hogy minek, azt nem tudom, mert a csoport továbbra is nagyon aranyos, jó volt megint ott lenni. Hoztam Dunakavicsot, amiről hamar kiderült, hogy az orosz és román csoporttársak is ismerik, csak más néven - hogy min, az nem derült ki, mert sajna épp halálra röhögték magukat a magyar "mogyoró" szón. ;-) (Amúgy szerintem a szimpla cukrozott mogyoróra gondoltak, de az nem egyenlő ezzel. :-P) Talán lassan változik valami a nyelvtanulásban is: most először viszonylag simán végig beszélgettük a szünetet, és bár tudom, hogy szörnyen rosszul beszélek, nem kellett órákat gondolkodni a szavakon, és a bénázások ellenére remekül megértettük egymást. Persze azért kívülállónak nagyon vicces lehet egy ilyen beszélgetés, a fele simán Activity-mutogatásból áll, de már fel sem tűnik, hogy kb minden mondatot heves kézmozdulatokkal illusztrálunk. :-D

Kölcsön kértem az egyik csoporttársam füzetét, hogy le tudjam másolni, amiről múlt héten lemaradtam. Nagyon szórakoztató a másolás, ugyanis alapvetően német-román nyelven íródott a füzet, így ami ott románul van, azt nekem célszerű magyarul írni a saját füzetembe.

Készülnek a karácsonyi gombos ékszerek, tegnap jelentkeztem pár karácsonyi dizájnvásárba, most várom a válaszokat. Igazából elképesztően sok munka van egy-egy gombos ékszerrel, még úgy is, ha nem számítom bele, hogy utána fotózni kell, majd retusálni a képeket, angol szöveget írni hozzá és feltölteni a webshopba. És őszintén szólva nagyon jól esik, hogy olyan árat írhattam rá, amiért ha megveszik, tényleg megéri nekem is. Persze, csak tudjam kivárni...

Lassan tényleg ide ér a tél, így nagyon vicces volt német órán, hogy a ki-mit-csinált-hétvégén kérdésre a csapat jelentős része válaszolta azt, hogy télikabátot próbált venni. Itt most valami II. világháborús emléknap volt hétvégén, illetve lesz jövő vasárnap is, így zárva volt a bolhapiac is, meg az üzletek (már, ami ne lett volna zárva alapból vasárnap). Sajna nincs olyan fotóm, ahol ugyanezen a területen látszanának az asztalok, de amikor bolhapiac van, akkor az egész placc tömve van emberekkel (és asztalokkal). Nagyon fura volt így üresen, még soha nem láttam így. Azt hittem, az asztalok mindig ott vannak, csak a parkot zárják be hétköznapra, de nem, ezek szerint minden vasárnap kirakják a nagy, 3 méteres standokat ponyvával, mindennel. (Innentől nem sajnálom az asztal bérleti díját...) Ilyen üresen:

Elköltöztem

A blog innentől kezdve itt működik tovább. Csak annyi történt, hogy a freeblogot ezentúl blogspotra kell cserélni a címben - ugyanis a Freeblogon elszállt az elmúlt 3 hónap összes bejegyzése, ami tulajdonképpen a teljes naplómat jelenti. Nagyobb falat lesz a kreatív blog költöztetése, ugyanis az elmúlt 3-4 év összes bejegyzését át kéne mentenem, de az export nem működött, amikor erre kísérletet tettem pár hónappal ezelőtt. :-/

Amíg távol voltam, Berlinbe megérkezett a tél. Gábor szerint ugyan csak "télke", szerintem akkor már legyen inkább "igazi ősz" - lényeg, hogy jelentősen hűvösebb lett. Ezt még tényleg nem lehet télnek nevezni, az ennél sokkal rosszabb lesz.

A vonat út elég nyugisan telt, kivételesen már 9 körül lehajtottuk az ágyakat (fekvő kocsi, az alsó és középső ágyat - vagy inkább polcot - le kell hajtani az alváshoz, én pedig ez elmúlt napok rohanása és a megfázás miatt kb végig is aludtam az éjszakát. Még a drezdai ácsorgást sem vettem észre, pedig valaki le is szállt a fülkéből. Németországban sűrű köd fogadott a hideg mellé, de ez inkább a nyomasztó és unalmas köd volt, nem az, amitől izgalmas lesz a táj.
Ma már szerencsére kisütött a nap, igaz, én csak az ágyból lesem, ugyanis kénytelen vagyok kipihenni a megfázást. :-/

Egy külföldi blogban olvastam, hogy írjunk össze 12 olyan dolgot, amit még 2012-ig szeretnénk megcsinálni. Nos, nem tudom, össze jön-e a 12, de bőven vannak elmaradásaim, így tényleg írok egy listát, miket nem kéne elfelejtenem mostanában. Nem lesznek benne az olyan nyilvánvaló dolgok, mint a német tanulás, karácsonyi ajándékok befejezése, stbstb. Ja, és nem fontossági sorrendet jelölnek a számok.

1. megtanulni házi sushi-t készíteni :-) (ha más nem, januárban megyünk a Volkshochschule-ba kurzusra, de találtunk szuper ázsiai boltot olcsó alapanyagokkal)
2. megtanulni kötni (jó, tudom, minek...)
3. miccadesign.com weboldalt megcsinálni véééégre
4. rendszeresen frissíteni az Etsy shopot (termékeket befotózni pl)
5. felszámolni a káoszt a szobámban (avagy aminek nincs rendes helye, elrámolni)
6. átköltöztetni a számítógépet a másik asztalra, hogy ne szakadjon le a vállam
7. polcot fúrni a varrógépnek
8. megírni a német önéletrajzot az egyszerűbb munkákhoz (ahová a szakmait nincs értelme beadni)
9. sütit sütniiii!
10. használni a Pesten vett textileket
11. átrendezni a konyhát (kidobálni, ami csak a helyet foglalja, stb)
12. DaWanda shopot nyitni (?)

Jó, a 4-es pont pl kicsit csalás, mert azt is minden évben megfogadom, hogy rendesen válaszolok a leveleimre, mégsem sikerül soha. Igazából azt hiszem, ide nem is ért volna felírni a rendszeres tevékenységeket. No mindegy. :-)

Lassan vissza...

Lassan indulok vissza - egészen pontosan holnap ilyenkor már a vonaton fogok bőgni zötykölődni.

Milyen volt két hónap után újra Pesten lenni?
Fárasztó... Ugyanis szinte megállás nélkül sütis fülbevalókat gyártottunk (lett vagy 150 pár), 2 tűzzománc tanfolyamot is tartottam, próbáltam elintézni egy rakás dolgot (bank, mobiltelefon, találkozók, boltok, stb). Ennyiből jobb is, hogy csütörtök reggel már nem tudok bemenni németre, legalább aznap pihenhetek, aztán már úgyis ott a hétvége.

Fura volt, hogy mennyire kicsi a lakásunk, de a város maga is mintha nagyon kicsi lenne. Nem hiányzott, hogy a ma esti rohanásban még a villamos is lerobbant, hogy körülményes volt egyik helyről a másikra eljutni bérlet nélkül. Második nap kapásból megfáztam, nagyon durván köhögök, holnap nagyon fognak szeretni a vonaton... Végre eljutottam a Wampra is, de ott is majdnem rohannom kellett, és valahogy a hangulat sem volt az igazi, alig lézengett ott pár ember.

Amúgy meg persze jó, hogy ennyi mindent sikerült elintézni, a gesztenyés palacsinta, a madártej, melegszendvics, és még sorolhatnám a rengeteg olyan finomságot, amit mostanában hiányoltam kint. :-)

Remélem egy fokkal könnyebb lesz vissza menni most, hogy már ott is vár rám egy szoba, nem csak a 4 üres fal, középen egy matrac, meg egy félig összeszerelt ágykeret.

Búcsú

Mármint Berlintől, egy kis időre. Holnap délután repülök haza, szerencsére ezúttal szó szerint: a Schönefeldről megy a gépem. Vissza persze megint vonattal, de erre egyelőre nem is gondolok. Majdnem egy hetet leszek otthon, és már nagyon sűrűsödnek a programok, hová-mikor-minek, stb. Lesz két tűzzománc foglalkozás, Wampra menés, boltokkal egyeztetés, sütizés, és ezer más dolog.

Búcsúzóul mutatok pár képet, milyen szép itt az ősz. (Amúgy nagyon jó idő van, 15 fok körüli hőmérséklet, napsütés, hullanak a falevelek - szerintem ez a legszebb időszak a városban.)