Mostanra kezdem egy kicsit megszokni, hogy visszakaptam a szobámat. Mondjuk idáig takarítottam... és a fiókokat csak holnap fogom rendbe rakni, majd utána jön a felesleges cuccok szétszortírozása, szóval gyanítom, hogy innentől folyamatosan pakolni fogok.
Mondjuk dobott volna némileg a hangulatomon, ha az előző fél évben itt lakók néha takarítottak volna. Fél évnyi port feltakarítani elég húzós volt. Azóta felmostam, az ágyneműt kitettem szellőzni, az ötvös asztalon is kezdek kiigazodni. Az otthonról vissza hozott akrilfestékeket egyébként jó, hogy jól lezárt zacskóban hoztam vissza, ugyanis az egyik kiborult a bőröndömben. :P Vicces volt mindenről arany festéket mosni (mmint ami a zacskóban volt, vagyis többnyire a többi üvegről).
Amúgy meg hűvös van, és kicsit már bánom, hogy nem a vastagabb kabátomban jöttem vissza.
Reggel leugrottunk egy szuper kis kávézóba a közelben. A hely tulajdonosa angol, és nagyon szimpatikus volt, látszik, hogy nagyon lelkesen csinálja a helyet. Nagyon guszta palacsintákat árulnak a kávé mellett, a végén pedig meg is kínált minket egy-egy mini spenótos-sajtos palacsintával. Mi meg jól belelkesedtünk, hogy ilyen helyet kéne nyitni Pesten is. Aztán rájöttünk, hogy már van, a Nagyi Palacsintázója. Nos, az mondjuk köszönő viszonyban sincs ahhoz képest, amit itt ettünk. :P
Annyira sok cuccom van, fogalmam nincs, mi lesz azokkal, amiket nem akarok Eindhovenbe vinni, és haza vinni sem látom értelmét. :/
2013. június 26., szerda
2013. június 22., szombat
fél év
Ér egyáltalán Budapestről berlini blogot írni...?*
Nos, valójában kicsit több, mint 6 hónapja vagyok itthon Pesten, és három nap múlva megyek vissza, ezúttal kicsit hosszabb távra, mint azt az elmúlt fél évben tettem (amikor mindig vissza akartam költözni, de sosem sikerült :P).
Mindenképpen jó döntés volt maradni, hiszen sikerült a felvételi, ami az itteni angol gyakorlások meg órák nélkül nem sikerült volna (köszi mindenkinek, majd jön egy "akik nélkül nem jöhetett volna létre"-rész is <3 ;). Ma pedig elmentem angol nyelvvizsgázni, és a végére már majdnem elhittem, hogy tudok angolul. A szóbeli szerintem teljesen rendben volt, a magnó szerintem extrém kiszúrás volt azzal, hogy nyitva volt az ablak, visszhangzott a terem és halk volt a magnó, szóval meglátjuk, milyen lesz. :P
Legalább kicsit kinyaralhattam magam, annyira, hogy már annyira nem sírnék a pesti 38 fokért. :) Majd igyekszem erre gondolni, amikor nyár közepén fázni fogok Berlinben.
Lassan csomagolnom kéne, de egyelőre nem sok kedvem van, részben mert már előre látom, hogy küzdhetek az akrilfestékeimért (a biztonsági szolgálat a reptérről azt írta, felvihetem a gépre, de ha pechem van, ezt hosszasan magyarázhatom majd a helyszínen is :/).
Az elkövetkező 5 hetet Berlinben töltöm, aztán pár nap Korfun, és augusztus 6-án jövök haza. Berlinben pedig többnyire nyaralni fogok, igyekszem megnézni, ami eddig kimaradt, veszek megint bérletet, felmegyünk a TV-toronyba, meg persze Mauerpark, mert az elmaradhatatlan (ha nem esik az eső :P). Majd igyekszem frissíteni a blogot. :)
Aztán irány Hollandia!
Nos, valójában kicsit több, mint 6 hónapja vagyok itthon Pesten, és három nap múlva megyek vissza, ezúttal kicsit hosszabb távra, mint azt az elmúlt fél évben tettem (amikor mindig vissza akartam költözni, de sosem sikerült :P).
Mindenképpen jó döntés volt maradni, hiszen sikerült a felvételi, ami az itteni angol gyakorlások meg órák nélkül nem sikerült volna (köszi mindenkinek, majd jön egy "akik nélkül nem jöhetett volna létre"-rész is <3 ;). Ma pedig elmentem angol nyelvvizsgázni, és a végére már majdnem elhittem, hogy tudok angolul. A szóbeli szerintem teljesen rendben volt, a magnó szerintem extrém kiszúrás volt azzal, hogy nyitva volt az ablak, visszhangzott a terem és halk volt a magnó, szóval meglátjuk, milyen lesz. :P
Legalább kicsit kinyaralhattam magam, annyira, hogy már annyira nem sírnék a pesti 38 fokért. :) Majd igyekszem erre gondolni, amikor nyár közepén fázni fogok Berlinben.
Lassan csomagolnom kéne, de egyelőre nem sok kedvem van, részben mert már előre látom, hogy küzdhetek az akrilfestékeimért (a biztonsági szolgálat a reptérről azt írta, felvihetem a gépre, de ha pechem van, ezt hosszasan magyarázhatom majd a helyszínen is :/).
Az elkövetkező 5 hetet Berlinben töltöm, aztán pár nap Korfun, és augusztus 6-án jövök haza. Berlinben pedig többnyire nyaralni fogok, igyekszem megnézni, ami eddig kimaradt, veszek megint bérletet, felmegyünk a TV-toronyba, meg persze Mauerpark, mert az elmaradhatatlan (ha nem esik az eső :P). Majd igyekszem frissíteni a blogot. :)
Aztán irány Hollandia!
2013. március 8., péntek
Rövid
Most csak egy hétre jöttem vissza ugyan, de már most visszasírom a budapesti időt. Míg otthon kb 12 fok van, itt ma olyan 3 fok lehetett, és olyan jeges szél fújt, hogy sapkán keresztül is megfájdult a fülem. Hétvégére pedig megint havat mondanak, és -3 fokot. Brrr...
Délután elugrottam az egyik török büfébe enni egy shawarma-t. Különösebben nem kell sokat beszélni az eladóval, a srác mégis levágta, hogy nem német vagyok. Sejtettem, hogy meg fogja kérdezni, honnan jöttem... :P Persze tippje sem volt, de amikor mondtam, hogy Magyarországról, még vagy kétszer visszakérdezett a biztonság kedvéért, és aztán elrohant a munkatársáért - aki meg magyarul köszönt rám. :)) Kiderült, hogy 27 éve él Magyarországon, ott volt gyros büféje, ott nőttek fel a gyerekei is, ő most költözött ki Berlinbe pár hónapja (amúgy arab). Az is kiderült, hogy a németet sem felejtettem el, mert az eladó srác (aus Tunézia :) meg németül kérdezgetett, szóval hol magyarul, hol németül folyt a társalgás. Vicces volt. :)
És most először nem kérdeztek vissza a pékségben, amikor répatortát kértem. :P
És megint rácsodálkoztam, hogy mennyire más itt bemenni _bármilyen_ boltba. Az eladó mosolyog, holtbiztos, hogy jó hétvégét vagy további szép napot kíván, ha viszont kívánod, fülig ér a szája. És úgy összességében, bemegyek egy boltba, és úgy távozom, hogy azt érzem, az eladó a világ legjobb munkáját végzi, holott nyilván nem fizetik túl (nem beszélve a 400 eurós munkákról), mégsem éreztetik soha, hogy unják, vagy utálják a munkájukat (amiről természetesen a vevő tehet :P).
Lassan 6 óra, és itt még tök világos van. Csak épp minden egyenletesen szürke, lehetne akár délelőtt is. :P
Délután elugrottam az egyik török büfébe enni egy shawarma-t. Különösebben nem kell sokat beszélni az eladóval, a srác mégis levágta, hogy nem német vagyok. Sejtettem, hogy meg fogja kérdezni, honnan jöttem... :P Persze tippje sem volt, de amikor mondtam, hogy Magyarországról, még vagy kétszer visszakérdezett a biztonság kedvéért, és aztán elrohant a munkatársáért - aki meg magyarul köszönt rám. :)) Kiderült, hogy 27 éve él Magyarországon, ott volt gyros büféje, ott nőttek fel a gyerekei is, ő most költözött ki Berlinbe pár hónapja (amúgy arab). Az is kiderült, hogy a németet sem felejtettem el, mert az eladó srác (aus Tunézia :) meg németül kérdezgetett, szóval hol magyarul, hol németül folyt a társalgás. Vicces volt. :)
És most először nem kérdeztek vissza a pékségben, amikor répatortát kértem. :P
És megint rácsodálkoztam, hogy mennyire más itt bemenni _bármilyen_ boltba. Az eladó mosolyog, holtbiztos, hogy jó hétvégét vagy további szép napot kíván, ha viszont kívánod, fülig ér a szája. És úgy összességében, bemegyek egy boltba, és úgy távozom, hogy azt érzem, az eladó a világ legjobb munkáját végzi, holott nyilván nem fizetik túl (nem beszélve a 400 eurós munkákról), mégsem éreztetik soha, hogy unják, vagy utálják a munkájukat (amiről természetesen a vevő tehet :P).
Lassan 6 óra, és itt még tök világos van. Csak épp minden egyenletesen szürke, lehetne akár délelőtt is. :P
2012. szeptember 25., kedd
Képek nélkül
Lassan éledezik a gépem a múlt heti vinyó behalása után... Sajna photoshop-om még mindig nincs, így a fotókat sem tudom szerkeszteni, méretezni, stb. Így kénytelen leszek képek nélküli, rövid helyzetjelentést írni.
Voltunk pl múlt hét végén a Tempelhof-on, ahol sárkányeregetős parti volt. A régi reptéren amúgy is mindig nagy a szél, és mindig vannak páran, akik sárkányt eregetnek, de most elképesztő mennyiségű ember volt kint. Nagyon látványos volt, bár a fülem a téli sapkában is majd' lefagyott, és a mi kis sárkányunk az istennek nem akart repülni. :(
Aztán voltunk a Lillánál vacsorázni, aki szerintem egy hadsereget várt helyettünk, annyi kaja volt. ;) A történet előzménye, hogy segítettünk neki elhozni Pankow másik végéből két fotelt meg egy asztalt (igen, a villamoson :), aztán kinéztünk a török piacra, vettünk olcsón textilt, és varrtunk rá huzatot. Cserébe pedig mentünk, és megettünk mindent, amit a hűtőszekrényében találtunk. :P
Kitartóan Mauerparkozunk továbbra is, bár az utolsó hétvége már igencsak őszi volt. Reggel nagyon hideg volt, mire kipakoltunk, már tűzött a nap, akkor már a sima hosszú ujjú is soknak tűnt, majd délután négy fele azt hittem, megfagyok, főleg a talpam (az amúgy télen hordott cipőmben). Viszont a tömeg rendületlenül jön, asztaltársunk pedig márciustól kint van árulni, így ha jól értem, lényegében márciustól decemberig lehet árulni, csak megfelelően rétegesen kéne tudni öltözni.
Most pedig megyek mindjárt zenekart fotózni a berlini őszbe. Majd lesznek képek is, ha sikerül olyan verziót leszedni a photoshopból, amit sikerül feltelepíteni a gépre. :/
Voltunk pl múlt hét végén a Tempelhof-on, ahol sárkányeregetős parti volt. A régi reptéren amúgy is mindig nagy a szél, és mindig vannak páran, akik sárkányt eregetnek, de most elképesztő mennyiségű ember volt kint. Nagyon látványos volt, bár a fülem a téli sapkában is majd' lefagyott, és a mi kis sárkányunk az istennek nem akart repülni. :(
Aztán voltunk a Lillánál vacsorázni, aki szerintem egy hadsereget várt helyettünk, annyi kaja volt. ;) A történet előzménye, hogy segítettünk neki elhozni Pankow másik végéből két fotelt meg egy asztalt (igen, a villamoson :), aztán kinéztünk a török piacra, vettünk olcsón textilt, és varrtunk rá huzatot. Cserébe pedig mentünk, és megettünk mindent, amit a hűtőszekrényében találtunk. :P
Kitartóan Mauerparkozunk továbbra is, bár az utolsó hétvége már igencsak őszi volt. Reggel nagyon hideg volt, mire kipakoltunk, már tűzött a nap, akkor már a sima hosszú ujjú is soknak tűnt, majd délután négy fele azt hittem, megfagyok, főleg a talpam (az amúgy télen hordott cipőmben). Viszont a tömeg rendületlenül jön, asztaltársunk pedig márciustól kint van árulni, így ha jól értem, lényegében márciustól decemberig lehet árulni, csak megfelelően rétegesen kéne tudni öltözni.
Most pedig megyek mindjárt zenekart fotózni a berlini őszbe. Majd lesznek képek is, ha sikerül olyan verziót leszedni a photoshopból, amit sikerül feltelepíteni a gépre. :/
2012. szeptember 6., csütörtök
Egy év
Pont egy éve költöztem ki Berlinbe... azt hiszem. ;) A kiköltözés dátumát valamiért minden itteni ismerősöm tudja (mmint mindenki a sajátját, nyilván ;), én csak a tavalyi blogbejegyzés alapján következtetek.
Nagyon minimál formában jöjjön egy rövid összefoglaló.
- Most fog beköltözni a 3. lakótársunk, mióta itt lakom. Norbi márciuban ment el, Lui most, szeptember elején. Lassan mi is nézünk másik lakást, mert bár most jól érzem magam itt, tudom, hogy februárban nem egészen ezt fogom gondolni, amikor nem süt be a nap hónapok óta, és már egyáltalán nem is főzünk, mert a fürdő-konyha-folyosó háromszögben 12 fok van, reggel pedig a jeget kapargatjuk a konyhaablakból. Belülről.
- Lenyomtam az egy hónapos B+-os eltévelyedés után egy komplett nyelvtanfolyamot a Volkshochschule-ban, A2-től B2.1-ig. Hogy minek, azt nem tudom mondjuk... mmint nyelvtani feladatokat remekül tudok megoldani, beszélni azért kevésbé.
- Kb 4 hónapig még valami munkahely-szerűm is volt. Hogy miért lett vége, azóta sem derült ki (rákérdezésre a diplomatikus "jelenleg nincs javítandó munkák" választ kaptam), de lényeg, hogy 4 hónapot javítgattam ékszereket egy nagy ékszerboltban. Őszintén szólva az azzal járó stressz nem hiányzik egy csöppet sem, és relatíve keveset is kerestem, de gyakorlat szempontjából nagyon jól jött. Már nem ijedek meg egy köves gyűrű méretének kisebbre vételétől. ;)
- Nem felvételiztem sehova. A MOME-ra a legkevésbé (haha :P), az UDK-ra sem, ami nem kifejezetten védhető döntés, de valahol nem bánom annyira. Ellenben mostanra sikerült eldöntenem, hogy idén mindenképpen újra próbálom, és légyszi, vegyetek fel... elegem van a végtelen felvételi körökből, most már ott a helyem, oké? :P
- A karácsonyi időszakot követően még tavasszal próbálkoztam egyszer dizájnvásározni, aztán abba hagytam. Többnyire nézelődő sem volt, nem, hogy vevő... Ellenben június óta kitartóan Mauerparkozunk vasárnaponként, mostanra már igazán széles választék készült a "Berlin kollekcióból" (igazából geometrikus a neve, de mindegy :).
- Kitaláltam és megcsináltam a gombos kollekciót, ami most kitartóan várja a sorsát a fiókban, aztán meg a fent említett geometrikusat.
Elképesztően semmi nem történt az elmúlt egy évben, érzéseim szerint. :P
Nagyon minimál formában jöjjön egy rövid összefoglaló.
- Most fog beköltözni a 3. lakótársunk, mióta itt lakom. Norbi márciuban ment el, Lui most, szeptember elején. Lassan mi is nézünk másik lakást, mert bár most jól érzem magam itt, tudom, hogy februárban nem egészen ezt fogom gondolni, amikor nem süt be a nap hónapok óta, és már egyáltalán nem is főzünk, mert a fürdő-konyha-folyosó háromszögben 12 fok van, reggel pedig a jeget kapargatjuk a konyhaablakból. Belülről.
- Lenyomtam az egy hónapos B+-os eltévelyedés után egy komplett nyelvtanfolyamot a Volkshochschule-ban, A2-től B2.1-ig. Hogy minek, azt nem tudom mondjuk... mmint nyelvtani feladatokat remekül tudok megoldani, beszélni azért kevésbé.
- Kb 4 hónapig még valami munkahely-szerűm is volt. Hogy miért lett vége, azóta sem derült ki (rákérdezésre a diplomatikus "jelenleg nincs javítandó munkák" választ kaptam), de lényeg, hogy 4 hónapot javítgattam ékszereket egy nagy ékszerboltban. Őszintén szólva az azzal járó stressz nem hiányzik egy csöppet sem, és relatíve keveset is kerestem, de gyakorlat szempontjából nagyon jól jött. Már nem ijedek meg egy köves gyűrű méretének kisebbre vételétől. ;)
- Nem felvételiztem sehova. A MOME-ra a legkevésbé (haha :P), az UDK-ra sem, ami nem kifejezetten védhető döntés, de valahol nem bánom annyira. Ellenben mostanra sikerült eldöntenem, hogy idén mindenképpen újra próbálom, és légyszi, vegyetek fel... elegem van a végtelen felvételi körökből, most már ott a helyem, oké? :P
- A karácsonyi időszakot követően még tavasszal próbálkoztam egyszer dizájnvásározni, aztán abba hagytam. Többnyire nézelődő sem volt, nem, hogy vevő... Ellenben június óta kitartóan Mauerparkozunk vasárnaponként, mostanra már igazán széles választék készült a "Berlin kollekcióból" (igazából geometrikus a neve, de mindegy :).
- Kitaláltam és megcsináltam a gombos kollekciót, ami most kitartóan várja a sorsát a fiókban, aztán meg a fent említett geometrikusat.
Elképesztően semmi nem történt az elmúlt egy évben, érzéseim szerint. :P
2012. szeptember 3., hétfő
Megint új lakótárs
Hosszas szerencsétlenkedés után ismét új lakótársunk van. Az egész kezdődött azzal, hogy hónap közepe táján kiderült, hogy Lui-nak nem hosszabbították meg a gyakornoki helyét (mint úgy Berlinben általában), így viszont átköltözik Neukölln-be a haverjaihoz. Feladtuk a hirdetést egy szerdai napon, csütörtökön kiválasztottuk a kb 50 levélből, hogy ki szimpatikus, pénteken és szombaton eljöttek megnézni, majd vasárnap írtunk annak, akit választottunk. Aki vissza írt, hogy már van másik szobája. (Amúgy egy lengyel grafikus lett volna.) Írtunk a következő kiszemeltnek (délnémet óvónő), aki egy nappal később szintén jelezte, hogy még sem...
Oké, hirdetés újra fel, másnap megint itt toporgott egy csomó ember, és végre, van lakótársunk. Birke, Jena-ból, jogot tanul, és szimpatikus a zenei ízlése. Utóbbi nagyon fontos egy olyan lakásban, ahol mi lakunk (több 20 éves fiú ide nem jön, aki német hiphop-ot hallgat, illetve azt gondolja, hogy a WC, meg úgy általában az egész lakás magától takarítódik ki :P).
Volt még az előző körben egy olyan kis közjáték, hogy becsöngetett hozzánk egy srác, hogy jött lakást nézni. Akinek nem is írtunk levelet... de ő betoppant, hogy miért nem írtunk neki, ő azért is megnézi. (A lakcím amúgy nem volt benne a hirdetésben, csak az utca, meg, hogy közel a metró, így képes volt végig nézni a metróhoz közeli házak kapucsengőit... szimpatikus indítás, nem? :) Gábor megmutatta neki a lakást, és mondta neki, hogy sok a jelentkező, ő egy hónapig keresett szobát anno, és a többi.
Másnap irány a Mauerpark, a villamos megállóban véletlen kiszúrtuk, hogy ez a srác tart éppen a házunk fele. Vasárnap reggel 10-kor. Huhh, ezt a találkozást megúsztuk... gondoltuk mi. :P Ugyanis amikor jöttünk haza, még mindig ott ült a kapuban, este 6-kor. Nyilván nem őt választottuk...
A mai nap giga-rendrakásról szót, miután sajna egyértelművé vált, hogy a szobámat nem tudom átrendezni (a galéria oszlopa miatt nem fér el máshol az ágy). Megelégeltem, hogy mindenhol kósza fonalgombolyagokba botlok, hogy az egyre bővülő akrilfesték készletem be sem ré egy cipős dobozba, meg amúgy a cipős doboz sem fér el sehova. Kipakoltam az összes kézműves fiókom, így alapos rendszerezés után lett egy szabad fiók (most már tele fonallal :P), a festékeknek meg szereztem egy keskeny polcot az ötvös asztal fölé, hogy kéznél legyenek.
A TheiaDesign pedig minőségi bővülésen esett át - avagy asztal nagyhatalom lettünk. Kalandos módon sikerült szereznünk egy szuper és nagyon könnyű kemping asztalt, így mostantól véégre nem egy toldásokkal együtt 40x60-as, hanem egy 100x60 cm-es hatalmas asztalon tekinthető meg a kollekció a Mauerparkban. :P
Oké, hirdetés újra fel, másnap megint itt toporgott egy csomó ember, és végre, van lakótársunk. Birke, Jena-ból, jogot tanul, és szimpatikus a zenei ízlése. Utóbbi nagyon fontos egy olyan lakásban, ahol mi lakunk (több 20 éves fiú ide nem jön, aki német hiphop-ot hallgat, illetve azt gondolja, hogy a WC, meg úgy általában az egész lakás magától takarítódik ki :P).
Volt még az előző körben egy olyan kis közjáték, hogy becsöngetett hozzánk egy srác, hogy jött lakást nézni. Akinek nem is írtunk levelet... de ő betoppant, hogy miért nem írtunk neki, ő azért is megnézi. (A lakcím amúgy nem volt benne a hirdetésben, csak az utca, meg, hogy közel a metró, így képes volt végig nézni a metróhoz közeli házak kapucsengőit... szimpatikus indítás, nem? :) Gábor megmutatta neki a lakást, és mondta neki, hogy sok a jelentkező, ő egy hónapig keresett szobát anno, és a többi.
Másnap irány a Mauerpark, a villamos megállóban véletlen kiszúrtuk, hogy ez a srác tart éppen a házunk fele. Vasárnap reggel 10-kor. Huhh, ezt a találkozást megúsztuk... gondoltuk mi. :P Ugyanis amikor jöttünk haza, még mindig ott ült a kapuban, este 6-kor. Nyilván nem őt választottuk...
A mai nap giga-rendrakásról szót, miután sajna egyértelművé vált, hogy a szobámat nem tudom átrendezni (a galéria oszlopa miatt nem fér el máshol az ágy). Megelégeltem, hogy mindenhol kósza fonalgombolyagokba botlok, hogy az egyre bővülő akrilfesték készletem be sem ré egy cipős dobozba, meg amúgy a cipős doboz sem fér el sehova. Kipakoltam az összes kézműves fiókom, így alapos rendszerezés után lett egy szabad fiók (most már tele fonallal :P), a festékeknek meg szereztem egy keskeny polcot az ötvös asztal fölé, hogy kéznél legyenek.
A TheiaDesign pedig minőségi bővülésen esett át - avagy asztal nagyhatalom lettünk. Kalandos módon sikerült szereznünk egy szuper és nagyon könnyű kemping asztalt, így mostantól véégre nem egy toldásokkal együtt 40x60-as, hanem egy 100x60 cm-es hatalmas asztalon tekinthető meg a kollekció a Mauerparkban. :P
2012. augusztus 23., csütörtök
Megint vissza
A meghosszabbított otthoni pihenés után most már tényleg muszáj volt vissza jönni Berlinbe, így most a szokásos kis szobámban ülök, háttal az ablaknak, hogy ne lássak semmit az amúgy csodaszép időből. :P Az első sokk az volt, hogy itt is sötét van már fél 9-kor, holott nyáron simán egy órával később sötétedett. Aztán meg, hogy bizony tényleg hűvösebb van, főleg este. Ma egyébkét nagyon szép, napsütéses idő van, napon kifejezetten strandidő, olyan 30 fok fele, árnyékban viszont fázom, mivel folyamatosan fúj a szél.
Hamarosan belevágunk megint a lakótárskereső projektbe, lehet megint castingolni, meg izgulni, hogy ki költözik mellénk. Közben én is úgy döntöttem, hogy kifestem a szobám, meg kicsit át is rendezem, hogy a laptoppal közelebb kerüljek az ablakhoz és télen a radiátorhoz.
A másik meg, hogy érdekesen kezdenek itt is összefonódni a szálak. Még amikor júliusban utoljára árultam a Mauerparkban, egy lány érdeklődött, hogy nincs-e DaWanda webshopom, mert ajánlani szeretné. Én elég gyorsan leráztam azzal, hogy van, de üres, mert elég körülményes nekem a használata (sokkal bonyolultabb, mint az Etsy, és angol-francia-németül lehetne feltölteni a cuccokat, de valahogy nincs átjárhatóság a nyelvek között...). Erre ma látom, hogy a Facebookon valaki lájkolta a Theiadesign-os fotókat. Persze nem sikerült kideríteni, ki lehet az illető, azon kívül, hogy német. Később láttam, hogy üzenetem jött az Etsy-n is, és az a lány írt, aki a Facebookon nézte a cuccaim: hogy egy ismerőse mesélte neki, hogy látta a szuperjó ékszereimet a Mauerparkban, és nagyon tetszettek neki, meg a blogom is hú de szuper, és a DaWanda milyen jó alternatíva az Etsy helyett, ha van kedvem, írjak neki mailt. Ráadásul a DaWanda most nagyon nyomul Berlinben, az összes vásáron kint vannak, meg rendeznek olyan vásárokat, amire csak válogatott árusok mehetnek, plusz kiadnak félévente egy termékajánló katalógust is... Azt hiszem, itt az ideje egy újabb kísérletet tenni velük. :)
Holnap meg az Etsy Lab partyjára megyek. :)
Hamarosan belevágunk megint a lakótárskereső projektbe, lehet megint castingolni, meg izgulni, hogy ki költözik mellénk. Közben én is úgy döntöttem, hogy kifestem a szobám, meg kicsit át is rendezem, hogy a laptoppal közelebb kerüljek az ablakhoz és télen a radiátorhoz.
A másik meg, hogy érdekesen kezdenek itt is összefonódni a szálak. Még amikor júliusban utoljára árultam a Mauerparkban, egy lány érdeklődött, hogy nincs-e DaWanda webshopom, mert ajánlani szeretné. Én elég gyorsan leráztam azzal, hogy van, de üres, mert elég körülményes nekem a használata (sokkal bonyolultabb, mint az Etsy, és angol-francia-németül lehetne feltölteni a cuccokat, de valahogy nincs átjárhatóság a nyelvek között...). Erre ma látom, hogy a Facebookon valaki lájkolta a Theiadesign-os fotókat. Persze nem sikerült kideríteni, ki lehet az illető, azon kívül, hogy német. Később láttam, hogy üzenetem jött az Etsy-n is, és az a lány írt, aki a Facebookon nézte a cuccaim: hogy egy ismerőse mesélte neki, hogy látta a szuperjó ékszereimet a Mauerparkban, és nagyon tetszettek neki, meg a blogom is hú de szuper, és a DaWanda milyen jó alternatíva az Etsy helyett, ha van kedvem, írjak neki mailt. Ráadásul a DaWanda most nagyon nyomul Berlinben, az összes vásáron kint vannak, meg rendeznek olyan vásárokat, amire csak válogatott árusok mehetnek, plusz kiadnak félévente egy termékajánló katalógust is... Azt hiszem, itt az ideje egy újabb kísérletet tenni velük. :)
Holnap meg az Etsy Lab partyjára megyek. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)