Áram nélkül...

Volt az Elműnek pár éve egy plakátja, amin az a szöveg állt, hogy "ha áram van, minden van". Nos, erre tegnap este nem egyszer rádöbbentünk. Pár hete (természetesen vasárnap) gyanútlanul bekapcsoltam a hajszárítót, ami azonnal levágta a biztosítékot. Akkor rájöttünk, hogy hajszárító és mosógép együtt nem, sőt, mosógép inkább ne menjen egyszerre semmivel.

Tegnap délután arra jöttünk haza, hogy megint nincs áram. Lakótárs elvileg csak mosogatott és mosott, de a történet ugyanaz, azt leszámítva, hogy múltkor elhasználtuk az utolsó biztosítékot. Itt pedig vasárnap kábé megáll az élet. Úgy nagyjából fél nyolcig még vicces is volt az egész (hétkor sötétedik), aztán rájöttünk, hogy a teához még lehet vizet forralni a tűzhelynél, fürödni pl már nem fogunk. És a reggeli pirítósnak is tutira lőttek. Sőt, még kávét főzni sem lehetett (volna) reggel, mert a konyhában annyira sötét volt hétkor, hogy a gyertyák sem sokat dobtak a helyzeten.

Igen, már vettünk új biztosítékot, természetesen pluszba is (úgy 4 db-ot...). Viszont a tegnap este elég kalandosra sikerült így.

Itt már eléggé a tél felé közelít az időjárás. Reggel köd volt, a tévétorony teteje teljesen beleveszett a szürkeségbe, ha nem fagytam volna szét (na jó, nem lettem volna késésben), csináltam volna róla fotót. A legrosszabb a hideg szél, így lassan kesztyűt is kell hordanom a sapka mellé.

A német tanfolyam jó nagyon, egyáltalán nem bántam meg, hogy csoportot váltottam, viszont elég fárasztó minden reggel 8-ra beérni. Ráadásul hó elején még másik csoportba jártam fél 12-től, így csúcsidőn kívüli bérletet vettem, ami csak délelőtt 10-től érvényes. Így elvileg reggel nem is használhatnám a bérletem. :-(

Volt viszont a múlt héten Festival of Lights, erről majd lesznek fotók is, meg írok is róla hosszabban. Jövő héten pedig utazom haza, szerencsére legalább oda repülővel.

Kicsit béna a csapat...

Mostanában (egészen gyakran) úgy érzem, mint ha fogyatékosokkal lennék körül véve (mmint magamat is ide értve). Történt ugyanis, hogy csoportot váltottam a nyelvsuliban. Az utóbbi időben egyre inkább azt éreztem, hogy nem ez az én szintem: ugyan értem a feladatokat, és meg is tudom csinálni, de ennek a csoportnak a tematikája az, hogy átvesszük az alapfok utáni nyelvtant, illetve azokat, amik majd a középfokhoz kellenek. Így mostanában már szinte egész órán csak nyelvtanoztunk, én meg kezdtem azt érezni, hogy még kevesebbet beszélek németül, mint amikor otthon intenzív tanfolyamra jártam. Ugyanakkor már ismertem a csoportot és megszerettem a tanárt is... Végül a tanár tanácsára megnéztem egy jóval lejjebbi szinten tartó csoportot. Ezt is ő tartja, így legalább tanárt nem kell váltanom. És úgy tűnik, jó döntés volt. A csoport nagyon kedves, szünetben beszélgetünk, míg az előző csoportban valahogy mindenki a maga dolgával foglalkozott. És ugyan én már tanultam ezt a nyelvtant, mivel intenzív tempóban nyomtuk végig a tankönyvet otthon az alapfok miatt, inden leckére két óra jutott, ami nagyon kevés. Így most az a fura helyzet állt elő, hogy ezeket az anyagokat már tanultam, de használni még sem tudom őket. Na de ez most megváltozik, mert csomót beszélünk végre. És hülyére gyakoroljuk - ma pl - hogy alatt-mögött-fölött-stb. :-)

A cím pedig arra utal, hogy szünetben lelkesen ismerkedünk, de átlag 5 perc egy mondat összerakása, és/vagy mire megérti a másik, mire gondoltál. Igazából nagyon vicces, de tényleg kezdem magam nagyon hülyének érezni - ami mondjuk normális, ha az embernek annyira minimál tudása van az adott nyelvből, mint egy kétévesnek. A nap fénypontja az volt, amikor kikerestem a szótárból egy szót, majd megmutattam a japánoknak, akik kikeresték (a német szót) a saját szótárukból, majd iszonyúan elkezdtek röhögni, mert nyilvánvalóan valahol elcsúszott a fordítás és tök más szó jött ki a végén, mint ami az adott szövegbe passzolt volna. Ilyenkor lehet próbálkozni még az mutogatással vegyített körülírással. Meg a leírással. Néha lerajzolással. Nagyon vicces mindenesetre. :-)

A csoportról meg ízelítőül annyit, hogy holnap megyünk partizni beülni a Szimplába a román csoporttársammal, akinek magyar a barátja, és aki amúgy perfekt olasz, mert az apukája olasz, illetve elbúcsúztattuk a másik csoporttársam, aki épp Japánba repült két hétre, mert a férje ott csinál valami munkát, és amúgy félig japán, félig bolíviai. Teljesen meghökkentő kombinációkkal lehet találkozni. :-)

Lényeg, hogy ez a csoport nagyon kedves (pl szünetben a japánok az ékszereimet fotózták, amikor sikerült tisztázni a "Goldschmiedin" szó jelentését), és mind tök kezdők meg bénák vagyunk, de az a jó, hogy ez senki nem zavar, és a legkevésbé sem ciki bénázni a mondatokkal, mert mind ugyanezt csináljuk.
A tanár pedig a többiek szerint a suli legjobb nyelvtanára - és ezzel én sem tudok vitatkozni szerencsére. :-)

Új blog

Nem, mint ha ezt a blogot olyan gyakran frissíteném, de azért muszáj volt ey másik blogot is csinálnom. ;-)

Az előzményekről...
Van ugye a Theia név, amit ezer éve használok, és eredetileg nicknév volt, de lassan az ékszereim is ezen a néven kezdtek el futni. Aztán befejeztem az ötvös iskolát, és előállt az a fura helyzet, hogy egy név alatt futottak a sütis ékszerek, meg az ötvös cuccok is. A kettő nagyon más kategória: mind árban, mind szaktudásban, vagy hogy mondjam.. lényeg, hogy a sütis fülbevaló hobbi, míg az ötvösség ennél több. A kettő pedig már nem ment egy név alatt. Az is zavart, hogy itt kint elkérhetem azt az árat az ékszereimért, amiért szívesen is adom, otthon viszont senki nem vette volna meg ennyiért. Azt meg nem akartam, hogy "800 Ft / 10 euro" - hogy a klasszikust idézzem. :-P Így az új ékszerek új név és új blog alá költöztek, itt lehet majd figyelemmel kísérni:

http://miccadesign.tumblr.com/

A blog angol nyelven fut, de semmi komoly tartalmi dologról nem lesz benne szó, már csak a korlátozott angol tudásom miatt is. Inkább képek - nem csak az ékszerekről, amúgy is -, hangulatok, Berlin, új ékszerek, ilyesmik. Sokkal gyakrabban fog frissülni, mint ez a blog, így a képek miatt érdemes lesz követni.

Lesz majd rendes weboldal is, üzemel az Etsy shop is, ahová folyamatosan töltöm fel az új- és még el nem adott régi dolgokat is.

Arkonaplatz

Épp őszi szünet van az iskolákban, így a nyelvsuli is szünetel erre a hétre. Ettől még a német tanulás nem áll meg. :-P

A vasárnapot szokás szerint a Mauerparkban töltöttük, illetve ellátogattunk egy másik közeli bolhapiacra is, az Arkonaplatz-ra. Ez a vásár sokkal kisebb alapterületen fekszik, és alapvetően más a hangulata, mint a Mauerparknak. Arányaiban több a régiség, a bútorok, vintage cuccok, emellett persze ugyanúgy vannak használt ruhák és mindenféle kacatok.

táskák és könyvek minden mennyiségben

kuglóf formák és poharak

képkeretek

rozsdás kilincstől kezdve minden megtalálható

Konkrétan képkeretet szerettem volna venni, ugyanis a napokban egyre inkább azt éreztem, hogy valami nagyon hiányzik a szobámból. A hosszabbik fal teljesen üres, de pl polcot nem lehet felszerelni, mert az ágy vége és a fal között már kevés a hely. Ráadásul leülni is csak az ágyra lehet, nincs hova pakolni, a laptopot pedig az ötvös asztalon egyensúlyozom, mert a másik asztalon a kézműves cuccok foglalják a helyet - már pedig a gyurmákat nem fogom napi 5x ide-oda pakolni, ha hozzá akarok férni a géphez. Hogy lehet ezek változtatni nulla forintból (elnézést, euróból) és nulla alapanyagból? A képkeret is ennek a szobavariálós projektnek a része lett volna, de sajnos az Arkonaplatzon az én pénztárcámhoz képest már elszaladtak az árak - így végül nem vettem képkeretet, sajnáltam rá 8-10 eurót.

Azóta javában zajlik a szoba átalakítása, de erről majd egy következő posztban. :-) Egyelőre úgy tűnik, sikerül 0 euró közelében maradni, és a szoba is otthonosabb lesz.

(Volt egyébként egy ismerősöm, aki amint kiköltözött, rengeteg időt fordított arra, hogy az IKEA-ba mászkáljon és a szobáját dekorálja. Akkor nagyon nem értettem, miért költ feleslegesen ennyi pénzt az amúgy csúnyán lepukkant szobára - hát most sajna megértettem. Itt egy teljesen lepusztult szoba, egy idegen ország, város, és időnként bizony fogalmam nincs, mit keresek itt. Persze, hogy az ember legalább a saját szobájában szeretné magát otthon érezni. Néha még mindig fura belépni az előszobába, vagy a fürdőbe - mit keresek én itt?? Ez nem az otthonom... :-/)

Egyébként "új ékszerek" fedőnéven teljesen új kollekció készül. Néhány fotót már sikerült csinálni hétvégén. Ja, és közben beköszöntött az ősz, így egyelőre fogalmam nincs, mikor lesz megint annyi napfény, hogy le tudjam fotózni az ékszereket és a szobát. :-(

Collegium Hungaricum Berlin

Múlt héten egy rég látott ismerőssel futottunk össze (mmint direktbe) a Collegium Hungaricumban. A találkozó helyszínét az adta, hogy kiszúrtam a Facebookon, hogy épp Kovásznai György filmvetítés lesz aznap este. A vetítésből végül nem sokat láttunk, mert kint üldögéltünk, kihasználva az enyhe időt.

A történetben az a vicces, hogy még valamikor télen(?) láttam a a Nemzeti Galériában otthon a Kovásznai kiállítást. Gábor akkor nem tudott eljönni megnézni, így ha már a kiállítás jött Berlinbe, itt volt az ideje megnézni - ugyanis nem csak vetítés volt aznap este, hanem kiállítás is.
A két kiállítás meglepő módon egészen más volt. A Galériában rengeteg rajz, festmény volt, filmvetítés alig (mondjuk a Habfürdőt sikerült megnéznem), itt pont az ellenkezője volt: filmrészletek, rövid animációk, videók, és csak néhány festmény, skicc volt kiállítva (gondolom a komolyabb festményeket már bonyolult szállítani, plusz az őrzés, biztosítás, miegymás). A Galériában látottak alapján kissé más benyomásom volt Kovásznairól, mint a CHB-s kiállítás megtekintése után.

részlet A napló című rövidfilmből

Részlet a Riportré c. animációs filmből

Zs. filmet néz :-) (sajnos a kiállításon kevés volt a fény ahhoz, hogy fotózni lehessen...)

A Collegium Hungaricum pedig nagyon szimpatikus hely. Az épület maga a Museumsinsel (múzeum-negyed tulajdonképpen) mögött található, kiülős résszel, bent kiállítótermekkel, koncertekkel. Azért megvan a hangulata, amikor az ember ül a félhomályban, várja, hogy elkezdődjön a jazz koncert, a falakon körbe Kovásznai animációk futnak, az asztalokon gyertya ég, én meg töröm a fejem, hogy milyen zene szól, ami annyira passzol ide, és valahonnan ismerem... (aztán kiderül, hogy Nouvelle Vague :-) És az is fura volt, hogy ennyi magyar beszédet hallok, noha én alapból két magyarral lakom együtt. :-P
A Collegium Hungaricum jó hely - és ha esetleg október végén jártok erre, ugorjatok be Gábor koncertjére is! ;-)