Mostanában (egészen gyakran) úgy érzem, mint ha fogyatékosokkal lennék körül véve (mmint magamat is ide értve). Történt ugyanis, hogy csoportot váltottam a nyelvsuliban. Az utóbbi időben egyre inkább azt éreztem, hogy nem ez az én szintem: ugyan értem a feladatokat, és meg is tudom csinálni, de ennek a csoportnak a tematikája az, hogy átvesszük az alapfok utáni nyelvtant, illetve azokat, amik majd a középfokhoz kellenek. Így mostanában már szinte egész órán csak nyelvtanoztunk, én meg kezdtem azt érezni, hogy még kevesebbet beszélek németül, mint amikor otthon intenzív tanfolyamra jártam. Ugyanakkor már ismertem a csoportot és megszerettem a tanárt is... Végül a tanár tanácsára megnéztem egy jóval lejjebbi szinten tartó csoportot. Ezt is ő tartja, így legalább tanárt nem kell váltanom. És úgy tűnik, jó döntés volt. A csoport nagyon kedves, szünetben beszélgetünk, míg az előző csoportban valahogy mindenki a maga dolgával foglalkozott. És ugyan én már tanultam ezt a nyelvtant, mivel intenzív tempóban nyomtuk végig a tankönyvet otthon az alapfok miatt, inden leckére két óra jutott, ami nagyon kevés. Így most az a fura helyzet állt elő, hogy ezeket az anyagokat már tanultam, de használni még sem tudom őket. Na de ez most megváltozik, mert csomót beszélünk végre. És hülyére gyakoroljuk - ma pl - hogy alatt-mögött-fölött-stb. :-)
A cím pedig arra utal, hogy szünetben lelkesen ismerkedünk, de átlag 5 perc egy mondat összerakása, és/vagy mire megérti a másik, mire gondoltál. Igazából nagyon vicces, de tényleg kezdem magam nagyon hülyének érezni - ami mondjuk normális, ha az embernek annyira minimál tudása van az adott nyelvből, mint egy kétévesnek. A nap fénypontja az volt, amikor kikerestem a szótárból egy szót, majd megmutattam a japánoknak, akik kikeresték (a német szót) a saját szótárukból, majd iszonyúan elkezdtek röhögni, mert nyilvánvalóan valahol elcsúszott a fordítás és tök más szó jött ki a végén, mint ami az adott szövegbe passzolt volna. Ilyenkor lehet próbálkozni még az mutogatással vegyített körülírással. Meg a leírással. Néha lerajzolással. Nagyon vicces mindenesetre. :-)
A csoportról meg ízelítőül annyit, hogy holnap megyünk partizni beülni a Szimplába a román csoporttársammal, akinek magyar a barátja, és aki amúgy perfekt olasz, mert az apukája olasz, illetve elbúcsúztattuk a másik csoporttársam, aki épp Japánba repült két hétre, mert a férje ott csinál valami munkát, és amúgy félig japán, félig bolíviai. Teljesen meghökkentő kombinációkkal lehet találkozni. :-)
Lényeg, hogy ez a csoport nagyon kedves (pl szünetben a japánok az ékszereimet fotózták, amikor sikerült tisztázni a "Goldschmiedin" szó jelentését), és mind tök kezdők meg bénák vagyunk, de az a jó, hogy ez senki nem zavar, és a legkevésbé sem ciki bénázni a mondatokkal, mert mind ugyanezt csináljuk.
A tanár pedig a többiek szerint a suli legjobb nyelvtanára - és ezzel én sem tudok vitatkozni szerencsére. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése