Weissensee

Valójában még múlt hét közepén bicikliztünk ki a Weissensee-hez, de amilyen lelkesen fotózok, olyan nehezen szánom rá magam a képek retusálására, rendszerezésére.

Weissensee Berlin északi (Pankow keleti) részén fekszik, nagyon kellemes, nyugis környék. Itt található egyébként Európa egyik legnagyobb zsidó temetője, mi ezt csak kívülről láttuk. Helyette eltekertünk biciklivel Weissensee strandfürdőhöz, illetve körbe néztünk a tavat körülvevő parkban is. Szerencsére az utóbbi időben szép, napsütéses idő van, így remek időt fogtunk ki a kiránduláshoz.

A tó partján már 130 éve is fürdő állt, bár az épületek inkább a '80-as évek Balatonját idézték. Strandbüfé gofrival, homokos part, kertmozi, hintaágy.

A hűvös idő (22 fok) és még hidegebb víz ellenére voltak, akik fürödtek. (Mások meg kabátban kávéztak. ;-)

Lehet csónakázni is, nyáron pedig, amikor üzemel a strand, filmvetítések mellett táncestek is vannak.

Ilyen egy kevésbé retro látkép a parkból fotózva. Szerda délután rengetegen voltak a parkban, egy pici állatkerten kívül egy nagyon modern játszóteret is találtunk, de sokan bicikliztek, futottak, sétáltak, vagy csak üldögéltek a padokon.

Még több fotó a Picasán!

Volkshochschule, integrationskurse

...vagyis népfőiskola (adott esetben a pankowi), integrációs nyelvi kurzus. Végre elindult a nyelvtanfolyam, és egészen december közepéig tartani is fog. Legalábbis, ez a szett. "B+" névre hallgat, ami a B1-re épül, vagy valami ilyesmi. 20-an vagyunk, a legtöbben olaszok, de van japán, spanyol, grúz, szerb, lengyel, amerikai is, a teljesség igénye nélkül. Azért néhányan elég bután néztek az "Ungarn" szó hallatán a bemutatkozásnál. :-P

A fenti kép az iskola ablakából készült. Nagyon hangulatos udvara van, már erősen sárgul a gesztenyefa, szemben pedig egy gyönyörű templom áll. Ja, és a másik oldalon a park - de ezt kár kiemelnem, az utóbbi időben ugyanis az az érzésem, hogy itt minden utca minimum 2 kilométeres és parkban végződik.

Az iskolában egyébként nem csak nyelvoktatás van (és nem csak integrációs abból sem), például ha majd egyszer lesz annyi pénzem, ide fogok járni rajzolni is, de van Photoshop oktatástól kezdve jógán át minden.

Ez a már emlegetett szemközti templom.

Az idő egyébként elég erősen őszies, tegnap egész nap szakadt az eső, kb 17 fok lehet, ma szimplán csak nem hajlandó kisütni a nap. Én meg nem vagyok hajlandó egyelőre vastagabb pulcsit hordani. :-) (Oké, kardigánban és kabátban még nem vállalhatatlan az idő.) Ha elég bátor leszek, legközelebb biciklivel megyek órára.

Internet nélkül

Az van, hogy az előző lakó elvitte a modemet, mert beijedt, hogy büntetést kell fizetnie, ha nem adja le időben. Az új viszont nem érkezett meg. A helyi szolgáltatónak ugyanis nincs semmilyen személyes ügyfélszolgálata, így csak telefonálni lehet, a modemet pedig kiküldik, nem lehet személyesen elhozni, azt viszont nem mondják meg, mikor. Így napok óta alig merünk kimozdulni, de a modem csak nem jön.

Viszont a Hong-Kongból rendelt csomagom egy hét alatt ide ért, legalább az megtalált.

Ma végre eljutottunk az IKEA-ba is, és sajna súlyos vagyonokat hagytam ott, viszont végre lett fiókos szekrényem, így már a kézműves cuccokat is ki fogom tudni pakolni a papírdobozokból. Mondjuk durva volt a 13 kilós csomagot plusz egyéb cuccokat haza cipelni az S-bahnon...

A babysitterkedés elég döcögősen alakul, végül tegnap délután kellett mennem a bölcsibe, és egyben négy órát töltöttem a kislánnyal, akire vigyáznom kell. Elég agysorvasztó program. ;-) Na jó, nagyon cuki a kislány, és igazából nem is sírt, de pont annyira pici, hogy nehéz igazán lekötni. A délután legnagyobb felfedezése az volt, hogy a plüssméhecskét hozzá lehet csapkodni az asztalhoz, és akkor brutálisan fülsértő hangot ad ki. Néztünk német rajzfilmet is, hát nem tudom, melyikünk értett belőle többet. ;-) Örülök, hogy végül jól alakult a délután, de azért főállásban biztos nem vigyáznék gyerekekre: iszonyúan nagy figyelmet igényel, még a telefonomért is csak úgy mertem kimenni az előszobába, hogy magammal csaltam a gyereket, ugyanis ha két percre ott hagytam valahol, hiába nézett éppen mesét, megijedt és sírni kezdett.

Hétfőn indul a német tanfolyam, végül nem annyira intenzív, csak heti 3x2,5 óra. Amikor kiderült, hogy megvan a b1 nyelvvizsgám, azt mondták, mindenképpen "b+"-ra menjek, ami lényegében b2.1, abból pedig már nincs 5x5 órás kurzus. Mondjuk, nem bánom. Nem hiszem, hogy a nyelvtudás feltétlen attól függne, mennyit ülök bent az iskolában. 5x5 óránál nagyobb az esélye, hogy lemaradok, így legalább tudok készülni az órákra.

Normális internetet akarok...! (most telefonról nyomjuk hárman, napok óta nem sikerült betölteni az index.hu-t. Sem.)

Nyár és ősz

Ez az idő annyira tipikus Berlinben... Reggel ragyogó napsütés, rögtön el is kezdtem nyafogni, hogy tökéletes Mauerparkban kószálós idő lenne, jajj de kár, hogy ma ezer más dolgunk van. Aztán végül csak kibicikliztünk, így évek óta először újra nyeregbe pattantam, és leteszteltem, milyen állapotban van a legalább 10 éves bringa. Egyúttal volt szerencsém az itteni bicikliutakhoz is. Itt is para így közlekedni a városban - na nem az autósok miatt, hanem mert annyian közlekednek két keréken, hogy a kereszteződésekben és a bicikliúton komoly torlódások vannak. Viszont van egy hangulata, amikor az ember az Eberswalderstrasse felé teker, körülöttünk pezseg az élet, emberek kávéznek a kiülős teraszokon, szemben pedig megcsillan a tévétorony tetején a napsütés...

A Mauerparkban viszont ha nem is a fél város, de minimum a teljes Prenzlauerberg kint piknikezett. A bicikliket végül egy szerpentinen feltolva a kutyafuttató felső végén tudtuk letenni, ugyanis az összes biciklitároló, oszlop, bokor, fa körbe volt pakolva bringákkal.

A piacon most csak gyors kört (t)ettünk, délután kettő óra tájt már szinte elviselhetetlen volt a tömeg. Azért a Mauerpark jó, hangulatos és inspiratív, és kivételesen jó idő volt (mmint a nyárhoz képest is). A tömeg és az út közepén bambulás mondjuk engem is idegesít, de imádom, hogy egy-egy asztalt akár percekig lehet nézni, és mindig észre veszel rajta valami újat. Meg különben is, a Mauerpark az a hely, ahol a vágyak testet öltenek ;-), így lett maneki neko-m, táskám, retro sminkecsetem, csillámbambim, mittudomén. Az ember rákattan valamire, aztán kimegy a piacra, és már rég eszébe sem jut a korábbi kattanás, az adott tárgy előbb-utóbb szembe jön vele. Pl integető macskát több boltban is néztem a belvárosban, de drága volt, ahhoz képest, hogy giccses és műanyag. Aztán egyszer a Mauerparkban ráakadtam egyre, egy euróért. Vagy a csillámporos, nagyon giccses bambi dekor, amit a Butlersben néztem ki tavaly... Teljes áron drága volt, akciósan már nem kaptam, erre tavasszal lett a piacról, 3 euróért. Ha szép idő van, és vasárnap, egyszerűen ott a helyem. (A dolog amúgy nem a pénzköltésről szól, hanem a kincsekről - nem mindig muszáj venni valamit, ha meg igen, akkor is 99%-ban 5 euró alá jön ki a végösszeg.)

A parkból már a hivatalos bicikli úton tekertünk haza, így nagyságrendekkel gyorsabban haladtunk, mint a macskaköves mellékutcákon (én akartam "várost nézni" ;-). Délután szurkoltam a Lakásfelújító Különítménynek, hogy senki ne potyogjon le a létráról, így a mai nap folyamán lett csipke- és sötétítő függönyünk, asztalom, szekrényem, és egy kanapé is, így lassan kezd otthonná válni a lakás. Este pedig egyik pillanatról a másikra beborult az ég, hatalmas felhőszakadás lett. Kitartott egész este, és olyan sűrűn villámlott, hogy szinte hosszú másodpercekig nappali világosság volt. Lassan csendesedik a vihar, talán még fűtés is lesz ezen a télen (a háttérben épp a konvektort szerelik a hozzá értő kezek).

Kerestem egy szekrénynyi pénzt ;-)

Voltam gyerekvigyázni, bár azért annyira nem volt megérdemelt ez a pénz, mert ma nem egyedül kellett vigyáznom a kislányra - ennek ellenére nagyon büszke voltam. ;-) Kezdve, hogy egyedül eltaláltam Charlottenburgba - vagy inkább kezdve ott, hogy megfelelő járatra szálltam, vagy, hogy egyáltalán el mertem indulni egyedül.

A bölcsiben (Tagesmutter - igazából néhány szabadidős anyuka összeáll és hivatalos keretek között vigyáz pár gyerekre) nagyon kedvesek voltak, és mivel épp parti volt, még tortát is kaptam. Egy kislány most megy oviba, ez volt a parti apropója. :-) Azért még kicsit aggódom, mi lesz, ha egyedül kell elhoznom a gyereket, ugyanis amint apu eltűnt 5 percre a mosdóból, hatalmas sírás és hiszti kerekedett (na jó, nem hiszti, hanem igazi, szívszaggatóan keserves sírás, és nagyon reménytelen volt elmagyarázni, hogy apu mindjárt jön, gyere, keressük meg).

A szekrénynyi* pénz meg úgy jön a képbe, hogy sikerült leselejtezett szekrényt vennünk, ami pont egy euróval volt kevesebb, mint a fizetésem. Na most lehet tippelni, hogy a szekrény volt olcsó, vagy én keresek sokat. ;-)


*hogy kéne helyesen ragozni...? a helyesírási szótár nem segít, a google-ben közel azonos a találat, a freeblog helyesírás ellenőrzője szerint viszont nem így...

Megérkeztem...

Tudom, hogy ez a legkevésbé érdekes téma, ennek ellenére már látom, hogy visszatérő lesz: az időjárás. Hideg van. Nagyon.
Na jó, nem, de sokkal hidegebb, mint otthon, olyan 16 fok fele, fúj a szél, és biztos, hogy felesleges volt 3 darabnál több ujjatlan pólót hozni mondván, hogy még ősz van.

Az utazás nem volt túl izgalmas, viszont nagyon jó kis társaság verődött össze: egy drezdai lánnyal, aki önkéntes táborban volt Magyarországon már kontaktot is cseréltünk ("majd megtanulsz németül!" :-), a másik nagyon kedves úti társam egy német nő volt, aki viszont tanult Magyarországon is, és sokat utazik haza, így jól beszél magyarul. Vele is biztos, hogy fogok még találkozni.

Délután meglátogattuk a családot, ahol egy kétéves kislányra kell majd vigyáznom, és hamar kiderült, hogy megint nagyon kicsi a világ... Gábor ugyanis ismerte az apukát. :-) Pénteken megyek hozzájuk megint, egyelőre még nem egyedül kell a kislányért a bölcsibe mennem, majd jövő héttől.

Az este jó része azzal telt, hogy megpróbáltuk a használtan vett IKEA ágyat összerakni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, ugyanis a középső tartó lécet képtelenek voltunk összeilleszteni. Aztán begyújtani sem sikerült a szobában (igen, ennyire hideg van). Még szekrényt kéne szereznünk a ruháimnak (az biztos, hogy csak olyat keresünk, ami már alapból össze van szerelve és el lehet hozni egyben, mert elég reménytelennek tűnik az egyszer összerakott, majd később szétszedett IKEA-s bútorok újbóli összerakása. :-/)