Rövid

Most csak egy hétre jöttem vissza ugyan, de már most visszasírom a budapesti időt. Míg otthon kb 12 fok van, itt ma olyan 3 fok lehetett, és olyan jeges szél fújt, hogy sapkán keresztül is megfájdult a fülem. Hétvégére pedig megint havat mondanak, és -3 fokot. Brrr...

Délután elugrottam az egyik török büfébe enni egy shawarma-t. Különösebben nem kell sokat beszélni az eladóval, a srác mégis levágta, hogy nem német vagyok. Sejtettem, hogy meg fogja kérdezni, honnan jöttem... :P Persze tippje sem volt, de amikor mondtam, hogy Magyarországról, még vagy kétszer visszakérdezett a biztonság kedvéért, és aztán elrohant a munkatársáért - aki meg magyarul köszönt rám. :)) Kiderült, hogy 27 éve él Magyarországon, ott volt gyros büféje, ott nőttek fel a gyerekei is, ő most költözött ki Berlinbe pár hónapja (amúgy arab). Az is kiderült, hogy a németet sem felejtettem el, mert az eladó srác (aus Tunézia :) meg németül kérdezgetett, szóval hol magyarul, hol németül folyt a társalgás. Vicces volt. :)

És most először nem kérdeztek vissza a pékségben, amikor répatortát kértem. :P
És megint rácsodálkoztam, hogy mennyire más itt bemenni _bármilyen_ boltba. Az eladó mosolyog, holtbiztos, hogy jó hétvégét vagy további szép napot kíván, ha viszont kívánod, fülig ér a szája. És úgy összességében, bemegyek egy boltba, és úgy távozom, hogy azt érzem, az eladó a világ legjobb munkáját végzi, holott nyilván nem fizetik túl (nem beszélve a 400 eurós munkákról), mégsem éreztetik soha, hogy unják, vagy utálják a munkájukat (amiről természetesen a vevő tehet :P).

Lassan 6 óra, és itt még tök világos van. Csak épp minden egyenletesen szürke, lehetne akár délelőtt is. :P

Képek nélkül

Lassan éledezik a gépem a múlt heti vinyó behalása után... Sajna photoshop-om még mindig nincs, így a fotókat sem tudom szerkeszteni, méretezni, stb. Így kénytelen leszek képek nélküli, rövid helyzetjelentést írni.

Voltunk pl múlt hét végén a Tempelhof-on, ahol sárkányeregetős parti volt. A régi reptéren amúgy is mindig nagy a szél, és mindig vannak páran, akik sárkányt eregetnek, de most elképesztő mennyiségű ember volt kint. Nagyon látványos volt, bár a fülem a téli sapkában is majd' lefagyott, és a mi kis sárkányunk az istennek nem akart repülni. :(

Aztán voltunk a Lillánál vacsorázni, aki szerintem egy hadsereget várt helyettünk, annyi kaja volt. ;) A történet előzménye, hogy segítettünk neki elhozni Pankow másik végéből két fotelt meg egy asztalt (igen, a villamoson :), aztán kinéztünk a török piacra, vettünk olcsón textilt, és varrtunk rá huzatot. Cserébe pedig mentünk, és megettünk mindent, amit a hűtőszekrényében találtunk. :P

Kitartóan Mauerparkozunk továbbra is, bár az utolsó hétvége már igencsak őszi volt. Reggel nagyon hideg volt, mire kipakoltunk, már tűzött a nap, akkor már a sima hosszú ujjú is soknak tűnt, majd délután négy fele azt hittem, megfagyok, főleg a talpam (az amúgy télen hordott cipőmben). Viszont a tömeg rendületlenül jön, asztaltársunk pedig márciustól kint van árulni, így ha jól értem, lényegében márciustól decemberig lehet árulni, csak megfelelően rétegesen kéne tudni öltözni.

Most pedig megyek mindjárt zenekart fotózni a berlini őszbe. Majd lesznek képek is, ha sikerül olyan verziót leszedni a photoshopból, amit sikerül feltelepíteni a gépre. :/

Egy év

Pont egy éve költöztem ki Berlinbe... azt hiszem. ;) A kiköltözés dátumát valamiért minden itteni ismerősöm tudja (mmint mindenki a sajátját, nyilván ;), én csak a tavalyi blogbejegyzés alapján következtetek.

Nagyon minimál formában jöjjön egy rövid összefoglaló.

- Most fog beköltözni a 3. lakótársunk, mióta itt lakom. Norbi márciuban ment el, Lui most, szeptember elején. Lassan mi is nézünk másik lakást, mert bár most jól érzem magam itt, tudom, hogy februárban nem egészen ezt fogom gondolni, amikor nem süt be a nap hónapok óta, és már egyáltalán nem is főzünk, mert a fürdő-konyha-folyosó háromszögben 12 fok van, reggel pedig a jeget kapargatjuk a konyhaablakból. Belülről.
- Lenyomtam az egy hónapos B+-os eltévelyedés után egy komplett nyelvtanfolyamot a Volkshochschule-ban, A2-től B2.1-ig. Hogy minek, azt nem tudom mondjuk... mmint nyelvtani feladatokat remekül tudok megoldani, beszélni azért kevésbé.
- Kb 4 hónapig még valami munkahely-szerűm is volt. Hogy miért lett vége, azóta sem derült ki (rákérdezésre a diplomatikus "jelenleg nincs javítandó munkák" választ kaptam), de lényeg, hogy 4 hónapot javítgattam ékszereket egy nagy ékszerboltban. Őszintén szólva az azzal járó stressz nem hiányzik egy csöppet sem, és relatíve keveset is kerestem, de gyakorlat szempontjából nagyon jól jött. Már nem ijedek meg egy köves gyűrű méretének kisebbre vételétől. ;)
- Nem felvételiztem sehova. A MOME-ra a legkevésbé (haha :P), az UDK-ra sem, ami nem kifejezetten védhető döntés, de valahol nem bánom annyira. Ellenben mostanra sikerült eldöntenem, hogy idén mindenképpen újra próbálom, és légyszi, vegyetek fel... elegem van a végtelen felvételi körökből, most már ott a helyem, oké? :P
- A karácsonyi időszakot követően még tavasszal próbálkoztam egyszer dizájnvásározni, aztán abba hagytam. Többnyire nézelődő sem volt, nem, hogy vevő... Ellenben június óta kitartóan Mauerparkozunk vasárnaponként, mostanra már igazán széles választék készült a "Berlin kollekcióból" (igazából geometrikus a neve, de mindegy :).
- Kitaláltam és megcsináltam a gombos kollekciót, ami most kitartóan várja a sorsát a fiókban, aztán meg a fent említett geometrikusat.

Elképesztően semmi nem történt az elmúlt egy évben, érzéseim szerint. :P

Megint új lakótárs

Hosszas szerencsétlenkedés után ismét új lakótársunk van. Az egész kezdődött azzal, hogy hónap közepe táján kiderült, hogy Lui-nak nem hosszabbították meg a gyakornoki helyét (mint úgy Berlinben általában), így viszont átköltözik Neukölln-be a haverjaihoz. Feladtuk a hirdetést egy szerdai napon, csütörtökön kiválasztottuk a kb 50 levélből, hogy ki szimpatikus, pénteken és szombaton eljöttek megnézni, majd vasárnap írtunk annak, akit választottunk. Aki vissza írt, hogy már van másik szobája. (Amúgy egy lengyel grafikus lett volna.)  Írtunk a következő kiszemeltnek (délnémet óvónő), aki egy nappal később szintén jelezte, hogy még sem...
Oké, hirdetés újra fel, másnap megint itt toporgott egy csomó ember, és végre, van lakótársunk. Birke, Jena-ból, jogot tanul, és szimpatikus a zenei ízlése. Utóbbi nagyon fontos egy olyan lakásban, ahol mi lakunk (több 20 éves fiú ide nem jön, aki német hiphop-ot hallgat, illetve azt gondolja, hogy a WC, meg úgy általában az egész lakás magától takarítódik ki :P).

Volt még az előző körben egy olyan kis közjáték, hogy becsöngetett hozzánk egy srác, hogy jött lakást nézni. Akinek nem is írtunk levelet... de ő betoppant, hogy miért nem írtunk neki, ő azért is megnézi. (A lakcím amúgy nem volt benne a hirdetésben, csak az utca, meg, hogy közel a metró, így képes volt végig nézni a metróhoz közeli házak kapucsengőit... szimpatikus indítás, nem? :) Gábor megmutatta neki a lakást, és mondta neki, hogy sok a jelentkező, ő egy hónapig keresett szobát anno, és a többi.
Másnap irány a Mauerpark, a villamos megállóban véletlen kiszúrtuk, hogy ez a srác tart éppen a házunk fele. Vasárnap reggel 10-kor. Huhh, ezt a találkozást megúsztuk... gondoltuk mi. :P Ugyanis amikor jöttünk haza, még mindig ott ült a kapuban, este 6-kor. Nyilván nem őt választottuk...

A mai nap giga-rendrakásról szót, miután sajna egyértelművé vált, hogy a szobámat nem tudom átrendezni (a galéria oszlopa miatt nem fér el máshol az ágy). Megelégeltem, hogy mindenhol kósza fonalgombolyagokba botlok, hogy az egyre bővülő akrilfesték készletem be sem ré egy cipős dobozba, meg amúgy a cipős doboz sem fér el sehova. Kipakoltam az összes kézműves fiókom, így alapos rendszerezés után lett egy szabad fiók (most már tele fonallal :P), a festékeknek meg szereztem egy keskeny polcot az ötvös asztal fölé, hogy kéznél legyenek.

A TheiaDesign pedig minőségi bővülésen esett át - avagy asztal nagyhatalom lettünk. Kalandos módon sikerült szereznünk egy szuper és nagyon könnyű kemping asztalt, így mostantól véégre nem egy toldásokkal együtt 40x60-as, hanem egy 100x60 cm-es hatalmas asztalon tekinthető meg a kollekció a Mauerparkban. :P

Megint vissza

A meghosszabbított otthoni pihenés után most már tényleg muszáj volt vissza jönni Berlinbe, így most a szokásos kis szobámban ülök, háttal az ablaknak, hogy ne lássak semmit az amúgy csodaszép időből. :P Az első sokk az volt, hogy itt is sötét van már fél 9-kor, holott nyáron simán egy órával később sötétedett. Aztán meg, hogy bizony tényleg hűvösebb van, főleg este. Ma egyébkét nagyon szép, napsütéses idő van, napon kifejezetten strandidő, olyan 30 fok fele, árnyékban viszont fázom, mivel folyamatosan fúj a szél.

Hamarosan belevágunk megint a lakótárskereső projektbe, lehet megint castingolni, meg izgulni, hogy ki költözik mellénk. Közben én is úgy döntöttem, hogy kifestem a szobám, meg kicsit át is rendezem, hogy a laptoppal közelebb kerüljek az ablakhoz és télen a radiátorhoz.

A másik meg, hogy érdekesen kezdenek itt is összefonódni a szálak. Még amikor júliusban utoljára árultam a Mauerparkban, egy lány érdeklődött, hogy nincs-e DaWanda webshopom, mert ajánlani szeretné. Én elég gyorsan leráztam azzal, hogy van, de üres, mert elég körülményes nekem a használata (sokkal bonyolultabb, mint az Etsy, és angol-francia-németül lehetne feltölteni a cuccokat, de valahogy nincs átjárhatóság a nyelvek között...). Erre ma látom, hogy a Facebookon valaki lájkolta a Theiadesign-os fotókat. Persze nem sikerült kideríteni, ki lehet az illető, azon kívül, hogy német. Később láttam, hogy üzenetem jött az Etsy-n is, és az a lány írt, aki a Facebookon nézte a cuccaim: hogy egy ismerőse mesélte neki, hogy látta a szuperjó ékszereimet a Mauerparkban, és nagyon tetszettek neki, meg a blogom is hú de szuper, és a DaWanda milyen jó alternatíva az Etsy helyett, ha van kedvem, írjak neki mailt. Ráadásul a DaWanda most nagyon nyomul Berlinben, az összes vásáron kint vannak, meg rendeznek olyan vásárokat, amire csak válogatott árusok mehetnek, plusz kiadnak félévente egy termékajánló katalógust is... Azt hiszem, itt az ideje egy újabb kísérletet tenni velük. :)
Holnap meg az Etsy Lab partyjára megyek. :)

Sommerbad Pankow

Ez most egy időzített bejegyzés, azaz mire ez kikerül a blogba, mi (elvileg) épp a strandon leszünk. :)
Végre Berlinbe is megérkezett a nyár, immáron másodszorra, és az U-bahn-ban pont elkaptam a hírek között, hogy ismét csak hét végéig tart. Ennek örömére a tegnap délutánt a közeli strandon töltöttük, illetve ezt tervezzük holnapra is (vagyis már, mert hogy péntekre időzítettem a bejegyzést. :)
Katt a nagyobb képekért!

Hatalmas fák, sok fű, fölöttünk pedig a Tegel-re tartanak a leszállni készülő repülők :)

A fürdő maga hatalmas területen fekszik, az öltözők, és a medencék melletti lezárt, nagyon régi lelátó pedig a Feneketlen-tó melletti parkszínpadot juttatja eszembe. Elég lepukkant hangulata van az épületeknek, de a medencék teljesen újak, a park pedig gyönyörűen gondozott, hatalmas fákkal. Van egy keskeny úszómedence, egy gyerek-, egy normál pancsolós- és egy "ugró" medence - utóbbiba érkeznek azok, akik vállalják, hogy jó magasról a medencébe vetik magukat. Egyetlen gond, hogy a vizet nem fűtik, ennek megfelelően a hőfok kb 20 C körül van. A német tanárom ezen eléggé ledöbbent, mi meg viccelődtünk vele, hogy ugyan, ez a németeknek nem hideg - nos, ez kivételesen nem teljesen igaz, mert sokan eléggé dideregve álldogáltak a medence partján. :) Mondjuk a tegnapi 32 fokban(!) ez a hideg víz sem volt annyira rossz.

 

Itt valami lelátó lehetett régen 

A kép alján a sötétbe vesző rész az öltözők épülete

A strandbelépő egységesen 4 euró egész Berlinben. Tegnap meglehetősen sokan voltak, de a fő gond nem is ez volt, hanem sokszor azt éreztem, hogy állatkertben vagyok... pl amikor megdobtak egy fél gyros-sal (nem nekem szánták, a srác a haverját akarta megdobni, csak mellé ment). Aztán repült mellettünk dinnyehéj is... :P

A fürdő területné folyamatos biztonsági szolgálat üzemel, tegnapi érkezésünkkor pl épp öt kisgyereket pakoltak be 2 rendőrautóba, és hajtottak el velük. :P

 Kajás bódék, beton, német zászló

Érdekes még, hogy összesen 2 fabódéban lehet kaját és jégkását kapni, ezen kívül nincsenek fagyis, kukoricás, vattacukros standok, és nem lehet úszógumit, fürdőruhát, vízipisztolyt sem venni. (A medencébe amúgy labda, úszógumi bevihető, és sajna ugrálni is lehet. :P)

Még képek a strandról:

Bréking! Mókus fotók!

Pár napja jellegzetes ropogásra figyeltem fel a szobámban ülve. Ahogy kinéztem az ablakon, rögtön kiszúrtam a közeli fán egy mókust. Nagyon cuki, komoly akrobata mutatványokkal gyűjti be a mogyorót, aztán biztonságosabb helyre vonul vele, feltöri, és megeszi. A mogyoró héjával már tele az egész udvar. :) Néha egészen közel van az ablakunkhoz, így sikerült az új fényképezőgéppel néhány fotót lőni róla.

Klikk a képekre a nagyobb mókusért! (vagyis a nagyobb képekért, na :)