Irány Hollandia!

Aki kíváncsi a folytatásra, a másik blogon megtalál! :)

http://emmasingel.blogspot.com

(Emmasingel az utca neve, ahol a Design Academy van.)

Viszlát, Berlin!

Lassan ideje lenne bezárni ezt a blogot, de semmi kedvem, főleg, hogy még nem találtam ki, mi legyen az új blog neve. :PP Berliner Katze csak nem lehet, hollandul viszont elég bénán mondják, hogy macska, történetesen "kat", így hát "Eindhovener kat" egészen biztosan nem lesz (azt meg hagyjuk, hogy tehetem-e a városnév után az "-er"-t. :P)

Az utolsó napok nagyon zsúfoltak voltak, akartam még írni, de aztán haza lett víve a laptopom, mobilról meg lassú volt pötyögni.

Utolsó hétvégén még kimentünk a Mauerparkba árulni, szuper hétvége volt, aztán aznap este már jöttek is Apuék, én szokás szerint az erkélyen lógtam, mint anno két éve, és vártam, hogy felbukkan a magyar rendszámú autó. Dobozokat raktunk össze, pogácsát ettünk, én meg elkezdtem pakolni. A neheze hétfőre maradt, nah az elég durva volt, volt pár kanapén fetrengős holtpont, amikor reménytelenül sok apró cucc tornyosul pl a asztalon, rémes volt. Ezt biztos, hogy nem akarom többet végig csinálni, Eindhovenbe nem fogok ennyi cuccot magammal vinni, főleg nem ilyen kis vackokat (haha, ezt majd 4 év múlva visszaolvasom, jó?).
Baromi nehéz volt rendszerezni a dolgokat... Van a bőrönd, ami Korfura jön nyaralni, van egy bazinagy 30 kilós (mmint leendő 30 kilós), amibe mennek a feladott eindhoveni cuccok, aztán a kicsi kézipoggyász amiben a fontosabb és kisebb cuccok vannak, amiről fogalmam nincs, hogy fog kijutni majd (végül nagyméretű kézipoggyász néven feljön majd velem a gépre), azok a cuccok, amik Berlinben maradnak és onnan fognak lassan Hollandiába transzportálódni, azok, amik mennek haza és kellenek még, mert pl otthon azokat hordom, de ki már nem viszem, meg azok, amik haza mennem de igazából nem kellenek. Hmm, leírva is durva, nem csoda, hogy ennyit szenvedtem vele. :P

Ennek ellenére a kocsi elindult kedd hajnalban, félálomban hordtuk le a hűvös hajnali Berlinbe a cuccokat, megint visszafeküdtünk aludni, és nem lehetett nem arra gondolni, amikor 2 éve ugyanez történt, csak fordítva, és fogalmam nem volt, mi vár rám a jövőben. Meg persze nem lehet nem átgondolni, mi minden történt 2 év alatt, megérte-e kint lenni, mit kellett volna tenni, számtalan kérdés, aminek igazából már semmi értelme, mert most már Hollandia felé kell reménykedve nézni, nem Berlint siratni, ahonnan amúgy annyira szabadulni akartam még tavasszal.

Ez a két év pedig valójában nettóban olyan 1 és negyed lehetett, amennyit haza jöttem, nem beszélve az idén tavaszról, amit abszolút itthon is töltöttem Pesten. Valahogy tavaly nyáron csúsztak el a dolgok, amikor vége lett a Volkshochschule-nak, amikor már nem hívtak a műhelybe, de még nem lehetett tudni, mi lesz ezzel, amikor a Mauerpark akadozva ment. A hideg, esős nyár, mikor itthon 40 fok volt, én meg egyszer voltam strandon a jéghideg vízben, 26 fokban, szélben. Oké, bocs, napelemmel működöm. :P (És tudom, hogy Hollandia is ugyanez lesz, jó ha szokom. :P) Ősszel már nem sikerült visszavergődni a kurzusra, mert a VHS-ben csak októberben indult volna, inden más persze baromi drága volt, de a némettel a fő gondot az okozta, hogy a VHS kurzuson a B1.2 után a B2.1 valami olyan durva szakadék volt, hogy a B2-ből már semmit nem értettünk azok, akik együtt folytattuk a kurzust még júniusban. Hát persze, menjünk a Brückenkurs-ra, volt a válasz, ami viszont 1 éves, és csak heti 2x3 óra, na és akkor ha lenyomod ezt az egy évet, na AKKOR kezdheted a B2.1-et (azaz a középfok alját). Persze a többi VHS-ben meg nem volt szabad hely, vagy a legtöbb csak B1-ig tart kurzust, azaz alapfokig, onnantól heti 2x2 óra, vagy ilyesmi van, az meg kevés... Hát igen, ezen a ponton kellett volna elhinnem, hogy valamennyire igenis tudok németül. :P [Amúgy ez nagy tanulság volt, baromság arra várni, hogy majd a bolygóegyüttállás, ha majd tökéletesen fogok tudni németül, ha majd stbstb.]

Ami különösen nehézzé tette a búcsút a végén, hogy az utolsó 5 hét, amit kint töltöttem, szuper volt. A Mauerpark minden várakozást felül múlt, kb 1x esett az eső éjjel, strandra mentünk, városban mászkáltunk, imádtam kint lenni. Ha ilyen lett volna még a felvételi előtt Berlinben, esélyes, hogy eszem ágában sem lett volna sehova elmenni. :P

Nos, lassan búcsúzik tehát a Berliner Katze blog innen, két világ közt a kikötőből (izé, Berlin és Eindhoven között Budapestről), köszönjük a figyelmet, várunk mindenkit a folytatásban a holland blogra! ;)

A Fotózás

Kitaláltam, hogy kéne egy normális fotóanyagot csinálni az ékszerekről, mert a tárgyfotók szépek ugyan, de elég élettelenek. Ha az ember ingyen fotót szeretne, a legjobb helyen jár, Berlinben ugyanis minden van ingyen, csak tudni kell a varázsszavakat. "Jó gyakorlati lehetőség", "jól mutat majd a portfóliódban", stbstb. ("Fizetni sajnos nem tudunk..." - ha nem lett volna egyértelmű. :P)

Viszont az, hogy végül összejött a fotózás, a jó kapcsolatoknak köszönhető. ;) A lakótársunk ugyanis modellkedik, így a legjobb embert kérdeztem meg, hogy lehetne villámgyorsan összehozni egy fotózást. Birke német módra intézkedett, és vállalta a modellkedést, lett fotós, elment helyszíneket fotózni, aztán ruhákat válogattunk, szetteket állítottunk össze, fotóztunk le, szóval komoly előkészületek folytak ám, nem csak úgy "csapjunk a lecsóba"-módjára ment a dolog.

összeállítások próbálgatása

Szombat délután elindultunk együtt a Hauptbahnhofra, hogy találkozzunk Hanssal, a fotóssal, és úgy terveztünk, hogy a kormányzati negyed szuper geometrikus épületei között ejtjük meg a fotózást. Hmm, milyen üres a híd. Hmm, miért áll ott egy rendőrautó? Nem baj, lesétálunk a másik hídhoz, max kerülünk egy kicsit. Hmm, az is üres. Jé, az egész kormányzati negyed üres, így jobban belegondolva. Szóval hiába a helyszínválogatás, előfotózás, a kormányzati negyed teljesen le volt zárva szombaton. :( Végül maradtunk a Spree másik oldalán, lettek fotók a hídnál, parton, bár utólag be kell látnom, hogy kb mindegy, milyen helyszínt választottunk... ugyanis Hansnak olyan profi felszerelése volt, hogy a háttér lényegében az összes fotón lényegtelen, annyira életlen az egész.

fotózás közben

A képek zseniálisak lettek, Birke nagyon profin pózolt és szegény tűrte a tűző napon, 30 fokban a meleg blézert is, Hans profin fotózott, én meg eldöntöttem, hogy soha nem leszek fotóasszisztens, ugyanis nekem kellett tartanom az árnyékoló cuccokat, a szél pedig ennek köszönhetően majdnem befújt a Spree-be párszor. :P (Hans megnyugtatott, hogy amennyi rendőr van most itt, kb 20 mp és kikapnak a vízből úgyis. :P)

A fenti képen csodás fejet vágok, épp hunyorgok a napsütés fele... :P Ez az árnyékoló cucc, amit a fejem fölött kellett egyensúlyozni és a szélben kb vitorlaként működik. :P

Egyébként komoly szerződést írtunk alá mindhárman a fotózás előtt, mit, hol és hogyan lehet publikálni, úgyhogy a kész képeket egyelőre nem fogom megmutatni, vagy nem a blogban legalábbis.

Egyebek

...amik nem érdemelnek külön posztot.
Berlinben nyár van, teljesen megdöbbentő. Tavaly volt vagy 2 nap egész nyáron, amikor a 30 fokot közelítette a hőmérő, alulról. Most vasárnapra már 35 fokot mondanak, és hetek óta egyáltalán nem esett. Tegnap elmentünk a pankowi szörnyűséges strandra - hát a vize azóta sem lett melegebb. :P

Vasárnap majdnem hőgutát kaptunk a Mauerparkban. Volt az a pillanat, amikor el akartam menni mosdóba, úgy 15 perce, de nem lehetett, mert épp tolongtak az emberek a stand előtt (juhú), így mire elszabadultam, azt hittem, felforrt az agyvizem. :P Bevizeztem teljesen a hajam, és mire vissza értem az asztalhoz, kb 8 perc alatt már száraz volt megint a hajam.

Voltunk a Hamburger Bahnhofnál, ami anno pályaudvar volt nem meglepő módon, most viszont múzeumként funkcionál. Végül nem mentünk be, mert 14 euró lett volna a belépő. :/ Ellenben sétáltunk sokat a jó melegben a Spree parton a kormányzati negyedben, ültünk a lépcsőkön, néztük a sétahajókat, meg kószáltunk a Mittében.

Hétvégén fotózáson voltam, de erről lesz külön poszt.

Mindjárt cuccolok haza... :(

A tárgyaktól való elválásról :P

Lassan eladogatom a cuccaim... annyira lehangoló. :/ Amiket nagy nehezen megszereztem 2 év alatt, azokat most eladom - természetesen olcsóbban. :( Az előbb vitték el a szabóbabát, na azt pl nem volt egyszerű megszerezni, hetekig néztem az ebay-t. És valószínűleg jó darabig megint nem lesz ilyenem. :( (Ékszereket fotóztam rajta egyébként.) Már elvitték a szuper kis szekrényt, amiben az összes kézműves cuccom elfért, és alig bírtuk haza cipelni az IKEA-ból, a biciklimet, amit viszont tényleg megsirattam, mert kb 15 éves volt és rengeteget bicikliztem rajta anno... Kaptam egy szuper mountain bike-ot, amit el is loptak egy hét múlva a tárolóból. Utána lett ez, a piros-fekete csodaszép biciklim, amit annyit használtam Nagytétényben... Berlinben meg alig, mert annyira fájt tőle a vállam. :/ És olyan jól fel lett újítva, mielőtt ki lett hozva... :(
Aztán elvitték a kenyérsütőt is, amit még otthon vettem a Vaterán és valahova a világ végére mentünk el érte átvenni. Kétszer sütöttünk benne kenyeret. :P 

Szívem szerint a szuper ikeás gurulós székemet is lepasszolnám, mert kb 10 perc után _nagyon_ fáj mindenem (gyerekszék amúgy, nem csoda), de enélkül kb használhatatlan az ötvös asztalom.

Csomó ruhát is eladtam már, és még többet fogok a gyűjtőbe dobni hamarosan.

Lehangoló folyamat, fogyasztói társadalom, stbstb. A bútoraimat meg sem próbálom szétszedni és eladni, majd a következő lakóval kifizettetem, amennyiben bútorozott szobát szeretne. :P (Ez amúgy mindenhol szívás, hogy bútorozatlanul adják ki a szobákat, aztán oldd meg a szállítást valahogy. :/)

*sóhaj*

Deutsche Küche

Eddig is gyanítottam, hogy nem véletlen van ennyi török meg ázsiai kajálda a városban. Tegnap volt szerencsém a német konyhához. Oké, egy plázás kifőzdében próbálkoztam a párolt káposztával, krumplipürével meg valami húsos cuccal - helyenként még mindig fáj a gyomrom, úgy tűnik, 1 nap alatt sem sikerült kiheverni. Maga a kaja nem tűnt olyan rossznak, bár tény, hogy mindennek kicsit fura állaga volt. De aki a magyar menzán szocializálódik, az nem fog gyanút ilyesmitől. :P Pedig kellett volna... És persze este 10-kor derül ki, hogy saridon nincs, sőt, semmilyen fejfájás csillapító.

Szóval innentől maradok a japán-olasz-török bármilyen más konyhánál, a német eddig sem volt jó élmény, még ha nem is kaptam eddig ilyen húzós gyomorrontást. :/
(tudom, hogy vannak szuper német éttermek, de az átlag büfés kaja pocsék, míg az átlag büfés török/olasz/stb-től legalább még nem voltam rosszul. Jó, lehet, hogy mázlim volt. :P)

Berghain és Mauerpark

A Berghain az egyik leghíresebb berlini klub, és részben arról ismert, hogy elég nehéz bejutni. :P Beállsz az 1-2 órás sorba, aztán sorra kerülsz, és ha a biztonsági őrnek olyan kedve van, nem enged be. Helló, mehetsz haza. Szerintem megérné nyitni mellette 2-3 másik helyet azoknak, akik nem jutottak be. :P Nem mehetsz be általában, ha külföldi vagy. Ha sokan vagytok együtt. Ha van rajtad sapka. Vagy ha nincs. Vagyis nem nagyon lehet tudni, mitől függ.

Nos, Gábor egyik tanítványa rendszeresen fellép itt DJ-ként, így nem olyan nehéz bejutni, ha az ember fent van a vendéglistán. Haha, ahogy azt mi elképzeltük. :P Tavaly már egyszer nem engedtek be, pedig rajta voltunk a listán, bár akkor valószínűleg már senki nem mehetett be, mert este 10 óra volt. (A buli szombat éjféltől kb hétfő hajnalig tart.)

Hétvégén megint megpróbáltunk bejutni, annyi nehezítéssel, hogy aki felírt minket, hajnal 5-kor lépett fel. Így jobb híján azt találtuk ki, hogy nem fekszünk le aludni, hanem oda megyünk fél 4 fele, aztán el 6-kor, akkor alszunk úgy egy órát, és megyünk ki a Mauerparkba árulni.

Gondolom már ki lehetett találni, hogy megint nem engedtek be. :P Elvileg nem ment el az sms, amiben a nevünk volt. :P 

Úgyhogy némi téblábolás és nulla alvás után haza jöttünk. 7-kor (hajnalban) már ágyban is voltam. :P Nem volt egyszerű ezek után kimenni 9-kor a parkba... a szuper helyünket már el is foglalták addigra, de baromi mázlink volt, mert lepakoltunk a tavalyi helyre, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Rá két percre érkezett meg a másik két állandó árus, nekik még szorítottunk helyet, és már be is telt a hely.

Este 5 után jöttünk csak el, és már 10-kor ágyban voltunk. Én kb 12 órát aludtam egyhuzamban, annyira fáradt voltam ezek után...

Amúgy soha nem gondoltam volna, hogy hajnal 6 előtt nem lehet pisilni az Ostbahnhofnál és az Alexanderplatzon sem. Azt hiszem, még soha ilyen lassan nem értünk haza aznap reggel. :PP (a WC center - tényleg ez a neve - csak 6-kor nyit, mi meg még pont előtte voltunk.)