Képek nélkül

Lassan éledezik a gépem a múlt heti vinyó behalása után... Sajna photoshop-om még mindig nincs, így a fotókat sem tudom szerkeszteni, méretezni, stb. Így kénytelen leszek képek nélküli, rövid helyzetjelentést írni.

Voltunk pl múlt hét végén a Tempelhof-on, ahol sárkányeregetős parti volt. A régi reptéren amúgy is mindig nagy a szél, és mindig vannak páran, akik sárkányt eregetnek, de most elképesztő mennyiségű ember volt kint. Nagyon látványos volt, bár a fülem a téli sapkában is majd' lefagyott, és a mi kis sárkányunk az istennek nem akart repülni. :(

Aztán voltunk a Lillánál vacsorázni, aki szerintem egy hadsereget várt helyettünk, annyi kaja volt. ;) A történet előzménye, hogy segítettünk neki elhozni Pankow másik végéből két fotelt meg egy asztalt (igen, a villamoson :), aztán kinéztünk a török piacra, vettünk olcsón textilt, és varrtunk rá huzatot. Cserébe pedig mentünk, és megettünk mindent, amit a hűtőszekrényében találtunk. :P

Kitartóan Mauerparkozunk továbbra is, bár az utolsó hétvége már igencsak őszi volt. Reggel nagyon hideg volt, mire kipakoltunk, már tűzött a nap, akkor már a sima hosszú ujjú is soknak tűnt, majd délután négy fele azt hittem, megfagyok, főleg a talpam (az amúgy télen hordott cipőmben). Viszont a tömeg rendületlenül jön, asztaltársunk pedig márciustól kint van árulni, így ha jól értem, lényegében márciustól decemberig lehet árulni, csak megfelelően rétegesen kéne tudni öltözni.

Most pedig megyek mindjárt zenekart fotózni a berlini őszbe. Majd lesznek képek is, ha sikerül olyan verziót leszedni a photoshopból, amit sikerül feltelepíteni a gépre. :/

Egy év

Pont egy éve költöztem ki Berlinbe... azt hiszem. ;) A kiköltözés dátumát valamiért minden itteni ismerősöm tudja (mmint mindenki a sajátját, nyilván ;), én csak a tavalyi blogbejegyzés alapján következtetek.

Nagyon minimál formában jöjjön egy rövid összefoglaló.

- Most fog beköltözni a 3. lakótársunk, mióta itt lakom. Norbi márciuban ment el, Lui most, szeptember elején. Lassan mi is nézünk másik lakást, mert bár most jól érzem magam itt, tudom, hogy februárban nem egészen ezt fogom gondolni, amikor nem süt be a nap hónapok óta, és már egyáltalán nem is főzünk, mert a fürdő-konyha-folyosó háromszögben 12 fok van, reggel pedig a jeget kapargatjuk a konyhaablakból. Belülről.
- Lenyomtam az egy hónapos B+-os eltévelyedés után egy komplett nyelvtanfolyamot a Volkshochschule-ban, A2-től B2.1-ig. Hogy minek, azt nem tudom mondjuk... mmint nyelvtani feladatokat remekül tudok megoldani, beszélni azért kevésbé.
- Kb 4 hónapig még valami munkahely-szerűm is volt. Hogy miért lett vége, azóta sem derült ki (rákérdezésre a diplomatikus "jelenleg nincs javítandó munkák" választ kaptam), de lényeg, hogy 4 hónapot javítgattam ékszereket egy nagy ékszerboltban. Őszintén szólva az azzal járó stressz nem hiányzik egy csöppet sem, és relatíve keveset is kerestem, de gyakorlat szempontjából nagyon jól jött. Már nem ijedek meg egy köves gyűrű méretének kisebbre vételétől. ;)
- Nem felvételiztem sehova. A MOME-ra a legkevésbé (haha :P), az UDK-ra sem, ami nem kifejezetten védhető döntés, de valahol nem bánom annyira. Ellenben mostanra sikerült eldöntenem, hogy idén mindenképpen újra próbálom, és légyszi, vegyetek fel... elegem van a végtelen felvételi körökből, most már ott a helyem, oké? :P
- A karácsonyi időszakot követően még tavasszal próbálkoztam egyszer dizájnvásározni, aztán abba hagytam. Többnyire nézelődő sem volt, nem, hogy vevő... Ellenben június óta kitartóan Mauerparkozunk vasárnaponként, mostanra már igazán széles választék készült a "Berlin kollekcióból" (igazából geometrikus a neve, de mindegy :).
- Kitaláltam és megcsináltam a gombos kollekciót, ami most kitartóan várja a sorsát a fiókban, aztán meg a fent említett geometrikusat.

Elképesztően semmi nem történt az elmúlt egy évben, érzéseim szerint. :P

Megint új lakótárs

Hosszas szerencsétlenkedés után ismét új lakótársunk van. Az egész kezdődött azzal, hogy hónap közepe táján kiderült, hogy Lui-nak nem hosszabbították meg a gyakornoki helyét (mint úgy Berlinben általában), így viszont átköltözik Neukölln-be a haverjaihoz. Feladtuk a hirdetést egy szerdai napon, csütörtökön kiválasztottuk a kb 50 levélből, hogy ki szimpatikus, pénteken és szombaton eljöttek megnézni, majd vasárnap írtunk annak, akit választottunk. Aki vissza írt, hogy már van másik szobája. (Amúgy egy lengyel grafikus lett volna.)  Írtunk a következő kiszemeltnek (délnémet óvónő), aki egy nappal később szintén jelezte, hogy még sem...
Oké, hirdetés újra fel, másnap megint itt toporgott egy csomó ember, és végre, van lakótársunk. Birke, Jena-ból, jogot tanul, és szimpatikus a zenei ízlése. Utóbbi nagyon fontos egy olyan lakásban, ahol mi lakunk (több 20 éves fiú ide nem jön, aki német hiphop-ot hallgat, illetve azt gondolja, hogy a WC, meg úgy általában az egész lakás magától takarítódik ki :P).

Volt még az előző körben egy olyan kis közjáték, hogy becsöngetett hozzánk egy srác, hogy jött lakást nézni. Akinek nem is írtunk levelet... de ő betoppant, hogy miért nem írtunk neki, ő azért is megnézi. (A lakcím amúgy nem volt benne a hirdetésben, csak az utca, meg, hogy közel a metró, így képes volt végig nézni a metróhoz közeli házak kapucsengőit... szimpatikus indítás, nem? :) Gábor megmutatta neki a lakást, és mondta neki, hogy sok a jelentkező, ő egy hónapig keresett szobát anno, és a többi.
Másnap irány a Mauerpark, a villamos megállóban véletlen kiszúrtuk, hogy ez a srác tart éppen a házunk fele. Vasárnap reggel 10-kor. Huhh, ezt a találkozást megúsztuk... gondoltuk mi. :P Ugyanis amikor jöttünk haza, még mindig ott ült a kapuban, este 6-kor. Nyilván nem őt választottuk...

A mai nap giga-rendrakásról szót, miután sajna egyértelművé vált, hogy a szobámat nem tudom átrendezni (a galéria oszlopa miatt nem fér el máshol az ágy). Megelégeltem, hogy mindenhol kósza fonalgombolyagokba botlok, hogy az egyre bővülő akrilfesték készletem be sem ré egy cipős dobozba, meg amúgy a cipős doboz sem fér el sehova. Kipakoltam az összes kézműves fiókom, így alapos rendszerezés után lett egy szabad fiók (most már tele fonallal :P), a festékeknek meg szereztem egy keskeny polcot az ötvös asztal fölé, hogy kéznél legyenek.

A TheiaDesign pedig minőségi bővülésen esett át - avagy asztal nagyhatalom lettünk. Kalandos módon sikerült szereznünk egy szuper és nagyon könnyű kemping asztalt, így mostantól véégre nem egy toldásokkal együtt 40x60-as, hanem egy 100x60 cm-es hatalmas asztalon tekinthető meg a kollekció a Mauerparkban. :P