Lassan indulok vissza - egészen pontosan holnap ilyenkor már a vonaton fogok bőgni zötykölődni.
Milyen volt két hónap után újra Pesten lenni?
Fárasztó... Ugyanis szinte megállás nélkül sütis fülbevalókat gyártottunk (lett vagy 150 pár), 2 tűzzománc tanfolyamot is tartottam, próbáltam elintézni egy rakás dolgot (bank, mobiltelefon, találkozók, boltok, stb). Ennyiből jobb is, hogy csütörtök reggel már nem tudok bemenni németre, legalább aznap pihenhetek, aztán már úgyis ott a hétvége.
Fura volt, hogy mennyire kicsi a lakásunk, de a város maga is mintha nagyon kicsi lenne. Nem hiányzott, hogy a ma esti rohanásban még a villamos is lerobbant, hogy körülményes volt egyik helyről a másikra eljutni bérlet nélkül. Második nap kapásból megfáztam, nagyon durván köhögök, holnap nagyon fognak szeretni a vonaton... Végre eljutottam a Wampra is, de ott is majdnem rohannom kellett, és valahogy a hangulat sem volt az igazi, alig lézengett ott pár ember.
Amúgy meg persze jó, hogy ennyi mindent sikerült elintézni, a gesztenyés palacsinta, a madártej, melegszendvics, és még sorolhatnám a rengeteg olyan finomságot, amit mostanában hiányoltam kint. :-)
Remélem egy fokkal könnyebb lesz vissza menni most, hogy már ott is vár rám egy szoba, nem csak a 4 üres fal, középen egy matrac, meg egy félig összeszerelt ágykeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése