Telefon

Természetesen, miután lejárt a garancia, amellett, hogy kb 3 hónapig használtam, behalt a telefonom. A magyar számmal, mert a T... nem vállalta a gyári függetlenítést, holott elvileg kellett volna. Akinek nagyon hiányzom, a német számon érhet el, amíg otthon leszek, megcserélem a SIM kártyát és működni fog a magyar számom (mondjuk szívás, mert a német is kéne közben...). És az a különösen bosszantó, hogy ősszel visszaváltottam domino kártyára, így elvesztettem az összes eddigi pontomat, így új telefont sem fogok tudni kedvezményesen venni.
Azt hiszem, ez a telefon elég nagy tévedés volt... (mondjuk az iphone-nap is csak szívok mostanában, de mindegy.)

Délután tavaszi nagytakarítás volt, ami a konyhát, előszobát és az én szobámat érintette. Volt ablak- és felmosás is, kipakoltam a ruhákat, a téli cuccokat hátrébb száműztem, kivasaltam mindent, polcot fúrtunk, így előrébb jött az asztalom (bénán néz ki, de több a helyem), készült ebéd is, meg ilyenek. És van brutál erős porszívónk: konkrétan bekapta az egyik fél pár térzoknimat (mmint nem azt, ami rajtam volt :P), és már csak a porzsákban értem utol. (Nem szedtem ki végül, amúgy is lyukas volt...)

Végre tényleg tavasz van

És hétvége, és dolgoznom sem kellett, így elsétáltunk a Böse Brücke-hez (itt húzódott anno a fal, van egy remek mini-kiállítás a hídfőnél retró, trabantos képekkel, stbstb), aztán felszálltunk az S-bahnra és a Potsdamer Platz-ig meg sem álltunk. A környéken egy csomó múzeum van, ott bóklásztunk egy kicsit, aztán átmentünk a Tiergarten-be, ami valójában még nem az állatkert, csak a neve alapján tűnik úgy. :) Nagyon szép, napsütéses idő volt, így volt kabát nélkül fűben napozás, bambultunk a kacsák és nárciszok felé, elsétáltunk a Bellevue kastély mellett, majd irány ismét az S-Bahn, átszálltunk a kedvenc M1-es villamosunkra (végig kanyarog a Mitte-n és a házunk előtt tesz le), és jöttünk haza.

 Potsdamer Platz (na jó, mellette)

Ma a szokásos bolhapiacos kört tettem, igaz, kivételesen csak a Mauerparkban voltam, az Arkonaplatz ma kimaradt. Délután a konyhában kíséreltem meg régóta hiányzó ízeket reprodukálni, szerintem nem túl nagy sikerrel. :P

 A győzelmi oszlop angyala (Siegessäule)

A tegnapi napról képek itt:
https://picasaweb.google.com/105366303356532421688/PotsdamerPlatzTiergarten

Munkahely

Nos, elvileg van munkám, gyakorlatilag viszont nem tudom, és ha igen, akkor mennyi... Mostanában visszahívtak pár helyről, ahová önéletrajzot küldtem (telefonon időpontot meg helyszínt egyeztetni horror, általában azt sem értem meg elsőre, melyik helyről telefonálnak...). Az egyik ilyen hely egy nagy ékszerbolt volt, ide pont ötvöst kerestek. Voltam állásinterjún  múlt csütörtökön - szerencsére jól értettem a telefonban a helyet meg a címet is. :P A főnök egy szimpatikus, fiatal srác, az interjú viszonylag könnyű volt, a honnan jöttél, mit csinálsz, hol tanultál vonalon mozgott. Szombaton csináltam próbamunkát, amit elfogadtak.

Ami gond, hogy baromi nehezen értem meg, mi a feladat... Ismételten bebizonyosodott, hogy hatmillió olyan szót lehet használni egy viszonylag behatárolt területen is, amire nem számítasz, illetve, hogy bár értem az angol szavakat egyesével, a mondat jelentését még sem. :/

A bonyolítás a dologban, hogy fogalmuk nincs, mennyi munka lesz kb, ha van, hívnak. És számlát kéne adnom, ami itteni adószámot feltételez, ami viszont azért bonyolult, mert Magyarországra is kell számlát adnom. Kéne egy adótanácsadó, de az alsó hangon 100 euró lesz, viszont mindenképpen itteni adószámot kéne használnom, mert bár az EU-s számom érvényes, nagyon sokat kell majd adóznom otthon forintban (a viszonyítás kedvéért: itt 800 euró/hó-ig adómentes vagyok, elvileg...). További bonyolítás az itteni egészségügy, volt egy izgalmas köröm a múlt héten a fogorvosnál is, így előbb-utóbb el kell intézni ezt is.

 A munka egyébként ékszerjavítás, amitől mindig is rettegtem, mert mi van, ha elszúrok valamit?? Ugyanakkor láttam már ötvöst rábízott javítandó ékszert elszúrni (valójában nem tudod, hogy ami a kezedbe került, miből, hogy készült, stb), tehát sajna ez benne van a pakliban. Javítani amúgy elég uncsi és sokszor para is a fent említett okok miatt, de olyan szükséges gyakorlat, amit nem lehet kihagyni. És sok-sok javítással arányosan az embernek több lesz az önbizalma, gyorsabban dolgozik, és precízebb lesz, vagyis mindenképpen hasznos az ilyen munka, még ha nem is túl kreatív. (Egyébként én szeretem, hogy minden egyes darab más megoldásmódot igényel, nincs két egyforma feladat.) Ja, és a műhelyfelszereltség súrolja az álom-határt: a polírozás pl mindig olyan dolog volt, amit ha nem volt muszáj, nem csináltam, ugyanis nem ment. Itt olyan gépek vannak, hogy egyszerűen nem is értem, mi volt benne a bonyolult. Kihúzom a fiókot, és csurig van reszelőkkel, polírfejekkel, egyéb eszközökkel, nem kell a gáztűzhelyen lábasban melegíteni a vizet, mert külön gép van rá, ami automatikusan ki-be kapcsol. Nagyon menő. :)

(Hehe, megírtam a bejegyzést, aztán lefeküdtem egy fél órára aludni, erre pont hívtak, hogy holnap be kéne ugrani a műhelybe. Hurrá! :) Mondjuk vicces lesz, 8-tól német, utána pont átérek a műhelybe, és alapból 8-ig vannak nyitva, meglátjuk, meddig kell bent lennem... amúgy a nyelvvizsga/nyelvtanfolyam fronton is van némi bonyodalom, de erről majd legközelebb.)

Drukkoljatok, hogy még sokáig legyen (sok) munkám! ;)

Új lakótárs

Nos, az előző lakótárs (aki magyar volt) kiköltözött március elsején, így majdnem két hete egy török-német sráccal lakunk együtt. Azt hiszem, a "szórakoztató" a legjobb szó erre. Sűrű mutogatásokkal és röhögésekkel tarkított párbeszéd-próbálkozások, többnyire németül, néha, nagyon kétségbe ejtő pillanatban angolul. És megdőlt az elmélet, miszerint csak a szavakat kell tudni: többnyire úgy kommunikálunk, hogy a srác mond valamit, és visszakérdezek, hogy mit akart, elmondja egy fokkal lassabban, úgy meg már kb értem. De ez a sebesség, meg a szavak elharapása... uhh.

Már akkor éreztem, hogy a ma este vicces lesz, amikor délután megkérdezte, hogy segítek-e rendbe rakni a konyház, kb 20 perc, nem több. Oké, gyorsan átnéztem a konyhával kapcsolatos szavakat. :D Aztán lepakoltuk a polcokat (lett sok új tányér, és nem volt elég hely), aztán mosogatás-kurzus következett, közben megérkezett a haverja, így a falat is letakarítottuk a pókhálóktól - mindezt kb 3 óra alatt, hol ketten, hol hárman, de volt, hogy négyen bénáztunk egymás lába alatt.

Néha jó lenne egy kikapcsoló gomb az agyamra... amikor mindezek után a magyar Etsy fórumban azon merengtem, hogy fogalmazzam meg németül amit mondani szeretnék, beláttam, hogy tényleg jobb lett volna már az elejétől fogva német lakótárssal lakni. :( (mondjuk nem én akartam magyarral lakni, ráadásul nem is volt benne sok köszönet :P)

Munka

Az a baj ezzel a Berlinnel, hogy az ember rendszeresen botlik olyan álláshirdetésekbe, amiről azt érzi, hogy ez személyre szabottan neki szól. Részmunkaidős ötvös állás egy nagy ékszerboltban, esküvői tortákra marcipán díszek készítése, kedvenc és közeli boltokban egyéb eladói vagy kisegítői állás (Butlers, Accessorize, Bijou Brigitte, meg egy kis dizájnbolt a központban). Aztán az ember elküldi a személyre munkára szabott önéletrajzot, és vár. Sokat. A cukrászda mondjuk elmehet a fenébe, de ez egy hosszú történet... Oké, tudom, hogy otthon is így van, nem is válaszolnak a helyekről, annyi a különbség, hogy otthon nem nagyon éreztem azt egy munkánál sem, hogy ennyire személyre szabottan nekem lenne kitalálva, így meg folyamatosan húzzák előttem a mézes madzagot, és nem kapok semmilyen reakciót. :(

Rövid helyzetjelentés

Előző lakótárs épp kiköltözik, hamarosan jön az új, egy török-német srác. Első körben szobát fest, aztán valamikor be is költözik. A lakótárs keresés horror volt, kb 100 levelet kaptunk, a kedvenc az volt, amelyik azt írta, hogy feleséggel, egy csecsemővel és két kutyával jönnének a szomszéd szobába.

Szombaton a TrendMafia dizájnvásárban fogok árulni, szerencsére nagyon baráti a rendszer, mert délután 1-től hatig tart az egész. Nincs annyira jó helyen, de azért remélem, hogy lesz forgalom. Így most ezerrel készülnek az új ékszerek, ugyanis a vásárban lehet a leggyorsabban letesztelni, tetszik-e valami az embereknek.

Végre március van!